40 felett az ember egyre inkább kisebb jelentőséget tulajdonít a születésnapoknak, persze ki szereti, ha az öregedésre emlékeztetik. Van mégis olyan helyzet, amikor öröm, ha egy újabb szülinapot ünnepelhetünk. Akár még kétszer is szívesen megüljük :) Most így esett, hogy ezen a hétvégén is tulajdonképpen szülinapi programként a múlt héten - zártkörű rendezvény miatt - elmaradt közös vacsorát pótoltuk a legjobb barátommal. Egészen véletlenül találtam rá (bár ez nem egészen igaz, mert tudtam róla, hogy létezik, de eddig nem foglalkoztatott) a Natura Hill-re Zebegényben. Kiváló helyszínnek tűnt ehhez a sokféle érzéssel felruházható születésnapi vacsorához, hiszen a mostanában oly divatos slow life szellemében slow food bistro várja a vendégeket. Hamarosan több szó is esik róla, de előtte azért jelzem, hogy nem csak ettünk, hanem mozogtunk is (éljen az egészséges életmód), megejtettük az idei első futást is :) Jöjjenek a részletek - vigyázat, étvágygerjesztő képek is következnek!
Slow food bistro
Az étkezésnek megadják a módját, a Natura Hill, amellett, hogy szállást is kínál, igen kiváló konyhát visz, de nem akárhogyan. Ebédidőben (12 óra) és vacsoraidőben (18 óra) lehet élni a lehetőséggel, de úgy, hogy előre be kell jelentkezni (aka asztalfoglalás), és ekkor elmondják nagyon kedvesen a tudnivalókat: az előbb említett időpontban kezdődik az étkezés; választásra nincs mód, egyféle ételsor van; az ételeket frissen készítik a környékbeli gazdáktól beszerzett legjobb alapanyagokból, így az étkezés 2-2,5 órát jelent; ebédnél háromfogásos, vacsoránál négyfogásos a menü. Minden fogást egyszerre hoznak ki minden vendégnek. Az étterem elhelyezkedése szenzációs, a Sárkánydombon, Zebegény felett található, csodálatos kilátással, levendulakerttel. Persze mindezt most nem láttuk, mert este már sötét van, de gazdag a képzelőerőnk, és persze a honlapon levő képek is sokat segítettek :)
Maga a hely nyugodt, jó hangulatú, stlíusos, a pincér kedves és mindent tud a felszolgált ételekről, borokról. Utóbbiakat az egyes fogásokhoz illeszkedve ajánlja, érdemes követtni a javaslatait. Nyáron a teraszon isteni lehet a vacsorát elkölteni, de a benti helyiség is nagyon barátságos, a falon némi helytörténeti ismereteket közvetítő üdvözlőlapgyűjtemény, régi, a falut ábrázoló képek láthatók. Hangulatos, na.
És akkor jöjjenek az ételek. Érkezés után dönthetünk úgy, hogy meglepetésként várjuk a fogásokat, akkor a pincér nem mondja el, milyen ételek lesznek. Mi ezt választottuk, és nem bántuk meg. Íme, a képek, pár gondolattal kiegészítve (sajnos nem jegyeztem meg az ételek szakszerű neveit):
Étvágygerjesztő első fogásként (de szigorúan nem előételként!) érkezett a sült karfiol csicseriborsó krémmel (zseniális volt!).
Ezt követte az előétel, a kacsamájpástétom savanyított sütőtökkel és birsalma lekvárral, valamint szezám ropogóssal. Ehhez egy könnyű furmint dukált.
Majd érkezett a leves, amiben levesbetétként édeskömény és narancs volt, s a leves maga pedig lime-mal megbolondított.
Majd jött a főfogás, a rusztikus csirkemell- és csirkecombfilé, paprikás csirke szósszal, sült kelkáposztával és lilaburgonyával társítva (ehhez kísérőként egy gazdagabb fehérbor tartozott, amit háromféle bor alkotott, és a muzslai pincészetből származik, Bott Frigyes neve fémjelzi):
És végül a desszert, a csokoládétorta (nekem brownie a laktóz miatt):
Az igazság az, hogy a végén már nagyon jóllakottan láttunk a desszerthez, de még így is könnyen lecsúszott, annyira finom volt. A vacsora igazán jól illett a szülinapi apropóhoz, és nagyon tetszett az, hogy lassan, nyugodtan ehettünk, kiélvezhettük az ételek ízét (volt is mit!), és profi kiszolgálás mellett egy tökéletes estét tölthettünk el. Bátran ajánlom azoknak, akik élvezik a nem megszokott ízeket, a szokatlannak tűnő párosításokat, szeretik a kísérletező konyhát, szeretnek nyugodtan enni, és nem feltétlenül a húsleves, rántott hús és krumpli szentháromságában gondolkodnak az ételekről :)
A futás
Aztán persze másnap jött a feketeleves :D neeem, hanem a kellemes, idei első futás élménye. A Dunapart ehhez csodás környezetet biztosít, még akkor is, ha csendes esőben indultunk el a futás helyszínére, Nagymarosra, és szerencse kísért bennünket, mert ott még alig csepergett. Így a szégyenletes, de legalább kellemes 2 km-emet elázás nélkül tudtam teljesíteni, és a közérzetem olyan szuper lett utána, hogy a következő hétre is kitart remélem, a futás iránti motivációm :D
Erről képet nem mutatok, mindenki jobban jár :) legyen elég annyi, hogy a Dunától pár méterre, csendes, forgalommentes bicikliúton, odafelé balomon, visszafelé értelemszerűen jobbomon a visegrádi vár látképe kísért. Soha rosszabbat! ;)
Visszaérve a házba, a nyújtás után erős késztetés fogott el a tarkóállás (köznapi neve gyertyatartás, jóganeve: sarvang ászana) kivitelezésére :D
Ajánlom mindenkinek a fentieket, bármilyen sorrendben, és bármilyen időszakban :)
