Viszlát, tél!

Az idei tél olyan semmilyenre sikerült. Nem volt hideg, nem volt hó, de nem volt különösebben meleg sem, és tényleg semmi különös nem volt az elmúlt három hónapban. Vagy csak én nem vettem észre? Tény, hogy mostanában még jobban lefoglalnak a teendők, nehéz kilátni a sokféle párhuzamos szál mellől. Rádöbbentem, hogy hopsz, eltelt a február is, és már robogunk március közepe felé, vigyázó szemeinket a hónap végén érkező tavaszi szünetre vetve. De ebben az elrohant februárban nem voltam moziban, sem színházban, a Híd (Broen/Bron) új évadának első részén kívül otthon sem néztem egy rendes filmet sem (nyavalygás off). Javít a képen, hogy egy szombati napon azért eljutottam Verőcére, a nagy február végi "sarkvidéki időjárás" után, hogy megszemléljem a nagy hómezőket :) A séta képei jönnek.

A Medves és én

Már régóta kedvenc helyem Magyarországon Salgóbánya és környéke, a Medves-fennsík. A '90-es évek végén, a 2000-es évek elején 5-6 éven át táboroztattam ott a FICE szervezésében, a Würth cég támogatásával gyermekotthonban élő gyerekeket (és a támogató cég dolgozóinak gyerekeit, lévén az egyik cél az integráció segítése), összesen 110-120 gyereket egyidőben. Nagyon emlékezetes nyarak voltak, sokat kirándultunk, túráztunk a fennsíkon, felmásztunk a Salgói várhoz, voltunk éjszakai túrán, és ezekbenen vezetőnk volt Drexler Szilárd, akinek a Medvessel és környékével, élővilágával kapcsolatos tudása és lelkesedése egyaránt magával ragadó volt. Sokat tanultunk tőle. Azóta eltelt röpke 15-20 év, és én ezalatt is megfordultam jópárszor a Medvesben. Hol egyedül, hol nem. Ha egyedül mentem, általában amolyan én-idő volt az a pár nap, és születtek fontos döntések (pl. a doktori témám kapcsán is ott fogalmazódott meg végül, hosszú kínlódás után, a megvalósult irány). Ide látogattam el most is, mert úgy éreztem, már nagyon szükségem van arra, hogy magam legyek magammal, csendben, madárcsicsergésben, szélben-napsütésben (az esőt igyekeztem kizárni :D ), és milyen jól tettem. Ennél többet nem is nagyon írnék róla, ez a poszt a továbbiakban jobbára képeket, útvonalat tartalmaz, egy-két magyarázó mondattal. Nézzétek csak!

Pilisi körtúra, azaz a távolság rejtelmei

Hétvégére sikerült végre aktív kikapcsolódást szervezni...a jó idő szinte felhívás volt egy kering...ja nem, egy jó kis túrára. Az igazság persze az, hogy már korábban kinéztem, hogy milyen kirándulás lenne jó, ha megjön a jó idő, és a szabad hétvége együttállása. A Facebookon volt egy írás arról, hogy egy kevéssé ismert, ámde szép és nem nehéz körtúrán csodás látnivalóban lehet része az embernek. Nos, a csodás és a nem nehéz jelzők közül az egyik helyenként nem stimmelt. Vajon melyik? Máris kiderül :)

Tavaszi virágaim vol. 2.

A két hete velünk élő növénykéink már nagyon szépen megnőttek, és már ilyen csodás virágokat hoztak:

Tavaszváró

A napos idő a tavasz eljövetelével kecsegtet már egy ideje bennünket, de az igazi tavaszi illatok és langymeleg még csak nem akar megérkezni. A lakásban legalább igyekszem az illatokat, az érzetet behozni a tavaszi virágokkal. :)

Így alakult a héten a folyamat: