Viszlát, tél!

Az idei tél olyan semmilyenre sikerült. Nem volt hideg, nem volt hó, de nem volt különösebben meleg sem, és tényleg semmi különös nem volt az elmúlt három hónapban. Vagy csak én nem vettem észre? Tény, hogy mostanában még jobban lefoglalnak a teendők, nehéz kilátni a sokféle párhuzamos szál mellől. Rádöbbentem, hogy hopsz, eltelt a február is, és már robogunk március közepe felé, vigyázó szemeinket a hónap végén érkező tavaszi szünetre vetve. De ebben az elrohant februárban nem voltam moziban, sem színházban, a Híd (Broen/Bron) új évadának első részén kívül otthon sem néztem egy rendes filmet sem (nyavalygás off). Javít a képen, hogy egy szombati napon azért eljutottam Verőcére, a nagy február végi "sarkvidéki időjárás" után, hogy megszemléljem a nagy hómezőket :) A séta képei jönnek.

Szekszárdi csodák

Az utóbbi pár évben igyekszem a születésnapomat a szokásos hétköznapoktól eltérő módon és/vagy helyen tölteni. Idén nem volt erre sok lehetőségem, de mégis egy csodás helyen sikerült töltenem azt a hétvégét. A bűnös most is - mint mindig, haha :) - a Facebook, ahol egy posztban nagyon barátságos, kellemes, szép szálláshely képeit láttam meg. Oda akartam menni :)

Hello 2018

Úgy tűnik, kicsit lassan reagálok az új esztendő érkezésére :) Legyen mentségemre, hogy kissé megszaporodtak a munkával kapcsolatos teendők, és ezzel párhuzamosan (tudom, antagonisztikus, de ez van) igyekszem kicsit nagyobb távolságot tartani a digitális eszközeimtől, és tenni a mozgásszegény életmódom ellen is. Ez persze így alig egyeztethető össze, na ezért is nem született még új poszt október óta :D De majd most!

Tökös októberi finomság

A hosszú indián nyár után megérkezett az esős, szeles, nemszeretem őszi idő. Ezzel együtt megérkezett a sütőtökszezon is. Az utóbbi években kaptam rá erre a zöldségre, korábban a világból is ki lehetett volna kergetni vele. Igaz, hogy régen mindig csak intézményes étkeztetés keretei között (lásd még: óvodai, iskolai, munkahelyi menza), és mindig csak sütőben megsütött szelet tök formájában. Én viszont inkább raguként, más zölségekkel, vagy hús mellé köretként készítem. Ám most egy még szokatlanabb receptet választottam erre a ronda orkánszeles, itthonülős (-dolgozós) hétvégére. Jöjjön is.

A Bihar-hegység vonzásában

Az idei nyaram izgalmas hete volt - a portugáliai egy hét, valamint a salzburgi 3 nap és balatoni 3 nap mellett - az augusztus elején a Bihar-hegységben eltöltött 5 nap. Éppen pontosan egy hónappal ezelőtt indultunk el, legjobb barátnőim egyikével (tudom, nem lehet több legjobb, de nekem van :) ), akivel ráadásul először nyaraltunk együtt :) Még áprilisban lefoglaltuk a szállást, és onnantól drukkoltunk, hogy minden klappoljon, és valóra is válthassuk az utat. Hát minden klappolt, szerencsére. Jöjjön egy rövid, retrospektív beszámoló (az idő nem mindig jótékony homályának hatásával fűszerezve).

A nyár ízei - üvegben

Mindenki azt mondja, itt az ősz, vége a nyárnak. Én ugyan még nem érzem, de arra gondoltam, ha sokan mondják, biztos igazuk lehet :) ezért mielőtt elillanna, elteszek belőle őszre/télre. Ehhez pont kapóra jött annak a blognak a bejegyzése, ahonnan már párszor inspirálódtam: Heni süt neked. Most az egyszerűen elkészíthető, a nyár ízeit és színeit a zöldfűszeres paradicsomszósz formájában későbbre mentő receptet választottam. Az elkészítése könnyű, itt találjátok, hogyan kell. Én csak néhány képpel dokumentálom most, hogy hogyan kerül a nyár egy üvegbe, hogy majd a hűvösebb, szürkébb napokon előkerülhessen, és felidézze azokat az ízeket, amelyeket júniustól augusztusig oly sokszor élveztünk (én legalábbis). Jöjjenek a képek.

Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