Holdvilág-árok, a kultikus és misztikus hely - avagy út a palacsintától a halburgerig

Ezen a hétvégén is szép napos, barátságos idő volt, annak ellenére, hogy már október vége felé közeledünk, ezért vétek lett volna otthon ülni. Ezt a vélekedést nem minden pillanatban osztotta itthon mindenki, de végülis könnyen sikerült rávenni a fiúkat a kirándulásra. Sőt, végül a baráti társaságot is sikerült bevonni (az egyik család hősiesen a Dera-szurdokban tett délelőtti kirándulásuk után vállalkozott erre), így 10-en vágtunk neki a távnak. Amilyen hirtelen hoztuk össze végülis a kirándulást, olyannyira nem készültem fel én előzetesen sem a távolságból, sem a látnivalókból, sem a Holdvilág-árok történetéből 😐. Ugyan az én ötletem volt a hely és olvastam is róla futólag, de a szokásos alaposabb szakirodalmazásom most elmaradt. 

A Marson jártunk - avagy kirándulás a gánti Bauxitföldtani Parkban

Ez most egy retrospektív poszt lesz, mert aktuálisan nem volt időm írni róla. Szóval két héttel ezelőtt a hétvégi csodás időt kihasználva a Marsra kirándultunk 😀Na jó, egy ahhoz hasonlónak látszó táj volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Úgy kezdődött, hogy valami közeli helyet kerestem, ami autóval hamar elérhető, nem túl nehéz terepen lehet néhány kilométert gyalogolni, leköthet egy 8 évest és lehet a környéken enni is. Így bukkantam végülis arra a helyre, amiről hamarosan picit többet is írok, bár nem szeretném bő lére ereszteni. Inkább beszéljenek a képek.

Rossz hangulat ellen Normafa? - hülye kérdések órája

A kérdés költői, vagy nem is, meg tudom kapásból válaszolni: nem, nem használ. Nekem. Ma.

Na de lássuk, miről is van szó tulajdonképpen.

Teljesítmény? Túra! - avagy jótékonysági túra a Mátrában

Már jó ideje nem írtam itt hazai kirándulásról, és ráadásul nem is túráztam itthon a márciusi bakonyi hosszú hétvége óta. Szóval érthető, ha már nagyon vártam az október 19-ei szombatot. Még az augusztusi "pihenés" során voltam olyan előrelátó, hogy tudtam, ekkorra már szükségem lesz valami klassz kikapcsolódásra, kiszakadásra a hétköznapok stresszköreiből. Ezért regisztráltam arra a szimpatikusnak tűnő, szakmai célokat is hordozó lehetőségre, aminek a Galya Jótékonysági Teljesítménytúra tűnt. A nagy nyári melegben jól esett rágondolni a hűvös, erdőben, hegyek között bejárható kellemes túraútvonalra. Kicsit aggodalmasan szemléltem a 10 km-es távra jelzett szintkülönbséget, tekintve, hogy akkor már több hónapja nem futottam rendszeresen, és az erőnlétem a nulla felé konvergált már, de még mindig szebbnek láttam, mint a 20 km-re írtakat :D Meg hát el is határoztam, hogy perszeeeee, október közepéig még simááááán visszanyerem a formámat, mert addig lazán újrakezdhetem a rendszeres futást. Arról, hogy ez miként alakult, alább olvashattok :)

Mariazell újratöltve

Igen, ismét Mariazellben jártam. Még a pünkösdi hosszú hétvégén történt, csak a munkahelyi elfoglaltságok elsodortak, most jutottam csak el addig, hogy leírjam a mininyaralásomat nektek.

A téli tapasztalatokat felhasználva, már a rövidebb átszállási időt figyelembe véve utaztam, és a kikapcsolódás, pihenés, csend és túrázás volt a célom, kiszakadni végre a zajos nagyvárosból, kilépni kicsit a taposómalomból. Mindjárt olvashatjátok is, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célt.

Dunakanyar - avagy a FU-TÓ projekt szünetében séta az ősfás parton

A szokatlanul hosszú cím egy szokatlanul rövid posztot takar. :)

Hétvégére megérkezett a tavasz, csodás meleg idő lett, a FU-TÓ projekt következő állomása helyett azonban most inkább a dunaparti séta volt napirenden. A Verőce határában Kismaros felé húzódó parti ösvényen - ugyan még kerülgetve a süppedős sarat, ami a megáradt folyó visszahúzódása után maradt - csendes, nyugodt bóklászásra nyílt lehetőségem. Ez már a második tavasz, hogy megejtettem ezt a rövid sétát itt, ahol a Morgó-patak folyik a Dunába, de ugyanúgy magával ragadott most is, mint korábban. 

