Hello április! - viszlát 5 km

A mostani hétvége sajnos nem úgy alakul, ahogy terveztem. Az I. Dunakanyar Félmaraton 5 km-es távja az én részvételem nélkül zajlik majd le holnap, mert sajnos a bokám jelenleg sem üzemképes (igen, látja majd orvos, hétfőre már van beutalóm az OORI-ba). Ámde nem akarok belesüppedni az önsajnálatba, hogy életem első ilyen versenyén ilyen hülye ok miatt nem tudok indulni (pedig rohadtul sajnálom magam amúgy), és valahogy mégis kikecmergek a helyszínre, és drukkolok majd a futásra ösztönző barátomnak, aki a 21 km-es távon indul.

DE: ami nagyon fontos nekem most ettől függetlenül, az természetben levés, a napfény, a friss levegő, ezért elüldögélek majd felpolcolt lábban a teraszon, a napon a környéken levő házban, és élvezem, hogy tavasz van, az alábbi szerint:

(Kattints a körökben levő kis nyílra, és látod a folyamatot. Ha nem jelenik meg semmi a szövegen kívül, engedélyezd a címsorodban a tartalom futtatását.)

5 km-re felkészülés: 1. hét

Ahogy írtam egy hete, itt is vagyok, hogy beszámoljak arról, hogy halad a "futás-projekt". :)

Utóbb a múltkori poszt végén írtakat átgondolva, a "haladok a program szerint, és eljutok, ameddig eljutok" változat mellett döntöttem. Ennek megfelelően, négy futáson vagyok túl. Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy eddig még egyszer se jutottam el korábban :)

Felkészül: I. Dunakanyar Félmaraton - 5km

Nos, itt az ideje komolyan venni. Ezért aztán most írok is róla, hátha így magamat is jobban motiválom. Szóval az van, hogy már régóta célom, hogy rendszeresen futó ember legyek, ámde világéletemben utántam futni (amikor iskoláskorban versenyszerűen sportoltam, akkor is), és így elég nehéz. 😁 

Eddig mindig feladtam, bár többször nem a saját jószántamból: az első egy-két alkalom után influenzás lettem, megsérültem, torokgyulladásom lett. 

Persze volt olyan, hogy egyszerűen csak lusta voltam időt szorítani rá, könnyebb volt ürügyet találni, hogy miért is nem megyek futni. Noha voltak objektív okok is, sokszor inkább engedtem a kísértésnek, és itthon maradtam futás helyett. És most?

Skandináv mozi - Ovéból kicsit rózsaszínű filmet csináltak

Nagyon vártam már a filmes megjelenését annak a könyvnek, amit tavaly januárban olvastam el. A szerző Fredrik Backman, a mű címe: Az ember, akit Ovénak hívnak. Igencsak örültem, amikor tavaly év vége felé (ha jól emlékszem...vagy idén év elején? ki tudja, de valójában mindegy is :) ) érkezett hír arról, hogy Svédországban már a mozikban is van a filmváltozat. Annak még jobban, hogy jó kritikákat kapott. Sőt, egy Svédországban élő ismerős (akit személyesen nem is ismerek, csak közös ismerősünk van) szintén nagyon dicsérte az eredeti svéd kiadást. Toplistákon ért el jó helyezést a film Svédországban, és nagyon jó visszhangja volt a nézők és kritikusok körében is. Idén nyárra megérkezett Magyarországra is, ezért szinte az első héten be is ültünk megnézni. Hát, nem voltam felhőtlenül boldog a végére. (Zárójelben: laikus vélemény következik, nem műértő elemzés.)

Gyerekkorom emlékei

Gyerekkoromban 5 évben nyaraltunk Bulgáriában. Hol Burgasz, hol Várna mellett valahol. Kranevo meg ilyenek rémlenek, ahol hatalmas kempingekben az ismerős és rokon családokkal (3-4 család) sátraztunk. De nem is ez a lényeg most, hanem az az igazi (legalábbis számomra) mediterrán étek, amit - emlékeimben az él - első alkalommal Neszebar ódon falai alatt kóstoltam meg, a nyári kánikulában, fagyi/jégkrém előtt.

instant színház - női viszonyok

A cím nem arra utal, amire sokan gondolhatnak. Mármint a női viszonyok kapcsán. 

Tegnap este a páromnak a darab kezdete előtt kb. 3 órával jött ötlete alapján megnéztük a Bakelit Multi Art Centerben az Ajtók című darabot a GlobART társulat előadásában.