Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊

A Medves és én

Már régóta kedvenc helyem Magyarországon Salgóbánya és környéke, a Medves-fennsík. A '90-es évek végén, a 2000-es évek elején 5-6 éven át táboroztattam ott a FICE szervezésében, a Würth cég támogatásával gyermekotthonban élő gyerekeket (és a támogató cég dolgozóinak gyerekeit, lévén az egyik cél az integráció segítése), összesen 110-120 gyereket egyidőben. Nagyon emlékezetes nyarak voltak, sokat kirándultunk, túráztunk a fennsíkon, felmásztunk a Salgói várhoz, voltunk éjszakai túrán, és ezekbenen vezetőnk volt Drexler Szilárd, akinek a Medvessel és környékével, élővilágával kapcsolatos tudása és lelkesedése egyaránt magával ragadó volt. Sokat tanultunk tőle. Azóta eltelt röpke 15-20 év, és én ezalatt is megfordultam jópárszor a Medvesben. Hol egyedül, hol nem. Ha egyedül mentem, általában amolyan én-idő volt az a pár nap, és születtek fontos döntések (pl. a doktori témám kapcsán is ott fogalmazódott meg végül, hosszú kínlódás után, a megvalósult irány). Ide látogattam el most is, mert úgy éreztem, már nagyon szükségem van arra, hogy magam legyek magammal, csendben, madárcsicsergésben, szélben-napsütésben (az esőt igyekeztem kizárni :D ), és milyen jól tettem. Ennél többet nem is nagyon írnék róla, ez a poszt a továbbiakban jobbára képeket, útvonalat tartalmaz, egy-két magyarázó mondattal. Nézzétek csak!

Nyaralás: Bakar - a környék/2.

Bakar nem meglepő módon a Bakar-öböl belső csücskében fekszik. Azt az első estén és a második nap délelőttjén felderítettük, körbejártuk, megtaláltuk az összes étkezési lehetőséget, lefotóztuk majd az összes látnivalót, történelmi emléket, látnivalót. Megnéztem, hogyan gyülekeznek a cicák - amiből elég sok van, kicsit olasz módra, az utcákon -, amint egy kislány étellel feltűnik a tér közepén. 

Az öböl többi településéről is szerettünk volna képet kapni, így egy délutáni program lett a körbejárásukból. Krk közelsége, és néhány környékbeli strand (ezek közül Kostrenáról a poszt második felében esik szó) vonzereje miatt (legalábbis ezt gyanítom) a turisták, látogatók száma még alacsonyabb itt, mint Bakarban. Ezért azok számára ideális hely, akik szeretik elkerülni a tömeget, és érdeklődnek a horvátok mindennapjai iránt, nem a nagy csinnadrattával járó látványosságokat kedvelik. Ugyanis emberekkel és csinnadrattával mi nem (vagy alig) találkoztunk ezeken a helyeken. Elhagyatottságukban is szép terekkel, kikötőkkel, utcákkal, valamint kellemes, tiszta vizű, jó infrastruktúrájú stranddal igen. Lássuk ezeket. 

Nyaralás: Bakar - a település

Ebben az évben a nyaralásunkat sikerült külföldi célpontra szervezni, miután tavalyi kísérletünk előbb a bled-i tó, majd egy osztrák rész szálláshiánya miatt nem sikerült. Igaz, h ultra későn igyekeztünk megszervezni, és hát lássuk be, augusztus a full főszezon, ritkán találni pénztárcabarát, elvárásainknak is megfelelő, ráadásul szabad szállást néhány nappal a tervezett indulás előtt. Tavaly így a Tisza-tóhoz mentünk, ámbár az is nagyon klassz lett.

Viszont idén ezért hamarabb próbálkoztunk a szervezéssel, és Horvátországra esett a választás, ahol egy csendesebb, nem turistás részt sikerült "kipécéznünk". Tényleg nem voltak külföldiek, legfeljebb helybeli nyaralók. Máris jönnek a részletek.

Eger szubjekítven - a látnivalók

Persze azért nem hagytuk ki az ismert helyeket sem, így például ellátogattunk a vár tanösvényére, ahol a várfal egy részén végighaladó, kiépített sétaúton egyes pontokon információs táblákról egészíthettük ki megkopott történelmi és kulturális ismereteinket. De más helyeken is jártunk a városban.

Eger szubjektíven - evés, alvás

Nos, ismét utazás :) Igaz, nem túl messze, de igazán szép helyen voltunk az elmúlt hétvégén. Szakmai és privát célokat kapcsoltunk össze, amikor egy Egerben megrendezett kétnapos konferencián vettem részt, amit kibővítettünk együtt egy hosszú hétvégére a városban :) Volt a három napban minden: kultúra, sport, gasztronómia, városnézés. Utóbbi nappal és este is, így láthattuk a város napfényes és kivilágított arcát is. A posztban nem lesz szó a törökökről, a várvédőkről, és Gárdonyiról se nagyon :) Ellenben tematikus bontásban, több posztban olvashattok az élményeinkről.

Salgó

Úgy alakult, hogy a hosszú hétvége egyik napján - az előző hétvégi egy-egy napok után - ismét ki tudtunk mozdulni itthonról. Az egy héttel ezelőtt elhalasztott túrát végleg lefújták, így előránthattuk a kalapból a korábban felvetett, Salgóbánya környéki kirándulás ötletét. Én már régóta szívem csücskének tekintem ezt a környéket, régen éveken át táboroztattunk ott gyermekotthonban élő gyerekeket, mindig nagyon jó élményekkel tértünk haza mi is, és a gyerekek is. Aztán később magánéleti fordulópontjaim előtt/közben is el-elmentem oda egy-egy hétvégére, hogy rendet rakjak a fejemben, a terveimben, átlássam a lehetőségeimet. Jó hely, csendes, szépséges, elmerülésre, gondolkodásra alkalmas, de családi időtöltésre is jó lehetőségeket kínál. És az elmélyülők, meg a családok nem zavarják egymást. :)

Aztán meg képsorozatot is láttunk a napokban a vidékről, párafelhővel bevont völgyek, színekben pompázó hegyoldalak. Döntöttünk, megyünk. Még vasárnap reggel is újra el kellett határoznunk magunkat, mert az Index arról írt, hogy feküdjünk inkább vissza aludni. Mi elindultunk...