2021. október 25., hétfő

Holdvilág-árok, a kultikus és misztikus hely - avagy út a palacsintától a halburgerig

Ezen a hétvégén is szép napos, barátságos idő volt, annak ellenére, hogy már október vége felé közeledünk, ezért vétek lett volna otthon ülni. Ezt a vélekedést nem minden pillanatban osztotta itthon mindenki, de végülis könnyen sikerült rávenni a fiúkat a kirándulásra. Sőt, végül a baráti társaságot is sikerült bevonni (az egyik család hősiesen a Dera-szurdokban tett délelőtti kirándulásuk után vállalkozott erre), így 10-en vágtunk neki a távnak. Amilyen hirtelen hoztuk össze végülis a kirándulást, olyannyira nem készültem fel én előzetesen sem a távolságból, sem a látnivalókból, sem a Holdvilág-árok történetéből 😐. Ugyan az én ötletem volt a hely és olvastam is róla futólag, de a szokásos alaposabb szakirodalmazásom most elmaradt. 

Olvasnivaló - Addie LaRue láthatatlan élete


Nos, ahogyan múltkor írtam, alig vártam, hogy a végére érjek, hogy olvashassam a Saramago-könyvet. De nem csak azért vártam; igazából azt vártam, hogy történjen valami meglepő, valami érdekes, valami kevésbé sablonos. Nekem ez a könyv egy fantasy kategóriába sorolt (ez szerepel az e-könyv metaadatai között), kicsit feminista, kicsit LMBTQ, kicsit moralizáló, de valójában sablonokkal dolgozó, hosszú leírásokat tartalmazó túlhájpolt mű. Fantasy, amennyiben 3 évszázad között ugrál időben és térben; feminista, amennyiben néhol törekszik megjeleníteni a nők egyenjogúságának alakulását az évszádok során; LMBTQ, amennyiben több szereplőről (így a főszereplőről is) egészen természetes módon derül ki, hogy nem csupán az egyik nem képviselőjével tud szerelembe esni (ez mondjuk nagyon pozitív volt a könyvben, amilyen természetességgel erről szó esett!); moralizáló, amennyiben az ördöggel kötött alku(k) áráról van szó benne. De sablonos, amennyiben a háromszáz év során bejárt országok és népek sztereotip megjelenítésére gondolunk, vagy amennyiben a sötétség istenével (aka ördög) való kapcsolata szexbe fordul, vagy amennyiben a végén saját maga (kapcsolatuk) feláldozásával megmenti Henryt. 

Ugyanakkor összességében nem volt rossz olvasni, helyenként találtam benne érdekes részeket, nem bántam meg, hogy elolvastam. 

És már bele is fogtam a Minden egyes név-be 😀