Az elmúlt félév - összefoglaló a tavasz, nyár és ősz eseményeiről

Nahát, március vége óta nem írtam itt le a kirándulásokat. Nem is emlékszem ám olyan jól már rájuk! Rájöttem, hogy nekem azért (is) fontos ebben a blogban megörökíteni a kirándulásokat, főzéseket, olvasmányokat stb., mert az idő múlásával túl gyorsan halványodnak az emlékképeim. Vagyis k.vagyorsan felejtek 😆😕 Meg sokszor már összekeverednek a fejemben, mi hol vol: az a nagyon jó útvonal merre volt, hol láttuk azt a tök jó erdei játszóteret, hol viccelődtem a határőrrel (vagy ő velem?) ésatöbbi. Na ezért foglalom most kicsit össze röviden azokat a dolgokat, amik március óta voltak.

Teljesítmény? Túra! - avagy jótékonysági túra a Mátrában

Már jó ideje nem írtam itt hazai kirándulásról, és ráadásul nem is túráztam itthon a márciusi bakonyi hosszú hétvége óta. Szóval érthető, ha már nagyon vártam az október 19-ei szombatot. Még az augusztusi "pihenés" során voltam olyan előrelátó, hogy tudtam, ekkorra már szükségem lesz valami klassz kikapcsolódásra, kiszakadásra a hétköznapok stresszköreiből. Ezért regisztráltam arra a szimpatikusnak tűnő, szakmai célokat is hordozó lehetőségre, aminek a Galya Jótékonysági Teljesítménytúra tűnt. A nagy nyári melegben jól esett rágondolni a hűvös, erdőben, hegyek között bejárható kellemes túraútvonalra. Kicsit aggodalmasan szemléltem a 10 km-es távra jelzett szintkülönbséget, tekintve, hogy akkor már több hónapja nem futottam rendszeresen, és az erőnlétem a nulla felé konvergált már, de még mindig szebbnek láttam, mint a 20 km-re írtakat :D Meg hát el is határoztam, hogy perszeeeee, október közepéig még simááááán visszanyerem a formámat, mert addig lazán újrakezdhetem a rendszeres futást. Arról, hogy ez miként alakult, alább olvashattok :)

A csitári hegyek alatt...Nógrádgárdonyban jártam

Bevallom, egészen idén január 2-áig azt hittem, Csitár valahol Erdélyben van. Hogy miért éppen ott, azt nem tudom, de az iskoláskori kínszenvedett énekórákon tanult népdal, aminek kezdősorát választottam címnek is, valahogy azt a képzetet keltette bennem. No de az új év érkezésével új tudásra is szert tettem :D, amikor is - tanulván az előző év második felének nehézségeiből (értsd: felborult a munka-magánélet egyensúlyom) - az év első felére lefoglaltam feltöltődésre, pihenésre alkalmas helyeket (kettőt, amit néhány hét múlva kiegészítettem még eggyel egy kedves kolléga élménybeszámolója nyomán). Épp betegen feküdtem otthon (vö. influenza), így lelki szemeim előtt egy csendes, szanatóriumi környezet lebegett, ahol csend van, nincs tömeg, de azért kényelem, ellátás is van, lehet dolgozgatni, meg kikapcsolódni is. Google a barátom, és segített rátalálni arra a helyre, ami rávilágított fejemben Csitár elhelyezkedésére :) Hogy érthetőbb legyen, egy kastélyszanatóriumot, másik nézőpontból (és tényleg, két külön honlapjuk is van hozzá) Egészséghotelt (másképp: Medical Wellness Resort) dobott a találatok között. A hely megtetszett, a népdal felidéződése ellenére :) Így ide foglaltam egy hétvégét. Hogy milyen élményeim születtek, következzen pár sorban (jó, oké, bekezdésben :) ), de legalább sok-sok képpel. (Amúgy a népdalbeli csitári hegyek nem is ezek az itteni hegyek, akit érdekel, hogy akkor mégis hol vannak azok, itt elolvashatja.)
Ja, és ünnepelek, ez a 100. bejegyzésem a blogon :)

Futás a tó körül 2. - avagy egy tökéletes nap

Úgy tűnik, a tavak szerelmese lettem. Főleg a futás szempontjából. Ugyan kis elemszámú mintán (n=2), és nem feltétlenül következetes módszertannal (résztvevő megfigyelés) és nem kontrollált körülmények között vizsgálva, de az eredmények egyre inkább arra mutatnak, hogy jobban megy a futás nekem, ha tó körül történik :) Most például a Jenői-tónál. Talán kevesen ismerik (vagy én vagyok tájékozatlan), pedig nincs messze ez a hely sem Budapesttől (kicsit több, mint egy óra). Az én napomat mindenesetre - több más fontos tényezővel mutatott együttjárással persze - csodálatossá tette. Mindjárt írom, miért.

