Tökös októberi finomság

A hosszú indián nyár után megérkezett az esős, szeles, nemszeretem őszi idő. Ezzel együtt megérkezett a sütőtökszezon is. Az utóbbi években kaptam rá erre a zöldségre, korábban a világból is ki lehetett volna kergetni vele. Igaz, hogy régen mindig csak intézményes étkeztetés keretei között (lásd még: óvodai, iskolai, munkahelyi menza), és mindig csak sütőben megsütött szelet tök formájában. Én viszont inkább raguként, más zölségekkel, vagy hús mellé köretként készítem. Ám most egy még szokatlanabb receptet választottam erre a ronda orkánszeles, itthonülős (-dolgozós) hétvégére. Jöjjön is.

A Bihar-hegység vonzásában

Az idei nyaram izgalmas hete volt - a portugáliai egy hét, valamint a salzburgi 3 nap és balatoni 3 nap mellett - az augusztus elején a Bihar-hegységben eltöltött 5 nap. Éppen pontosan egy hónappal ezelőtt indultunk el, legjobb barátnőim egyikével (tudom, nem lehet több legjobb, de nekem van :) ), akivel ráadásul először nyaraltunk együtt :) Még áprilisban lefoglaltuk a szállást, és onnantól drukkoltunk, hogy minden klappoljon, és valóra is válthassuk az utat. Hát minden klappolt, szerencsére. Jöjjön egy rövid, retrospektív beszámoló (az idő nem mindig jótékony homályának hatásával fűszerezve).

A nyár ízei - üvegben

Mindenki azt mondja, itt az ősz, vége a nyárnak. Én ugyan még nem érzem, de arra gondoltam, ha sokan mondják, biztos igazuk lehet :) ezért mielőtt elillanna, elteszek belőle őszre/télre. Ehhez pont kapóra jött annak a blognak a bejegyzése, ahonnan már párszor inspirálódtam: Heni süt neked. Most az egyszerűen elkészíthető, a nyár ízeit és színeit a zöldfűszeres paradicsomszósz formájában későbbre mentő receptet választottam. Az elkészítése könnyű, itt találjátok, hogyan kell. Én csak néhány képpel dokumentálom most, hogy hogyan kerül a nyár egy üvegbe, hogy majd a hűvösebb, szürkébb napokon előkerülhessen, és felidézze azokat az ízeket, amelyeket júniustól augusztusig oly sokszor élveztünk (én legalábbis). Jöjjenek a képek.

Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊

Futás újra - avagy az új futócipő története

Egy ideig ellenálltam a gondolatnak, hogy új futócipőt vegyek. Azért lett rá szükség, mert a tavaszi bokafájdalmaimat - úgy néz ki - a nem a talajhoz való futócipő használata okozta. Legalábbis semmilyen más okot nem sikerült feltárni az orvosi vizsgálatoknak. 

Portugália - Algarve - Faro

Az idei nyaralásom a kedvenc országomban volt :) Nagyon örültem, amikor néhány hónapja napvilágot látott a hír, hogy a WizzAir az eddigi Lisszabon és Porto vonal mellett már Faro-ba is indít járatot ettől az évtől. Így nagyon figyeltem is a jegyárakat, meg egy depresszívebb áprilisi napon úgy is éreztem, hogy már nagyon muszáj a napfényes gyönyörűséges országomban feltöltődni, így kihasználva a - mostanában egyébként egyáltalán nem ritka - akciót a Wizznél, kedvező áron gyorsan megvettem a jegyet június elejére. Így már csak röpke két hónapot kellett kibírni, és már repülhettem is a napfény, a kedves emberek, a csodás városok és a tengeri herkentyűk országába. (Jó rendben, belátom, hogy ez sztereotip címszavazás lett, de nekem most ezek voltak fontosak az úton :) ) Jöjjön tehát egy nagyon sűrű beszámoló az útról.