Nem szaporítom a szót (rövid posztot ígértem), jöjjön néhány kép (sajnos most csak telefonnal tudtam fotózni), ami talán érzékelteti ezt a hangulatot.

Hosszúhétvége a Bakonyban

Belátom, nem túl kreatív címadás ez, de a lényeget mégis ez fejezi ki leginkább. A nemzeti ünnep miatti három nap jó lehetőséget kínált arra, hogy meglátogassak egy olyan vidéket, amiről már sokat hallottam, de még csak egyszer jártam arra. Igen, a Bakonyról van szó, ahol 2016 őszén jártam először (és múlt péntekig utoljára is), a Gaja-szurdokban tettem rövid kirándulást. Most azonban a Bakony más, magasabb, eldugottabb részét céloztam meg: Bakonybél felé vettem az irányt. 

Nekem a néhány napos kirándulásoknál is elég fontos, hogy milyen helyen szállok meg: nos, itt volt lehetőség bőven, az egészen fapadostól a nagyon puccos helyg minden rendelkezésre áll, ha valahány éjszakára szállást keres az ember. Lássuk, hogy mit választottam, és mit csináltam a környéken (fotók a poszt végén), úgy, hogy az időjárás kegyes is volt, meg nem is, adott is, meg nem is :)

Futás a tó körül 3. - avagy hol van már a tavasz?

A FU-TÓ projekt 3. állomásához érkezett, egy hétvége kimaradása után épp időszerű volt :) Az "áldozat" a váci illetőségű Ligeti horgásztó lett most. Közel van, könnyen megközelíthető, csendes (most még), és egy csodálatos fás-parkos rész terül el mellette, ami további útvonallehetőségeket nyújthat az egyszeri futónak (meg biciklisnek, meg kutyasétáltatónak, meg kirándulónak, meg... bárkinek).

De azért - hogy kapcsolódjak, avagy magyarázzam a poszt címét - az időjárás nem szeret mostanában. Valahogy mindig hétvégére tűnik el a már tavaszias hőmérséklet, lesz párás a levegő, és miközben hétköznap már a kiskabát is elég, szombatra, de vasárnapra tuti visszakerül a téli dzseki. De hát az időjárás már csak ilyen szeszélyes (lehet, hogy ez már a tavaszi szeszélye? :) ), és a mozgás attól még fontos, levegőre attól még kellemes kimenni, és az élet attól még szép. Még ha nem is mindig tűnik úgy. Néhány kép illusztrálja tehát a projekt 3. helyszínét, lássuk.

A csitári hegyek alatt...Nógrádgárdonyban jártam

Bevallom, egészen idén január 2-áig azt hittem, Csitár valahol Erdélyben van. Hogy miért éppen ott, azt nem tudom, de az iskoláskori kínszenvedett énekórákon tanult népdal, aminek kezdősorát választottam címnek is, valahogy azt a képzetet keltette bennem. No de az új év érkezésével új tudásra is szert tettem :D, amikor is - tanulván az előző év második felének nehézségeiből (értsd: felborult a munka-magánélet egyensúlyom) - az év első felére lefoglaltam feltöltődésre, pihenésre alkalmas helyeket (kettőt, amit néhány hét múlva kiegészítettem még eggyel egy kedves kolléga élménybeszámolója nyomán). Épp betegen feküdtem otthon (vö. influenza), így lelki szemeim előtt egy csendes, szanatóriumi környezet lebegett, ahol csend van, nincs tömeg, de azért kényelem, ellátás is van, lehet dolgozgatni, meg kikapcsolódni is. Google a barátom, és segített rátalálni arra a helyre, ami rávilágított fejemben Csitár elhelyezkedésére :) Hogy érthetőbb legyen, egy kastélyszanatóriumot, másik nézőpontból (és tényleg, két külön honlapjuk is van hozzá) Egészséghotelt (másképp: Medical Wellness Resort) dobott a találatok között. A hely megtetszett, a népdal felidéződése ellenére :) Így ide foglaltam egy hétvégét. Hogy milyen élményeim születtek, következzen pár sorban (jó, oké, bekezdésben :) ), de legalább sok-sok képpel. (Amúgy a népdalbeli csitári hegyek nem is ezek az itteni hegyek, akit érdekel, hogy akkor mégis hol vannak azok, itt elolvashatja.)
Ja, és ünnepelek, ez a 100. bejegyzésem a blogon :)

Futás a tó körül 2. - avagy egy tökéletes nap

Úgy tűnik, a tavak szerelmese lettem. Főleg a futás szempontjából. Ugyan kis elemszámú mintán (n=2), és nem feltétlenül következetes módszertannal (résztvevő megfigyelés) és nem kontrollált körülmények között vizsgálva, de az eredmények egyre inkább arra mutatnak, hogy jobban megy a futás nekem, ha tó körül történik :) Most például a Jenői-tónál. Talán kevesen ismerik (vagy én vagyok tájékozatlan), pedig nincs messze ez a hely sem Budapesttől (kicsit több, mint egy óra). Az én napomat mindenesetre - több más fontos tényezővel mutatott együttjárással persze - csodálatossá tette. Mindjárt írom, miért.