Futás a tó körül

Néha az ilyen rövid bejegyzéseknek sokkal nagyobb jelentőségük van, mint elsőre gondolja az ember. Most a futás kapcsán írok főleg, de számomra további burkai is vannak (amit most nem osztok meg veletek, bocsánat). Amit viszont igen, az - a futás mellett - a turisztikai látványosságnak is tekinthető nőtincsi horgásztó szépsége, azaz a Szent István tó csendes bája.

Ide mentem el most, egy jó kis kikapcsolódás, felfrissülés és feltöltődés reményében. És amiért mentem, megkaptam. A csendes, nyugodt táj, a jeges, még jobbára befagyott tó, a telet is átvészelni látszó, helyenként zöldellő fű, a sárga-barna nádas susogása, a ködbe vesző túlpart homályos körvonalának látványa mind hozzájárult ahhoz, hogy a hideg, nyirkos, szürke idő ellenére jól érezzem magam, az agyam kikapcsoljam, a lelkem megnyugtassam kicsit, és a testem felfrissüljön. 

Gellért-hegyi séta

Az év első szabadtéri eseménye számomra egy rövid kis séta lett. Mostanra sikerült kimászni a torokgyulladás karmai közül, így tehettem egy próbát a nem túl télies, de már nem is a két nappal ezelőtti tavaszias időben. Ehhez mérten egy mozgásra ösztönző, de mérsékelten megterhelő, rövidebb utat választottam, amihez utazni sem kellett sokat, így a szombat délutánba bőven belefért. Erről hoztam néhány képet és mondatot. Bátran ajánlom betegség utáni felépülés szakaszában, persze kellő óvatossággal (sapka, sál, hőtartó ruházat). Azért egy adag jó forró tea egy termoszban, és némi rágcsa jól jöhet, ahogy egy szuper fényképezőgép is, amit kiegészíthetünk egy telefonnal (hurrá, széelslátószögű lencse).

Viszlát, tél!

Az idei tél olyan semmilyenre sikerült. Nem volt hideg, nem volt hó, de nem volt különösebben meleg sem, és tényleg semmi különös nem volt az elmúlt három hónapban. Vagy csak én nem vettem észre? Tény, hogy mostanában még jobban lefoglalnak a teendők, nehéz kilátni a sokféle párhuzamos szál mellől. Rádöbbentem, hogy hopsz, eltelt a február is, és már robogunk március közepe felé, vigyázó szemeinket a hónap végén érkező tavaszi szünetre vetve. De ebben az elrohant februárban nem voltam moziban, sem színházban, a Híd (Broen/Bron) új évadának első részén kívül otthon sem néztem egy rendes filmet sem (nyavalygás off). Javít a képen, hogy egy szombati napon azért eljutottam Verőcére, a nagy február végi "sarkvidéki időjárás" után, hogy megszemléljem a nagy hómezőket :) A séta képei jönnek.

A Bihar-hegység vonzásában

Az idei nyaram izgalmas hete volt - a portugáliai egy hét, valamint a salzburgi 3 nap és balatoni 3 nap mellett - az augusztus elején a Bihar-hegységben eltöltött 5 nap. Éppen pontosan egy hónappal ezelőtt indultunk el, legjobb barátnőim egyikével (tudom, nem lehet több legjobb, de nekem van :) ), akivel ráadásul először nyaraltunk együtt :) Még áprilisban lefoglaltuk a szállást, és onnantól drukkoltunk, hogy minden klappoljon, és valóra is válthassuk az utat. Hát minden klappolt, szerencsére. Jöjjön egy rövid, retrospektív beszámoló (az idő nem mindig jótékony homályának hatásával fűszerezve).

Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊

Portugália - Algarve - Faro

Az idei nyaralásom a kedvenc országomban volt :) Nagyon örültem, amikor néhány hónapja napvilágot látott a hír, hogy a WizzAir az eddigi Lisszabon és Porto vonal mellett már Faro-ba is indít járatot ettől az évtől. Így nagyon figyeltem is a jegyárakat, meg egy depresszívebb áprilisi napon úgy is éreztem, hogy már nagyon muszáj a napfényes gyönyörűséges országomban feltöltődni, így kihasználva a - mostanában egyébként egyáltalán nem ritka - akciót a Wizznél, kedvező áron gyorsan megvettem a jegyet június elejére. Így már csak röpke két hónapot kellett kibírni, és már repülhettem is a napfény, a kedves emberek, a csodás városok és a tengeri herkentyűk országába. (Jó rendben, belátom, hogy ez sztereotip címszavazás lett, de nekem most ezek voltak fontosak az úton :) ) Jöjjön tehát egy nagyon sűrű beszámoló az útról.