A Medves és én

Már régóta kedvenc helyem Magyarországon Salgóbánya és környéke, a Medves-fennsík. A '90-es évek végén, a 2000-es évek elején 5-6 éven át táboroztattam ott a FICE szervezésében, a Würth cég támogatásával gyermekotthonban élő gyerekeket (és a támogató cég dolgozóinak gyerekeit, lévén az egyik cél az integráció segítése), összesen 110-120 gyereket egyidőben. Nagyon emlékezetes nyarak voltak, sokat kirándultunk, túráztunk a fennsíkon, felmásztunk a Salgói várhoz, voltunk éjszakai túrán, és ezekbenen vezetőnk volt Drexler Szilárd, akinek a Medvessel és környékével, élővilágával kapcsolatos tudása és lelkesedése egyaránt magával ragadó volt. Sokat tanultunk tőle. Azóta eltelt röpke 15-20 év, és én ezalatt is megfordultam jópárszor a Medvesben. Hol egyedül, hol nem. Ha egyedül mentem, általában amolyan én-idő volt az a pár nap, és születtek fontos döntések (pl. a doktori témám kapcsán is ott fogalmazódott meg végül, hosszú kínlódás után, a megvalósult irány). Ide látogattam el most is, mert úgy éreztem, már nagyon szükségem van arra, hogy magam legyek magammal, csendben, madárcsicsergésben, szélben-napsütésben (az esőt igyekeztem kizárni :D ), és milyen jól tettem. Ennél többet nem is nagyon írnék róla, ez a poszt a továbbiakban jobbára képeket, útvonalat tartalmaz, egy-két magyarázó mondattal. Nézzétek csak!

A húsvéti menüm

Azt gondoltam az elmúlt napokban, hogy így, hogy egyedül vagyok, nem csinálok nagy ügyet a Húsvétból. Aztán meg azt, hogy azért persze húsvéti étel mégiscsak kellene, egy-kettő legalább. Így szépen meg is terveztem szerdán a következő keddig tartó időszakra a napi menüket. Ezt csütörtökig jól is tartottam :D (Persze a Húsvét előtti napok csak "sima" menüvel mentek, ezekről most nem írok.) Aztán annyira jól sikerült az ünnep tervezése, hogy a Húsvétvasárnap és a Húsvéthétfő bőséges ellátással üzemel majd. :D Lássuk a menüt.

Húsvéti extra - a sárga túró

Sokan nem hallottak még a sárga túróról, ez nem is csoda, mert alapvetően a Nyírségben, Hajdúságban ismert, kizárólag húsvétkor készítendő étek (az étel vallásos eredetéről itt lehet olvasni a wikipédián). Elsőre furcsán hangozhat a neve, ám másodikra még furcsább lehet, ha elárulom, hogy semmi köze sincsen a túróhoz, nincs is benne ebből az egyébként finom és egészséges összetevőből. Akkor miből készül a sárga túró? Nos, megmutatom.

Hello április! - viszlát 5 km

A mostani hétvége sajnos nem úgy alakul, ahogy terveztem. Az I. Dunakanyar Félmaraton 5 km-es távja az én részvételem nélkül zajlik majd le holnap, mert sajnos a bokám jelenleg sem üzemképes (igen, látja majd orvos, hétfőre már van beutalóm az OORI-ba). Ámde nem akarok belesüppedni az önsajnálatba, hogy életem első ilyen versenyén ilyen hülye ok miatt nem tudok indulni (pedig rohadtul sajnálom magam amúgy), és valahogy mégis kikecmergek a helyszínre, és drukkolok majd a futásra ösztönző barátomnak, aki a 21 km-es távon indul.

DE: ami nagyon fontos nekem most ettől függetlenül, az természetben levés, a napfény, a friss levegő, ezért elüldögélek majd felpolcolt lábban a teraszon, a napon a környéken levő házban, és élvezem, hogy tavasz van, az alábbi szerint:

(Kattints a körökben levő kis nyílra, és látod a folyamatot. Ha nem jelenik meg semmi a szövegen kívül, engedélyezd a címsorodban a tartalom futtatását.)

5 km-re felkészülés: probléma

Sajnos úgynéz ki, kis csúszást szenved a felkészülésem, ami azért baj, mert egy hét múlva van a verseny. Beszereztem egy sérülést.

5 km-re felkészülés: 2. hét

Újra itt! És még mindig futok :) ez egészen meglepő a magam számára is. Az előző bejegyzés óta eltelt bő egy hét alatt négy újabb, futással töltött alkalomról számolhatok be. Nem lesz hosszú bejegyzés, csak röviden a változásokról esik szó.

5 km-re felkészülés: 1. hét

Ahogy írtam egy hete, itt is vagyok, hogy beszámoljak arról, hogy halad a "futás-projekt". :)

Utóbb a múltkori poszt végén írtakat átgondolva, a "haladok a program szerint, és eljutok, ameddig eljutok" változat mellett döntöttem. Ennek megfelelően, négy futáson vagyok túl. Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy eddig még egyszer se jutottam el korábban :)

quinoa és tojáspöri

A címben szereplő párosítás első hallásra furcsának tűnhet, belátom. De hogy miképp kerültek ők egymás közelébe, arról csak néhány szó: pár hete vettem a Sparban quinoát (bővebben róla itt lehet olvasni), mert már korábban több receptben is olvastam. Aztán jól elfeledkeztem róla, és ma este, amikor rájöttem, hogy nincs itthon krumpli, beugrott, hogy ezt milyen jó lesz kipróbálni végre. De mivel is kellene ezt elkészíteni? Az elmentett receptjeim közötti gyors böngészés hamar eredményes lett, és a tojáspörkölt mellett döntöttem, mert tojásból van itthon jó sok :) Szóval a vezérelv az "abból főzünk, ami van itthon" lett.

