A csitári hegyek alatt...Nógrádgárdonyban jártam

Bevallom, egészen idén január 2-áig azt hittem, Csitár valahol Erdélyben van. Hogy miért éppen ott, azt nem tudom, de az iskoláskori kínszenvedett énekórákon tanult népdal, aminek kezdősorát választottam címnek is, valahogy azt a képzetet keltette bennem. No de az új év érkezésével új tudásra is szert tettem :D, amikor is - tanulván az előző év második felének nehézségeiből (értsd: felborult a munka-magánélet egyensúlyom) - az év első felére lefoglaltam feltöltődésre, pihenésre alkalmas helyeket (kettőt, amit néhány hét múlva kiegészítettem még eggyel egy kedves kolléga élménybeszámolója nyomán). Épp betegen feküdtem otthon (vö. influenza), így lelki szemeim előtt egy csendes, szanatóriumi környezet lebegett, ahol csend van, nincs tömeg, de azért kényelem, ellátás is van, lehet dolgozgatni, meg kikapcsolódni is. Google a barátom, és segített rátalálni arra a helyre, ami rávilágított fejemben Csitár elhelyezkedésére :) Hogy érthetőbb legyen, egy kastélyszanatóriumot, másik nézőpontból (és tényleg, két külön honlapjuk is van hozzá) Egészséghotelt (másképp: Medical Wellness Resort) dobott a találatok között. A hely megtetszett, a népdal felidéződése ellenére :) Így ide foglaltam egy hétvégét. Hogy milyen élményeim születtek, következzen pár sorban (jó, oké, bekezdésben :) ), de legalább sok-sok képpel. (Amúgy a népdalbeli csitári hegyek nem is ezek az itteni hegyek, akit érdekel, hogy akkor mégis hol vannak azok, itt elolvashatja.)
Ja, és ünnepelek, ez a 100. bejegyzésem a blogon :)

Hol van? Hogy jutottam el oda?

Az egyik szempont a kereséskor az volt, hogy ne legyen messze Budapesttől, de túl közel sem. Legyen lehetőleg elég távol a nagyvárosi zajtól, kosztól, stressztől, de ne kelljen 2 óránál többet utazni oda. Legyen a természet lágy ölén (jájj, miket írok...), de azért rövid autóúttal legyen elérhető egy nagyobb város. Na, hát a Főnix Medical Wellness Resort (vagy másik nevén a Főnix Kastélyszanatórium) ilyen. Nógrádgárdonyban van, ami pedig közigazgatásilag Csitár része. És íme, a kör bezárul :D Nos, a szempontjaimnak megfelel, hiszen kb 1 óra és 45 perc alatt autóval elérhető, a közelben van Balassagyarmat, és maga Nógrádgárdony pedig egy néhány utcával rendelkező falu a Cserhát lábainál. Ráadásul a hotel egy ősfás parkban található, ami természetvédelmi terület is. 

A kastélyt  a Majláth család építtette 1894-ben, klasszicista stílusban, akit a részletek is érdekelnek erről, a hotel weboldalán megtalálja. S hogy miért szanatórium, arra is választ kapunk a leírásból, a 60-as években tüdőszanatórium volt itt tényleg. No de ennyi elég is történelemből.

A jelene: 2009-ben nyitották meg, komplett felújítás után (aminek során megtartották az eredeti formákat), immár ökohotel jelleggel és fókuszban a (privát) egészségügyi ellátásokkal. Jelenleg kétféleképpen lehet igénybe venni a szolgáltatásokat (és ezért is van két honlapjuk): wellnesshotelként és rehabilitációs/szanatóriumi jelleggel. Mindkettőben lehet csomagajánlatokkal is élni, de ezeket már nem részletezem, akit érdekel, a honlapokon megtalálja. Én csak egyszerűen foglaltam egy szobát a bookingon :) (ahol amúgy 9.1-es, 'Nagyszerű' minősítésű, a vendégek értékelései alapján).

