Hosszúhétvége a Bakonyban

Belátom, nem túl kreatív címadás ez, de a lényeget mégis ez fejezi ki leginkább. A nemzeti ünnep miatti három nap jó lehetőséget kínált arra, hogy meglátogassak egy olyan vidéket, amiről már sokat hallottam, de még csak egyszer jártam arra. Igen, a Bakonyról van szó, ahol 2016 őszén jártam először (és múlt péntekig utoljára is), a Gaja-szurdokban tettem rövid kirándulást. Most azonban a Bakony más, magasabb, eldugottabb részét céloztam meg: Bakonybél felé vettem az irányt. 

Nekem a néhány napos kirándulásoknál is elég fontos, hogy milyen helyen szállok meg: nos, itt volt lehetőség bőven, az egészen fapadostól a nagyon puccos helyg minden rendelkezésre áll, ha valahány éjszakára szállást keres az ember. Lássuk, hogy mit választottam, és mit csináltam a környéken (fotók a poszt végén), úgy, hogy az időjárás kegyes is volt, meg nem is, adott is, meg nem is :)

Futás a tó körül 3. - avagy hol van már a tavasz?

A FU-TÓ projekt 3. állomásához érkezett, egy hétvége kimaradása után épp időszerű volt :) Az "áldozat" a váci illetőségű Ligeti horgásztó lett most. Közel van, könnyen megközelíthető, csendes (most még), és egy csodálatos fás-parkos rész terül el mellette, ami további útvonallehetőségeket nyújthat az egyszeri futónak (meg biciklisnek, meg kutyasétáltatónak, meg kirándulónak, meg... bárkinek).

De azért - hogy kapcsolódjak, avagy magyarázzam a poszt címét - az időjárás nem szeret mostanában. Valahogy mindig hétvégére tűnik el a már tavaszias hőmérséklet, lesz párás a levegő, és miközben hétköznap már a kiskabát is elég, szombatra, de vasárnapra tuti visszakerül a téli dzseki. De hát az időjárás már csak ilyen szeszélyes (lehet, hogy ez már a tavaszi szeszélye? :) ), és a mozgás attól még fontos, levegőre attól még kellemes kimenni, és az élet attól még szép. Még ha nem is mindig tűnik úgy. Néhány kép illusztrálja tehát a projekt 3. helyszínét, lássuk.

A csitári hegyek alatt...Nógrádgárdonyban jártam

Bevallom, egészen idén január 2-áig azt hittem, Csitár valahol Erdélyben van. Hogy miért éppen ott, azt nem tudom, de az iskoláskori kínszenvedett énekórákon tanult népdal, aminek kezdősorát választottam címnek is, valahogy azt a képzetet keltette bennem. No de az új év érkezésével új tudásra is szert tettem :D, amikor is - tanulván az előző év második felének nehézségeiből (értsd: felborult a munka-magánélet egyensúlyom) - az év első felére lefoglaltam feltöltődésre, pihenésre alkalmas helyeket (kettőt, amit néhány hét múlva kiegészítettem még eggyel egy kedves kolléga élménybeszámolója nyomán). Épp betegen feküdtem otthon (vö. influenza), így lelki szemeim előtt egy csendes, szanatóriumi környezet lebegett, ahol csend van, nincs tömeg, de azért kényelem, ellátás is van, lehet dolgozgatni, meg kikapcsolódni is. Google a barátom, és segített rátalálni arra a helyre, ami rávilágított fejemben Csitár elhelyezkedésére :) Hogy érthetőbb legyen, egy kastélyszanatóriumot, másik nézőpontból (és tényleg, két külön honlapjuk is van hozzá) Egészséghotelt (másképp: Medical Wellness Resort) dobott a találatok között. A hely megtetszett, a népdal felidéződése ellenére :) Így ide foglaltam egy hétvégét. Hogy milyen élményeim születtek, következzen pár sorban (jó, oké, bekezdésben :) ), de legalább sok-sok képpel. (Amúgy a népdalbeli csitári hegyek nem is ezek az itteni hegyek, akit érdekel, hogy akkor mégis hol vannak azok, itt elolvashatja.)
Ja, és ünnepelek, ez a 100. bejegyzésem a blogon :)