Örkény elcsatangolt telefonfülkéje

A kora tavasz és az ezzel járó jóidő kicsábított a szabadba. Pontosabban úgy döntöttem, hogy épp ideje friss levegőt szívnom, hiszen hetek óta csak a munkahely és az otthon között ingázom bkv-val vagy szgk-val. A kirándulás célját is hamar megtaláltam: rendre elmentem azokat az oldalakat (is) a böngészőm tematikus könyvjelzőmappáiba, amelyek összegyűjtik az x legszebb/legromantikusabb/legeldugottabb/legismeretlenebb és legakármilyenebb helyet Budapesten/Budapest körül/Magyarországon/Európában/a világban (ezek az oldalak a túrák vagy az utazás című mappákban kötnek ki), és ilyenkor ezekből szemezgetek; most is így történt. 

Felkészül: I. Dunakanyar Félmaraton - 5km

Nos, itt az ideje komolyan venni. Ezért aztán most írok is róla, hátha így magamat is jobban motiválom. Szóval az van, hogy már régóta célom, hogy rendszeresen futó ember legyek, ámde világéletemben utántam futni (amikor iskoláskorban versenyszerűen sportoltam, akkor is), és így elég nehéz. 😁 

Eddig mindig feladtam, bár többször nem a saját jószántamból: az első egy-két alkalom után influenzás lettem, megsérültem, torokgyulladásom lett. 

Persze volt olyan, hogy egyszerűen csak lusta voltam időt szorítani rá, könnyebb volt ürügyet találni, hogy miért is nem megyek futni. Noha voltak objektív okok is, sokszor inkább engedtem a kísértésnek, és itthon maradtam futás helyett. És most?

Produktivitás a munkában és a magánéletben avagy munka - magánélet egyensúly

A címben foglalt téma az életem egyik sarokpontja :) Maga a blog is eredendően azért jött létre, hogy azt a kis területet, amit az egyensúly(talanság) a pihenés számára biztosít, itt "megénekeljem". Így most arról írok kicsit hosszabban, hogy milyen technikát alakítottam ki magamnak ahhoz az elmúlt hónapokban, hogy azokra a dolgokra, amelyekről ide írok néha, a korábbinál több időm legyen. Néhány kulcsszó mindehhez: produktivitás, bullet journal, háromszintű tervezés, reflexió. 

Hogyan süssünk sötétbőrű pocakos amőbákat?

Persze nem igazi amőbákat :)
Csak olyasmit, ami hasonlít rájuk...vannak nyúlványaik (több is, mint szeretnénk, főleg hogy egyet se szeretnénk) és pocakjuk is van. Igaz, hogy eredetileg fánkgolyónak szántuk őket, na ezért nem olyan viccesek ezek a pocakos amőbák :)
A következő néhány sor arról szól, hogy ne higgyünk vagy ne higgyünk a kattintásvadász receptcímeknek, vagy tanuljunk meg inkább sütni.
Vagy mindkettő :)

Havas-jeges tájak itthon télen - végre

Ahogy mindenki észleli bizonyára, a tél az elmúlt években alig-alig hagyta itt "keze nyomát". Ritkák azok az időszakok, amikor havazik, és ha havazik is, akkor utána egy időre meg is maradna a hó. Nekem hiányzik az, hogy legyen hó, legyen hideg, ezért eléggé örültem, amikor a napokban végre megérkezett - még ha csak picike mennyiségben is - a havazás. Sajnos azonban itt a fővárosban, a belső kerületekben egyáltalán nincsen nyoma már mára. Ezért úgy döntöttem, keresek magamnak a közelben olyan helyet, ahol egy kicsit "nosztalgiázhatok" a havas teleken, vagyis ahol még van hó. Közben az időjárás is igazán téliesre fordult a hőmérsékletet illetően is, így a tavak, folyók is többé-kevésbé befagytak, a Duna például zajlik. Kézenfekvőnek tűnt így, hogy az eredetileg tervezett Sopron helyett a sokkal közelebbi Zebegényt látogassam meg :) Néhány képben ezt a mai kis telelést foglalom össze, hátha másnak is kedvet hoz a téli sétákhoz.