Futás a tó körül

Néha az ilyen rövid bejegyzéseknek sokkal nagyobb jelentőségük van, mint elsőre gondolja az ember. Most a futás kapcsán írok főleg, de számomra további burkai is vannak (amit most nem osztok meg veletek, bocsánat). Amit viszont igen, az - a futás mellett - a turisztikai látványosságnak is tekinthető nőtincsi horgásztó szépsége, azaz a Szent István tó csendes bája.

Ide mentem el most, egy jó kis kikapcsolódás, felfrissülés és feltöltődés reményében. És amiért mentem, megkaptam. A csendes, nyugodt táj, a jeges, még jobbára befagyott tó, a telet is átvészelni látszó, helyenként zöldellő fű, a sárga-barna nádas susogása, a ködbe vesző túlpart homályos körvonalának látványa mind hozzájárult ahhoz, hogy a hideg, nyirkos, szürke idő ellenére jól érezzem magam, az agyam kikapcsoljam, a lelkem megnyugtassam kicsit, és a testem felfrissüljön. 

Pótszülinap egészséges életmóddal: slow food és futás

40 felett az ember egyre inkább kisebb jelentőséget tulajdonít a születésnapoknak, persze ki szereti, ha az öregedésre emlékeztetik. Van mégis olyan helyzet, amikor öröm, ha egy újabb szülinapot ünnepelhetünk. Akár még kétszer is szívesen megüljük :) Most így esett, hogy ezen a hétvégén is tulajdonképpen szülinapi programként a múlt héten - zártkörű rendezvény miatt - elmaradt közös vacsorát pótoltuk a legjobb barátommal. Egészen véletlenül találtam rá (bár ez nem egészen igaz, mert tudtam róla, hogy létezik, de eddig nem foglalkoztatott) a Natura Hill-re Zebegényben. Kiváló helyszínnek tűnt ehhez a sokféle érzéssel felruházható születésnapi vacsorához, hiszen a mostanában oly divatos slow life szellemében slow food bistro várja a vendégeket. Hamarosan több szó is esik róla, de előtte azért jelzem, hogy nem csak ettünk, hanem mozogtunk is (éljen az egészséges életmód), megejtettük az idei első futást is :) Jöjjenek a részletek - vigyázat, étvágygerjesztő képek is következnek!

Gellért-hegyi séta

Az év első szabadtéri eseménye számomra egy rövid kis séta lett. Mostanra sikerült kimászni a torokgyulladás karmai közül, így tehettem egy próbát a nem túl télies, de már nem is a két nappal ezelőtti tavaszias időben. Ehhez mérten egy mozgásra ösztönző, de mérsékelten megterhelő, rövidebb utat választottam, amihez utazni sem kellett sokat, így a szombat délutánba bőven belefért. Erről hoztam néhány képet és mondatot. Bátran ajánlom betegség utáni felépülés szakaszában, persze kellő óvatossággal (sapka, sál, hőtartó ruházat). Azért egy adag jó forró tea egy termoszban, és némi rágcsa jól jöhet, ahogy egy szuper fényképezőgép is, amit kiegészíthetünk egy telefonnal (hurrá, széelslátószögű lencse).

Rövid kirándulás a Nagy-Hárs-hegyen

Hétvégén mindenképp ki akartam mozdulni itthonról. Már nagyon elegem volt a 'reggel bemegyek, dolgozom, este hazajövök, dolgozom tovább' menetből, szükségem volt új impulzusokra, szabad és friss levegőre, csendre és nyugalomra. Eredetileg múzeumi program lett volna, de elszúrtam (nem regisztráltam időben az ajándékjegyet, amit még hónapokkal ezelőtt szereztük egy éttermi lehetőség során). Így helyette más programra vágytam, és eszembe jutott, hogy korábban nézegettem már a Hárs-hegyet és környékét. Arra gondoltam, hogy ott talán nincsen akkora tömeg, mint a János-hegyen, a Normafánál, vagy más, hasonlóan felkapott budapesti helyeken. Kinéztem a Kaán Károly kilátót, ahonnan a "szakirodalom" szerint csodás kilátás nyílik a fővárosra. Következzenek hát a részletek.

Konyhabútor festése - DIY

Ez a poszt az eddigi tartalmaktól kicsit eltérő lesz, hiszen most a szabadidőm eltöltésében a lakásom változtatása, újítása, szépítése is helyet kap.

Már egy ideje tart nálam a skandináv lakberendezési dizájn iránti vonzalom, ennek egyik eredménye - az eddigi, főleg skandináv bútoráruházakból származók mellett - a mostani "csináld magad" változtatás. Ez most a konyhabútort érintette, ahogyan ez a bejegyzés címéből is látszik. A kicsi lakáskám az eddigi mediterrán stílusból fokozatosan alakul át skandináv otthonos stílusúvá, dominálnak már a fehér, szürke, piros és újabban a pasztel szín (a fáradtrózsaszín, vagy hivatalosabb nevén a scandinavian pink). 

Ebben a folyamatban már csak két nagyobb lépés volt hátra, a konyhabútor és a nappali bútor megváltoztatása. A kettő közül most a konyhabútorra került sor, a nappali bútor egy későbbi lépés lesz (és nem diy változatban történik majd). 

Mivel nincs felesleges kb. egymillió forintom a konyhabútor lecserélésére, más megoldást kellett keresnem. Már tavaly nyáron sokat olvastam arról, hogyan lehet bútort sajátkezűleg átfesteni, különösen abban az esetben, ha a bútor nem "igazi" bútor, hanem laminált bútorlapból készült 12 évvel ezelőtt. Erre a megoldás - úgy tűnt alapos szakirodalmazás után - a krétafesték használata. Minden szükséges információt összegyűjtöttem róla tavaly nyáron, és idénre ütemeztem be a megvalósítást. Most jöjjön a rövid összefoglalása ennek a munkának, hátha más is rászánja magát hasonló tevékenységre.

Viszlát, tél!

Az idei tél olyan semmilyenre sikerült. Nem volt hideg, nem volt hó, de nem volt különösebben meleg sem, és tényleg semmi különös nem volt az elmúlt három hónapban. Vagy csak én nem vettem észre? Tény, hogy mostanában még jobban lefoglalnak a teendők, nehéz kilátni a sokféle párhuzamos szál mellől. Rádöbbentem, hogy hopsz, eltelt a február is, és már robogunk március közepe felé, vigyázó szemeinket a hónap végén érkező tavaszi szünetre vetve. De ebben az elrohant februárban nem voltam moziban, sem színházban, a Híd (Broen/Bron) új évadának első részén kívül otthon sem néztem egy rendes filmet sem (nyavalygás off). Javít a képen, hogy egy szombati napon azért eljutottam Verőcére, a nagy február végi "sarkvidéki időjárás" után, hogy megszemléljem a nagy hómezőket :) A séta képei jönnek.

Szekszárdi csodák

Az utóbbi pár évben igyekszem a születésnapomat a szokásos hétköznapoktól eltérő módon és/vagy helyen tölteni. Idén nem volt erre sok lehetőségem, de mégis egy csodás helyen sikerült töltenem azt a hétvégét. A bűnös most is - mint mindig, haha :) - a Facebook, ahol egy posztban nagyon barátságos, kellemes, szép szálláshely képeit láttam meg. Oda akartam menni :)

Tökös októberi finomság

A hosszú indián nyár után megérkezett az esős, szeles, nemszeretem őszi idő. Ezzel együtt megérkezett a sütőtökszezon is. Az utóbbi években kaptam rá erre a zöldségre, korábban a világból is ki lehetett volna kergetni vele. Igaz, hogy régen mindig csak intézményes étkeztetés keretei között (lásd még: óvodai, iskolai, munkahelyi menza), és mindig csak sütőben megsütött szelet tök formájában. Én viszont inkább raguként, más zölségekkel, vagy hús mellé köretként készítem. Ám most egy még szokatlanabb receptet választottam erre a ronda orkánszeles, itthonülős (-dolgozós) hétvégére. Jöjjön is.

A nyár ízei - üvegben

Mindenki azt mondja, itt az ősz, vége a nyárnak. Én ugyan még nem érzem, de arra gondoltam, ha sokan mondják, biztos igazuk lehet :) ezért mielőtt elillanna, elteszek belőle őszre/télre. Ehhez pont kapóra jött annak a blognak a bejegyzése, ahonnan már párszor inspirálódtam: Heni süt neked. Most az egyszerűen elkészíthető, a nyár ízeit és színeit a zöldfűszeres paradicsomszósz formájában későbbre mentő receptet választottam. Az elkészítése könnyű, itt találjátok, hogyan kell. Én csak néhány képpel dokumentálom most, hogy hogyan kerül a nyár egy üvegbe, hogy majd a hűvösebb, szürkébb napokon előkerülhessen, és felidézze azokat az ízeket, amelyeket júniustól augusztusig oly sokszor élveztünk (én legalábbis). Jöjjenek a képek.

Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