Rossz hangulat ellen Normafa? - hülye kérdések órája

A kérdés költői, vagy nem is, meg tudom kapásból válaszolni: nem, nem használ. Nekem. Ma.

Na de lássuk, miről is van szó tulajdonképpen.

A Széchenyi-hegytől a BAH-csomópontig

A mai bejegyzés most inkább csak a dokumentálás céljával születik, nem lesz sem különösebben érdekes, sem különösebben vicces vagy hasznos (jó, tudom, az eddigiek sem voltak azok). Talán a képek jók lesznek 😊Mindenesetre igyekszem összefoglalni, mivel töltöttem ezt a szép tavaszi őszi napot, azaz annak egy részét. Ha már november 17-én olyan az idő, mintha nem is a télnek kellene éppen közelítenie, hanem a nyárnak, és ha már túl sok a munka és muszáj feltölteni a tartalékelemeket, akkor legyen valami jó kis kikapcsoló, de mégis megmozgató, ugyanakkor nem túl megerőltető dolog. Ebben váratlanul egy Facebook poszt indított el, ami tegnap este került elém, és egy túrablogger osztotta meg egy korábbi útját benne. Pont olyan volt, mint amire a fentebb leírt állapotomban szükségem volt, így hirtelen felindulásból el is döntöttem, hogy ma ez lesz a délelőtti program, hogy legyen erőm délután már dolgozni. De hogy mi is volt ez a kikapcsoló kirándulás, azt az Olvass továbbra kattintva láthatod meg 😊

Impressions of an ordinary day

Kép forrása

Érzések...benyomások...pillanatok... Egy hétköznapi, átlagos nap délutánja... épp elköszöntem az egyik legszuggesztívebb kollégámtól, akit ismerek. Egy elgondolkodtató szakmai eseményről tartok hazafelé, cikáznak a gondolatok a fejemben.......érzések, benyomások, jók és rosszak, kicsit és jobban...áramlanak az emberek az utcán, szembe és körülöttem, jobbra és balra is... mögöttem is tömeg. Lemenőben már a nap, de még épp elcsípni az utolsó, melengető, tavaszias sugarait, a levegő langyos és simogató... a szél az arcomat fújja, de az is lágy, meleg, tavaszias... és egyszerre elsöpri a körülöttem levő világot, a tömeget, a benzingőzt, a hangzavart, a dudálást, a villamos csilingelését. Csak én vagyok, a szél és a gondolataim, és köszi, jól megvagyunk így hármasban.  Ebben a pillanatban ennél jobbat nem is tudok elképzelni, élvezem a pillanat élményét. Aztán gondolatban már egy réten vagyok, és egyedül fekszem a fűben, bámulom a habos, fehér felhők kergetőzését az égen, és hallgatom a természet csendjét, a szél zúgását. Arra gondolok, hogy bárcsak minden ilyen egyszerű és egyértelmű lenne. Moments of an ordinary day in the city.

Évvégi utazás - az influenza körül

Az év utolsó hónapja nagyon jól indult (lásd Mariazell, előző poszt), de sokkal kevésbé jól folytatódott.

Alighogy visszatértem a havas, csodás, hosszú hétvégéről, pár nap múlva másik utazás vette kezdetét: a téli szabadságot az influenza társaságában a Szoba-szigeteken töltöm, lázcsillapítót habzsolva, és a köhögéscsillapítás különböző gyógymódjaival ismerkedem. Igen, ez pont olyan rossz, mint amilyennek hangzik. Így aztán sem karácsonyi menükről, sem szilveszteri mulatságról/utazásról nem tudok beszámolni ebben a posztban. Az évzáró bejegyzésemben így csak abban tudok reménykedni, hogy a következő év jobban indul, mint ahogy a mostani végződik, és az élet kevésbé lesz stresszes és a munka mellett szabadidőm is marad, amit arra tudok fordítani, hogy anyagot gyűjtsek a további utazós posztokhoz.

Drukkoljatok! 💪🙏

Most pedig kívánok mindannyiótoknak békével, egyetértéssel, nyugalommal és örömmel teli, sikeres új esztendőt, váljon valóra minden fogadalmatok/kívánságotok!

via GIPHY

Szekszárdi csodák

Az utóbbi pár évben igyekszem a születésnapomat a szokásos hétköznapoktól eltérő módon és/vagy helyen tölteni. Idén nem volt erre sok lehetőségem, de mégis egy csodás helyen sikerült töltenem azt a hétvégét. A bűnös most is - mint mindig, haha :) - a Facebook, ahol egy posztban nagyon barátságos, kellemes, szép szálláshely képeit láttam meg. Oda akartam menni :)

Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊

Havas-jeges tájak itthon télen - végre

Ahogy mindenki észleli bizonyára, a tél az elmúlt években alig-alig hagyta itt "keze nyomát". Ritkák azok az időszakok, amikor havazik, és ha havazik is, akkor utána egy időre meg is maradna a hó. Nekem hiányzik az, hogy legyen hó, legyen hideg, ezért eléggé örültem, amikor a napokban végre megérkezett - még ha csak picike mennyiségben is - a havazás. Sajnos azonban itt a fővárosban, a belső kerületekben egyáltalán nincsen nyoma már mára. Ezért úgy döntöttem, keresek magamnak a közelben olyan helyet, ahol egy kicsit "nosztalgiázhatok" a havas teleken, vagyis ahol még van hó. Közben az időjárás is igazán téliesre fordult a hőmérsékletet illetően is, így a tavak, folyók is többé-kevésbé befagytak, a Duna például zajlik. Kézenfekvőnek tűnt így, hogy az eredetileg tervezett Sopron helyett a sokkal közelebbi Zebegényt látogassam meg :) Néhány képben ezt a mai kis telelést foglalom össze, hátha másnak is kedvet hoz a téli sétákhoz.

Advent Salzburgban

Már egy ideje olvasgattam arról, milyen is az advent az osztrákoknál. Tavaly a bécsi adventi vásárokat látogattuk meg, idén pedig nagyon vonzott a salzburgi testvére. Karácsony előtt az utolsó előtti hétvégére így megszerveztem az utat. Már november elején alig tudtunk szállást találni, és ez látszott is a helyszínen az óriási tömegen. Azért találtunk kellemes helyet, és két adventi bögrével egészült ki a tavalyi bécsi gyűjteményem :) Rövid beszámoló következik tehát Salzburgból.

Portugália - Porto

A portugáliai út harmadik, egyben utolsó posztja Portohoz kapcsolódik. A Budapest-Porto közötti, frissen indított útvonal második járatával érkeztünk szeptember 7-én, és a visszaút is erről a reptérről történt. Mivel a járat reggel 10.10-kor indul, előző délután érkeztünk Portoba, és volt néhány óránk a városban. Én néhány éve már jártam szervezett úton itt, de akkor kötött program volt, most sokkal szabadabban dönthettünk arról, mit nézünk meg, hol időzünk, mit eszünk stb. A város magával ragadott bennünket. Azaz a villamos :)

Portugália - Aveiro

Kicsit megkésve (bocs, sok munka van, meg ilyesmi), de itt a folytatása a szeptemberi portugáliai utunknak, ahol munka kapcsán voltam, de a szabadidőt igyekeztünk jól kihasználni. Egy ilyen volt Aveiro meglátogatása is, amit egy laza egynapos programnak terveztünk, és milyen jól tettük. A várost Portugália Velencéjének is szokták nevezni a csatornái miatt, ám ez költői túlzás. Viszont azért a város szép, kellemes, a látnivalók gyalog könnyen bejárhatók. Olvassátok.

Nyaralás: Bakar - a környék/2.

Bakar nem meglepő módon a Bakar-öböl belső csücskében fekszik. Azt az első estén és a második nap délelőttjén felderítettük, körbejártuk, megtaláltuk az összes étkezési lehetőséget, lefotóztuk majd az összes látnivalót, történelmi emléket, látnivalót. Megnéztem, hogyan gyülekeznek a cicák - amiből elég sok van, kicsit olasz módra, az utcákon -, amint egy kislány étellel feltűnik a tér közepén. 

Az öböl többi településéről is szerettünk volna képet kapni, így egy délutáni program lett a körbejárásukból. Krk közelsége, és néhány környékbeli strand (ezek közül Kostrenáról a poszt második felében esik szó) vonzereje miatt (legalábbis ezt gyanítom) a turisták, látogatók száma még alacsonyabb itt, mint Bakarban. Ezért azok számára ideális hely, akik szeretik elkerülni a tömeget, és érdeklődnek a horvátok mindennapjai iránt, nem a nagy csinnadrattával járó látványosságokat kedvelik. Ugyanis emberekkel és csinnadrattával mi nem (vagy alig) találkoztunk ezeken a helyeken. Elhagyatottságukban is szép terekkel, kikötőkkel, utcákkal, valamint kellemes, tiszta vizű, jó infrastruktúrájú stranddal igen. Lássuk ezeket. 

Nyaralás: Bakar - a környék/1.

Néhány napos bakari tartózkodás során érdemes lehet a környéket is bejárni. Mi a nyaralásunk 3 teljes napjából egyet például a közeli Rijekában (azaz Fiuméban) töltöttünk. De néhány órát megért a Bakar-öböl túloldalán levő települések meglátogatása is (erről egy következő posztban). Ez a poszt erről ejt néhány szót, hátha felcsigázza a szintén a környékre látogató (vagy nem látogató) olvasók érdeklődését. :) Viszont nem mutatja be a város összes látnivalóját, ezek meglátogatására sem időnk, sem módunk, és őszintén szólva, érdeklődésünk sem volt.