A Medves és én

Már régóta kedvenc helyem Magyarországon Salgóbánya és környéke, a Medves-fennsík. A '90-es évek végén, a 2000-es évek elején 5-6 éven át táboroztattam ott a FICE szervezésében, a Würth cég támogatásával gyermekotthonban élő gyerekeket (és a támogató cég dolgozóinak gyerekeit, lévén az egyik cél az integráció segítése), összesen 110-120 gyereket egyidőben. Nagyon emlékezetes nyarak voltak, sokat kirándultunk, túráztunk a fennsíkon, felmásztunk a Salgói várhoz, voltunk éjszakai túrán, és ezekbenen vezetőnk volt Drexler Szilárd, akinek a Medvessel és környékével, élővilágával kapcsolatos tudása és lelkesedése egyaránt magával ragadó volt. Sokat tanultunk tőle. Azóta eltelt röpke 15-20 év, és én ezalatt is megfordultam jópárszor a Medvesben. Hol egyedül, hol nem. Ha egyedül mentem, általában amolyan én-idő volt az a pár nap, és születtek fontos döntések (pl. a doktori témám kapcsán is ott fogalmazódott meg végül, hosszú kínlódás után, a megvalósult irány). Ide látogattam el most is, mert úgy éreztem, már nagyon szükségem van arra, hogy magam legyek magammal, csendben, madárcsicsergésben, szélben-napsütésben (az esőt igyekeztem kizárni :D ), és milyen jól tettem. Ennél többet nem is nagyon írnék róla, ez a poszt a továbbiakban jobbára képeket, útvonalat tartalmaz, egy-két magyarázó mondattal. Nézzétek csak!

Hello április! - viszlát 5 km

A mostani hétvége sajnos nem úgy alakul, ahogy terveztem. Az I. Dunakanyar Félmaraton 5 km-es távja az én részvételem nélkül zajlik majd le holnap, mert sajnos a bokám jelenleg sem üzemképes (igen, látja majd orvos, hétfőre már van beutalóm az OORI-ba). Ámde nem akarok belesüppedni az önsajnálatba, hogy életem első ilyen versenyén ilyen hülye ok miatt nem tudok indulni (pedig rohadtul sajnálom magam amúgy), és valahogy mégis kikecmergek a helyszínre, és drukkolok majd a futásra ösztönző barátomnak, aki a 21 km-es távon indul.

DE: ami nagyon fontos nekem most ettől függetlenül, az természetben levés, a napfény, a friss levegő, ezért elüldögélek majd felpolcolt lábban a teraszon, a napon a környéken levő házban, és élvezem, hogy tavasz van, az alábbi szerint:

(Kattints a körökben levő kis nyílra, és látod a folyamatot. Ha nem jelenik meg semmi a szövegen kívül, engedélyezd a címsorodban a tartalom futtatását.)

Örkény elcsatangolt telefonfülkéje

A kora tavasz és az ezzel járó jóidő kicsábított a szabadba. Pontosabban úgy döntöttem, hogy épp ideje friss levegőt szívnom, hiszen hetek óta csak a munkahely és az otthon között ingázom bkv-val vagy szgk-val. A kirándulás célját is hamar megtaláltam: rendre elmentem azokat az oldalakat (is) a böngészőm tematikus könyvjelzőmappáiba, amelyek összegyűjtik az x legszebb/legromantikusabb/legeldugottabb/legismeretlenebb és legakármilyenebb helyet Budapesten/Budapest körül/Magyarországon/Európában/a világban (ezek az oldalak a túrák vagy az utazás című mappákban kötnek ki), és ilyenkor ezekből szemezgetek; most is így történt. 

Havas-jeges tájak itthon télen - végre

Ahogy mindenki észleli bizonyára, a tél az elmúlt években alig-alig hagyta itt "keze nyomát". Ritkák azok az időszakok, amikor havazik, és ha havazik is, akkor utána egy időre meg is maradna a hó. Nekem hiányzik az, hogy legyen hó, legyen hideg, ezért eléggé örültem, amikor a napokban végre megérkezett - még ha csak picike mennyiségben is - a havazás. Sajnos azonban itt a fővárosban, a belső kerületekben egyáltalán nincsen nyoma már mára. Ezért úgy döntöttem, keresek magamnak a közelben olyan helyet, ahol egy kicsit "nosztalgiázhatok" a havas teleken, vagyis ahol még van hó. Közben az időjárás is igazán téliesre fordult a hőmérsékletet illetően is, így a tavak, folyók is többé-kevésbé befagytak, a Duna például zajlik. Kézenfekvőnek tűnt így, hogy az eredetileg tervezett Sopron helyett a sokkal közelebbi Zebegényt látogassam meg :) Néhány képben ezt a mai kis telelést foglalom össze, hátha másnak is kedvet hoz a téli sétákhoz.

