Az év első szabadtéri eseménye számomra egy rövid kis séta lett. Mostanra sikerült kimászni a torokgyulladás karmai közül, így tehettem egy próbát a nem túl télies, de már nem is a két nappal ezelőtti tavaszias időben. Ehhez mérten egy mozgásra ösztönző, de mérsékelten megterhelő, rövidebb utat választottam, amihez utazni sem kellett sokat, így a szombat délutánba bőven belefért. Erről hoztam néhány képet és mondatot. Bátran ajánlom betegség utáni felépülés szakaszában, persze kellő óvatossággal (sapka, sál, hőtartó ruházat). Azért egy adag jó forró tea egy termoszban, és némi rágcsa jól jöhet, ahogy egy szuper fényképezőgép is, amit kiegészíthetünk egy telefonnal (hurrá, széelslátószögű lencse).
A sétatúra ötlete a Természetjáró alkalmazás kipróbálása során jött, a közelben jelzett lehetőségek közül ez volt szimpatikus. Ugyan az eredeti leírás egy kb. 12 km-es, a Normafáig vezető, látványos utat mutat be, de nekem ehhez most sem időm, sem energiám, sem erőnlétem, és őszintén szólva motivációm sem volt. Talán tavasszal vagy nyáron érdemes inkább végigjárni azt az utat. No de, lássuk azt a pici szakaszt, amit megnéztem.
A Gellért-hegy lábától a zöld jelzésen vezet a kövezett, helyenként lépcsőkkel tarkított "ösvény". Jó, oké, tudom, ezt túlzás túrának hívni, bár az erőnlétem (hiánya) miatt eléggé annak éreztem néhol 😀
Gyakorlatilag 10 méterenként csodálatos kilátópontok követik egymást (nem is értem, eddig hogyhogy nem jártam erre...), és az út nem a Citadellához, hanem a Gellért-hegy oldalában vezet át a Tabánba, és onnan tovább a Normafa felé. Én a Filozófusok kertjéig sem mentem most el, még az Erzsébet hídhoz közeli szakasz előtt visszafordultam, és ugyanazon az útvonalon le is jöttem. Nem mondom, hogy egy csendes, elmélyülésre alkalmat adó sétalehetőség, mert igen sok turista gondolta szintén jó programnak az errefelé bóklászást. Ezt néhány árus is kihasználja, így pereces és forralt boros standot is találni a Gellért Szálló melletti domboldalban. Na de jöjjenek a képek:
