Futás a tó körül 2. - avagy egy tökéletes nap

Úgy tűnik, a tavak szerelmese lettem. Főleg a futás szempontjából. Ugyan kis elemszámú mintán (n=2), és nem feltétlenül következetes módszertannal (résztvevő megfigyelés) és nem kontrollált körülmények között vizsgálva, de az eredmények egyre inkább arra mutatnak, hogy jobban megy a futás nekem, ha tó körül történik :) Most például a Jenői-tónál. Talán kevesen ismerik (vagy én vagyok tájékozatlan), pedig nincs messze ez a hely sem Budapesttől (kicsit több, mint egy óra). Az én napomat mindenesetre - több más fontos tényezővel mutatott együttjárással persze - csodálatossá tette. Mindjárt írom, miért.

Futás a tó körül

Néha az ilyen rövid bejegyzéseknek sokkal nagyobb jelentőségük van, mint elsőre gondolja az ember. Most a futás kapcsán írok főleg, de számomra további burkai is vannak (amit most nem osztok meg veletek, bocsánat). Amit viszont igen, az - a futás mellett - a turisztikai látványosságnak is tekinthető nőtincsi horgásztó szépsége, azaz a Szent István tó csendes bája.

Ide mentem el most, egy jó kis kikapcsolódás, felfrissülés és feltöltődés reményében. És amiért mentem, megkaptam. A csendes, nyugodt táj, a jeges, még jobbára befagyott tó, a telet is átvészelni látszó, helyenként zöldellő fű, a sárga-barna nádas susogása, a ködbe vesző túlpart homályos körvonalának látványa mind hozzájárult ahhoz, hogy a hideg, nyirkos, szürke idő ellenére jól érezzem magam, az agyam kikapcsoljam, a lelkem megnyugtassam kicsit, és a testem felfrissüljön. 

Pótszülinap egészséges életmóddal: slow food és futás

40 felett az ember egyre inkább kisebb jelentőséget tulajdonít a születésnapoknak, persze ki szereti, ha az öregedésre emlékeztetik. Van mégis olyan helyzet, amikor öröm, ha egy újabb szülinapot ünnepelhetünk. Akár még kétszer is szívesen megüljük :) Most így esett, hogy ezen a hétvégén is tulajdonképpen szülinapi programként a múlt héten - zártkörű rendezvény miatt - elmaradt közös vacsorát pótoltuk a legjobb barátommal. Egészen véletlenül találtam rá (bár ez nem egészen igaz, mert tudtam róla, hogy létezik, de eddig nem foglalkoztatott) a Natura Hill-re Zebegényben. Kiváló helyszínnek tűnt ehhez a sokféle érzéssel felruházható születésnapi vacsorához, hiszen a mostanában oly divatos slow life szellemében slow food bistro várja a vendégeket. Hamarosan több szó is esik róla, de előtte azért jelzem, hogy nem csak ettünk, hanem mozogtunk is (éljen az egészséges életmód), megejtettük az idei első futást is :) Jöjjenek a részletek - vigyázat, étvágygerjesztő képek is következnek!

Gellért-hegyi séta

Az év első szabadtéri eseménye számomra egy rövid kis séta lett. Mostanra sikerült kimászni a torokgyulladás karmai közül, így tehettem egy próbát a nem túl télies, de már nem is a két nappal ezelőtti tavaszias időben. Ehhez mérten egy mozgásra ösztönző, de mérsékelten megterhelő, rövidebb utat választottam, amihez utazni sem kellett sokat, így a szombat délutánba bőven belefért. Erről hoztam néhány képet és mondatot. Bátran ajánlom betegség utáni felépülés szakaszában, persze kellő óvatossággal (sapka, sál, hőtartó ruházat). Azért egy adag jó forró tea egy termoszban, és némi rágcsa jól jöhet, ahogy egy szuper fényképezőgép is, amit kiegészíthetünk egy telefonnal (hurrá, széelslátószögű lencse).

Évvégi utazás - az influenza körül

Az év utolsó hónapja nagyon jól indult (lásd Mariazell, előző poszt), de sokkal kevésbé jól folytatódott.

Alighogy visszatértem a havas, csodás, hosszú hétvégéről, pár nap múlva másik utazás vette kezdetét: a téli szabadságot az influenza társaságában a Szoba-szigeteken töltöm, lázcsillapítót habzsolva, és a köhögéscsillapítás különböző gyógymódjaival ismerkedem. Igen, ez pont olyan rossz, mint amilyennek hangzik. Így aztán sem karácsonyi menükről, sem szilveszteri mulatságról/utazásról nem tudok beszámolni ebben a posztban. Az évzáró bejegyzésemben így csak abban tudok reménykedni, hogy a következő év jobban indul, mint ahogy a mostani végződik, és az élet kevésbé lesz stresszes és a munka mellett szabadidőm is marad, amit arra tudok fordítani, hogy anyagot gyűjtsek a további utazós posztokhoz.

Drukkoljatok! 💪🙏

Most pedig kívánok mindannyiótoknak békével, egyetértéssel, nyugalommal és örömmel teli, sikeres új esztendőt, váljon valóra minden fogadalmatok/kívánságotok!

via GIPHY

Adventi hétvége Mariazellben

Már jó ideje szeretnék olyan adventi vásárba ellátogatni, ami nem túl nagy, meghitt, nem gagyi holmikat árulnak, és ahol van naaaagy hó :)
Idénre ezért Mariazellt néztem ki magamnak. Sok helyen olvastam arról, hogy a karácsonyi vására kedves, régimódi, és a városka fekvésének köszönhetően jó esély van arra, hogy legyen hó is. Nos, az utóbbi tökéletesen bejött. Néhány nappal korábban kezdett havazni a településen, és volt szerecsném egy teljes napig úgy bóklászni a városban, hogy folyamatosan szakadt a hó. Nagyon élveztem! Jöjjön a részletesebb, remélhetőleg kedvcsináló beszámoló, képekkel, videókkal.

Rövid kirándulás a Nagy-Hárs-hegyen

Hétvégén mindenképp ki akartam mozdulni itthonról. Már nagyon elegem volt a 'reggel bemegyek, dolgozom, este hazajövök, dolgozom tovább' menetből, szükségem volt új impulzusokra, szabad és friss levegőre, csendre és nyugalomra. Eredetileg múzeumi program lett volna, de elszúrtam (nem regisztráltam időben az ajándékjegyet, amit még hónapokkal ezelőtt szereztük egy éttermi lehetőség során). Így helyette más programra vágytam, és eszembe jutott, hogy korábban nézegettem már a Hárs-hegyet és környékét. Arra gondoltam, hogy ott talán nincsen akkora tömeg, mint a János-hegyen, a Normafánál, vagy más, hasonlóan felkapott budapesti helyeken. Kinéztem a Kaán Károly kilátót, ahonnan a "szakirodalom" szerint csodás kilátás nyílik a fővárosra. Következzenek hát a részletek.