Advent Salzburgban

Már egy ideje olvasgattam arról, milyen is az advent az osztrákoknál. Tavaly a bécsi adventi vásárokat látogattuk meg, idén pedig nagyon vonzott a salzburgi testvére. Karácsony előtt az utolsó előtti hétvégére így megszerveztem az utat. Már november elején alig tudtunk szállást találni, és ez látszott is a helyszínen az óriási tömegen. Azért találtunk kellemes helyet, és két adventi bögrével egészült ki a tavalyi bécsi gyűjteményem :) Rövid beszámoló következik tehát Salzburgból.

Gaja-szurdok ősszel

Az ünnepi hétvégét és a szép őszi időt kihasználva, egy vonatos-buszos-gyalogos kirándulást terveztünk be az októberi programtervünkbe. Egy ideje fontolgattuk már a Bakony csodás lankái közötti kirándulást, túrázást, és most eljött az ideje :) Viszont csak egy rövidebb, könnyű gyalogsétát vállaltunk be, mert én előző két héten a torkgyulladásból továbbfejlődött szövődményekkel küzdöttem, így kímélő üzemmódra kellett váltani. Így esett a választás a babakocsival is bejárhatónak jelzett útvonalra, amit nem is bántunk meg, igazán csodálatos, színes erdőben, selymesen rohanó, máshol komótosan hömpölygő, megint máshol csillogó víztükörrel elterülő patak mentén vitt az út. Lássuk a képeket és az útvonalat.

Portugália - Porto

A portugáliai út harmadik, egyben utolsó posztja Portohoz kapcsolódik. A Budapest-Porto közötti, frissen indított útvonal második járatával érkeztünk szeptember 7-én, és a visszaút is erről a reptérről történt. Mivel a járat reggel 10.10-kor indul, előző délután érkeztünk Portoba, és volt néhány óránk a városban. Én néhány éve már jártam szervezett úton itt, de akkor kötött program volt, most sokkal szabadabban dönthettünk arról, mit nézünk meg, hol időzünk, mit eszünk stb. A város magával ragadott bennünket. Azaz a villamos :)

Portugália - Aveiro

Kicsit megkésve (bocs, sok munka van, meg ilyesmi), de itt a folytatása a szeptemberi portugáliai utunknak, ahol munka kapcsán voltam, de a szabadidőt igyekeztünk jól kihasználni. Egy ilyen volt Aveiro meglátogatása is, amit egy laza egynapos programnak terveztünk, és milyen jól tettük. A várost Portugália Velencéjének is szokták nevezni a csatornái miatt, ám ez költői túlzás. Viszont azért a város szép, kellemes, a látnivalók gyalog könnyen bejárhatók. Olvassátok.

Őszi tervek

A nyári lista készítése után - ha már így belejöttem a tervezésbe - összegyűjtöttem, hogy ebben az évszakban, aminek nyomát az időjárásban még nem látjuk, de a naptárban már igen, nos, hogy mit szeretnék ősszel tenni (a munkán kívül, persze).

Az élet különböző színterein vannak nagyon izgalmas, érdekes lehetőségek, amelyek évszakhoz köthetők. A gasztronómia, a kultúra, az utazás is kínál olyat, amit inkább egyik vagy másik évszakban érdemes tenni, kipróbálni, vagy a már megszokott, szeretett tevékenységként csinálni. 

Szokás 20-as, 10-es meg top 5 és ehhez hasonló listákat csinálni, nos, én csak azt a néhányat sorolom fel, ami az egyes területekhez kapcsolódóan szívemcsücske lenne, és csak azért nem növelek 10 elemesre egy listát, mert azt mások úgy szokták. 

Lássuk, hogy ez a pár hónap milyen lehetőségeket kínál, és majd tél elején ismét számot vetek, hogy mit sikerült megvalósítani közülük.

Nyaralás: Bakar - a környék/1.

Néhány napos bakari tartózkodás során érdemes lehet a környéket is bejárni. Mi a nyaralásunk 3 teljes napjából egyet például a közeli Rijekában (azaz Fiuméban) töltöttünk. De néhány órát megért a Bakar-öböl túloldalán levő települések meglátogatása is (erről egy következő posztban). Ez a poszt erről ejt néhány szót, hátha felcsigázza a szintén a környékre látogató (vagy nem látogató) olvasók érdeklődését. :) Viszont nem mutatja be a város összes látnivalóját, ezek meglátogatására sem időnk, sem módunk, és őszintén szólva, érdeklődésünk sem volt.