Nyaralás: Bakar - a település

Ebben az évben a nyaralásunkat sikerült külföldi célpontra szervezni, miután tavalyi kísérletünk előbb a bled-i tó, majd egy osztrák rész szálláshiánya miatt nem sikerült. Igaz, h ultra későn igyekeztünk megszervezni, és hát lássuk be, augusztus a full főszezon, ritkán találni pénztárcabarát, elvárásainknak is megfelelő, ráadásul szabad szállást néhány nappal a tervezett indulás előtt. Tavaly így a Tisza-tóhoz mentünk, ámbár az is nagyon klassz lett.

Viszont idén ezért hamarabb próbálkoztunk a szervezéssel, és Horvátországra esett a választás, ahol egy csendesebb, nem turistás részt sikerült "kipécéznünk". Tényleg nem voltak külföldiek, legfeljebb helybeli nyaralók. Máris jönnek a részletek.

Skandináv mozi - Ovéból kicsit rózsaszínű filmet csináltak

Nagyon vártam már a filmes megjelenését annak a könyvnek, amit tavaly januárban olvastam el. A szerző Fredrik Backman, a mű címe: Az ember, akit Ovénak hívnak. Igencsak örültem, amikor tavaly év vége felé (ha jól emlékszem...vagy idén év elején? ki tudja, de valójában mindegy is :) ) érkezett hír arról, hogy Svédországban már a mozikban is van a filmváltozat. Annak még jobban, hogy jó kritikákat kapott. Sőt, egy Svédországban élő ismerős (akit személyesen nem is ismerek, csak közös ismerősünk van) szintén nagyon dicsérte az eredeti svéd kiadást. Toplistákon ért el jó helyezést a film Svédországban, és nagyon jó visszhangja volt a nézők és kritikusok körében is. Idén nyárra megérkezett Magyarországra is, ezért szinte az első héten be is ültünk megnézni. Hát, nem voltam felhőtlenül boldog a végére. (Zárójelben: laikus vélemény következik, nem műértő elemzés.)

Borjour, Budapest!

Az idei első, már igazán nyáriasnak mondható programunk Zsófiával kapcsolatos. Milyen Zsófiával? hát a főhercegnővel. Mindig ott ácsorog a Duna partján...sok-sok emberrel találkozik, aki mind elég jókedvűek. Ja, mert "ő" egy rendezvényhajó. :) 

Skandináv péntek, angol fűszerrel

Mi tagadás, mostanában nem nagyon van időm, így nincs miről (és mikor) írni ide :) Viszon most a nagy hajtásban, hogy ne üljünk mindig a gép előtt, péntek estére programot "szerveztünk". Vagyis nem mi szerveztük, hanem a Skandináv Ház, de mi elmentünk rá :D Mondjuk, nem volt nagyon sok értelme...

ZAZ koncerten jártunk

Kicsit elmaradtam a posztokkal, volt egy-két szabadidős eseményre lehetőségem, de írni róluk még nem volt időm, érkezésem.

Az egyik ilyen esemény volt  ZAZ koncertje február 13-án a Tüskecsarnokban. A jegyeket karácsonyi ajándékként kaptam Tőle. :)

Forrás: Az esemény Facebook oldala

Az énekesnőt nem túl régóta ismerem, egy kollégám keltette fel az érdeklődésemet irtánta pár éve, amikor a Facebookon egy posztban írt arról, hogy mennyire szereti ezt a diszfóniás hangú énekest. :)

Majd a Fashion Week-en (amiről itt írtam is) a szünetben énekelte egy-két számát egy feltörekvő magyar énekesnő, ekkor került újra fókuszba nálunk. 

A koncert előtt röviddel pedig fekete felhők kezdtek gyülekezni a rendezvény felett...

Eger szubjektíven - a negatív kép

Eger szép, csodás, izgalmas. És lehet más is. Minden attól függ, mire akarunk fókuszálni. Akarhatunk a negatívumokra is, és akkor olyan képet festünk egy helyről, ami nem az igazi arca. Az arca lehet, de csak az egyik arca. Az árnyékosabb arca. Az a mi felelősségünk is, hogy megmutatjuk-e a naposabbakat is. Én az előző posztokban megmutattam, most jöjjön a negatív, és remélem, hogy nem csak erre emlékszik a legtöbb ember, aki járt ebben a vársban valaha.

Eger szubjektíven - vízilabdaszombat

Szombat estére sportos programot találtunk ki, Eger híres a vízilabda életéről, így kilátogattunk az OB aznapi fordulójának mérkőzésére, ahol is a hazai csapat a Kaposvárt fogadta.

Eger szubjektíven - Varázstorony

A szokásosnak mondható látnivalók közül a várfalon levő, ingyenesen látogatható sétányon mentünk végig, megnéztük - kívülről - a minaretet, és persze a Dobó tér és környéke szerepelt a listán. Ami talán kevésbé megszokott lehet (bár ki tudja, nem vagyok nagy Eger-tudor), az a Varázstorony meglátogatása volt.