Nyelvtanulás regénnyel - Leveltybooks

Középiskolában tanultam először angolul, és bár emelt óraszámban volt angol nyelvóránk, azért már nagyon-nagyon régen volt mindez. A nyelvtudásom - különösen az utóbbi 4-5 évben - megkopott, és bár olvasok szakirodalmat angolul, de a hétköznapi beszélgetéshez, átlagos társalgáshoz ez nem elég. Sokszor próbálkoztam különböző nyelvtanulási formákkal; jártam nyelviskolai csoportos angolra (ez nem volt rossz), munkahelyi csoportos angolra (ez kevéssé volt eredményes), egyéni és páros formában magántanárhoz (ez volt a legjobb), de manapság egyikre sincs elég időm/módom, vagy az elv nem tetszik, ami mentén a tanítást szervezik. Aztán egyik nap a Facebookon a hírfolyam egyik kommentjében láttam meg egy ismerősöm lányának rövid kommentjét, ami a regényeken keresztüli nyelvtanulást említette. Megtetszett, és mivel mostanában olvasni sincs időm, gondoltam, esetleg a kettőt (a nyelvtanulást és az olvasást) össze is köthetem, egy füst alatt mindkettővel foglalkozhatom. Nos, nem tévedtem sokat, érdekes és hasznos ez a nyelvtanulási forma, így - részben közkívánatra - röviden megmutatom nektek, mi is ez.

Dunakanyar - avagy a FU-TÓ projekt szünetében séta az ősfás parton

A szokatlanul hosszú cím egy szokatlanul rövid posztot takar. :)

Hétvégére megérkezett a tavasz, csodás meleg idő lett, a FU-TÓ projekt következő állomása helyett azonban most inkább a dunaparti séta volt napirenden. A Verőce határában Kismaros felé húzódó parti ösvényen - ugyan még kerülgetve a süppedős sarat, ami a megáradt folyó visszahúzódása után maradt - csendes, nyugodt bóklászásra nyílt lehetőségem. Ez már a második tavasz, hogy megejtettem ezt a rövid sétát itt, ahol a Morgó-patak folyik a Dunába, de ugyanúgy magával ragadott most is, mint korábban. 

Nem szaporítom a szót (rövid posztot ígértem), jöjjön néhány kép (sajnos most csak telefonnal tudtam fotózni), ami talán érzékelteti ezt a hangulatot.

Hosszúhétvége a Bakonyban

Belátom, nem túl kreatív címadás ez, de a lényeget mégis ez fejezi ki leginkább. A nemzeti ünnep miatti három nap jó lehetőséget kínált arra, hogy meglátogassak egy olyan vidéket, amiről már sokat hallottam, de még csak egyszer jártam arra. Igen, a Bakonyról van szó, ahol 2016 őszén jártam először (és múlt péntekig utoljára is), a Gaja-szurdokban tettem rövid kirándulást. Most azonban a Bakony más, magasabb, eldugottabb részét céloztam meg: Bakonybél felé vettem az irányt. 

Nekem a néhány napos kirándulásoknál is elég fontos, hogy milyen helyen szállok meg: nos, itt volt lehetőség bőven, az egészen fapadostól a nagyon puccos helyg minden rendelkezésre áll, ha valahány éjszakára szállást keres az ember. Lássuk, hogy mit választottam, és mit csináltam a környéken (fotók a poszt végén), úgy, hogy az időjárás kegyes is volt, meg nem is, adott is, meg nem is :)

Futás a tó körül 3. - avagy hol van már a tavasz?

A FU-TÓ projekt 3. állomásához érkezett, egy hétvége kimaradása után épp időszerű volt :) Az "áldozat" a váci illetőségű Ligeti horgásztó lett most. Közel van, könnyen megközelíthető, csendes (most még), és egy csodálatos fás-parkos rész terül el mellette, ami további útvonallehetőségeket nyújthat az egyszeri futónak (meg biciklisnek, meg kutyasétáltatónak, meg kirándulónak, meg... bárkinek).

De azért - hogy kapcsolódjak, avagy magyarázzam a poszt címét - az időjárás nem szeret mostanában. Valahogy mindig hétvégére tűnik el a már tavaszias hőmérséklet, lesz párás a levegő, és miközben hétköznap már a kiskabát is elég, szombatra, de vasárnapra tuti visszakerül a téli dzseki. De hát az időjárás már csak ilyen szeszélyes (lehet, hogy ez már a tavaszi szeszélye? :) ), és a mozgás attól még fontos, levegőre attól még kellemes kimenni, és az élet attól még szép. Még ha nem is mindig tűnik úgy. Néhány kép illusztrálja tehát a projekt 3. helyszínét, lássuk.

Impressions of an ordinary day

Kép forrása

Érzések...benyomások...pillanatok... Egy hétköznapi, átlagos nap délutánja... épp elköszöntem az egyik legszuggesztívebb kollégámtól, akit ismerek. Egy elgondolkodtató szakmai eseményről tartok hazafelé, cikáznak a gondolatok a fejemben.......érzések, benyomások, jók és rosszak, kicsit és jobban...áramlanak az emberek az utcán, szembe és körülöttem, jobbra és balra is... mögöttem is tömeg. Lemenőben már a nap, de még épp elcsípni az utolsó, melengető, tavaszias sugarait, a levegő langyos és simogató... a szél az arcomat fújja, de az is lágy, meleg, tavaszias... és egyszerre elsöpri a körülöttem levő világot, a tömeget, a benzingőzt, a hangzavart, a dudálást, a villamos csilingelését. Csak én vagyok, a szél és a gondolataim, és köszi, jól megvagyunk így hármasban.  Ebben a pillanatban ennél jobbat nem is tudok elképzelni, élvezem a pillanat élményét. Aztán gondolatban már egy réten vagyok, és egyedül fekszem a fűben, bámulom a habos, fehér felhők kergetőzését az égen, és hallgatom a természet csendjét, a szél zúgását. Arra gondolok, hogy bárcsak minden ilyen egyszerű és egyértelmű lenne. Moments of an ordinary day in the city.

A csitári hegyek alatt...Nógrádgárdonyban jártam

Bevallom, egészen idén január 2-áig azt hittem, Csitár valahol Erdélyben van. Hogy miért éppen ott, azt nem tudom, de az iskoláskori kínszenvedett énekórákon tanult népdal, aminek kezdősorát választottam címnek is, valahogy azt a képzetet keltette bennem. No de az új év érkezésével új tudásra is szert tettem :D, amikor is - tanulván az előző év második felének nehézségeiből (értsd: felborult a munka-magánélet egyensúlyom) - az év első felére lefoglaltam feltöltődésre, pihenésre alkalmas helyeket (kettőt, amit néhány hét múlva kiegészítettem még eggyel egy kedves kolléga élménybeszámolója nyomán). Épp betegen feküdtem otthon (vö. influenza), így lelki szemeim előtt egy csendes, szanatóriumi környezet lebegett, ahol csend van, nincs tömeg, de azért kényelem, ellátás is van, lehet dolgozgatni, meg kikapcsolódni is. Google a barátom, és segített rátalálni arra a helyre, ami rávilágított fejemben Csitár elhelyezkedésére :) Hogy érthetőbb legyen, egy kastélyszanatóriumot, másik nézőpontból (és tényleg, két külön honlapjuk is van hozzá) Egészséghotelt (másképp: Medical Wellness Resort) dobott a találatok között. A hely megtetszett, a népdal felidéződése ellenére :) Így ide foglaltam egy hétvégét. Hogy milyen élményeim születtek, következzen pár sorban (jó, oké, bekezdésben :) ), de legalább sok-sok képpel. (Amúgy a népdalbeli csitári hegyek nem is ezek az itteni hegyek, akit érdekel, hogy akkor mégis hol vannak azok, itt elolvashatja.)
Ja, és ünnepelek, ez a 100. bejegyzésem a blogon :)

Futás a tó körül 2. - avagy egy tökéletes nap

Úgy tűnik, a tavak szerelmese lettem. Főleg a futás szempontjából. Ugyan kis elemszámú mintán (n=2), és nem feltétlenül következetes módszertannal (résztvevő megfigyelés) és nem kontrollált körülmények között vizsgálva, de az eredmények egyre inkább arra mutatnak, hogy jobban megy a futás nekem, ha tó körül történik :) Most például a Jenői-tónál. Talán kevesen ismerik (vagy én vagyok tájékozatlan), pedig nincs messze ez a hely sem Budapesttől (kicsit több, mint egy óra). Az én napomat mindenesetre - több más fontos tényezővel mutatott együttjárással persze - csodálatossá tette. Mindjárt írom, miért.