Autóval érkeztem tehát, átverekedve magam a péntek délutáni csúcson (így tényleg szükségem volt a relaxáló környezetre), az M2-n, majd a 2-es, utána a 22-es úton, végül Balassagyarmatnál Nógrádgárdony felé letérve. Túl azon, hogy nem csak a pesti sofőrök tekintik csupán ajánlásnak a maximális megengedett sebesség táblát, és tolnak (és villognak!) le, amikor 95-tel megyek a 90-es táblánál, miközben 3,5 cm-re jönnek mögöttem, és a sofőr szemének színét is látom, a gyarmati letérő után az óriási kátyúktól hemzsegő úttal is meg kell küzdeni. Ha beleállnék némelyikbe, a térdemig érne. Na jó, addig lehet, hogy nem, tekintve, hogy nekem az átlagostól hosszabb lábaim vannak :) de lábszárközépig tuti. Na de lényeg, hogy probléma nélkül megérkeztem. Nyilván azonnal a medencébe vetettem magam :)

Mit csináltam ott?

Hát wellnesszeltem :) köszi, hogy elolvastatok, ennyi :D

Na jó, nem. De persze péntek este vacsoráig ott (a wellness-ben) töltöttem az időt, úszás, pezsgőfürdő, majd úszás, pezsgőfürdő volt a sorrend :) (sajnos felújítás miatt a szaunák és a merülőmedence nem használható).

De persze említést kell tenni az étkezésről is, svédasztalos vacsora és ugyanilyen reggeli várt rám, az ebédet pedig a la carte is meg lehet oldani. (No erről hosszan tudnék beszélni, kifogtam egy nagyi születésnapját ott ünneplő közepes méretű társaságot, ahol az egyik kedves rokon hegedűn kísérve népdalokat énekelt/énekeltetett. De inkább nem részletezem, köszönöm az együttérzéseteket.)

A környéken soféle programra nyílik lehetőség, a szálló weboldalán erről elég sok infót lehet is olvasni, de én azokat már (majdnem) mind láttam, meg hát nem is azért jöttem ide, hogy múzeumokban mászkáljak. Gondoltam, alszom, eszem, úszom, ázom és még masszírozás is legyen. Hát így is történt, kb. ebben a sorrendben, megfelelő elemszámban ismételve a sort. Kiegészítettem viszont egy kis mozgással is, mert annyira szép, napos idő lett (az előrejelzéssel ellentétben), hogy vétek volt bent maradni, így délelőtt a nem túl távoli Tábi-tóhoz indultam. Autós-gyalogos túra lett belőle (eredetileg csak autózni akartam a tóhoz, és ott sétálni, fotózni), mert Google-ék Térkép nevű gyereke nem volt a barátom, simán megtervezte az autóutat a szekérútra :D De így lett jó, Iliny határában letettem az autót, és onnan gyalog mentem a tóhoz, kicsit több, mint 2,5 km oda, és annyi vissza is.
Az úton senkivel nem találkoztam. A tónál teljesen egyedül voltam. A legjobb ez volt az egészben, imádtam. :) Amúgy ilyennek képzelem a svéd tavakat :) csend, megintcsak csend, ragyogó napsütés, az arcodat fújja a gyengéd szél, a színek élesek, erősek, és csak te vagy ott. Fodrozódó kék, csillogó vízfelszín, átlátszó víztömeg, a tóba szakadó, erdős hegyoldal, vadlibák gágogása (szegényeket véletlenül felriasztottam)... áhhh, nagyon bírtam!
Végül összességében ezt a közel 7 km-es utat tettem meg:

Jól látszik, hogy ahol sárga az útvonal, ott volt egy nagyobb emelkedő :D

És ilyen fotókat lőttem:

Ezt persze ki kellett pihenni, ezért egy órát töltöttem a wellness-ben, majd félórát masszíroztattam magam. Igaz, hogy ezután dolgoztam kicsit (persze, igen, emlékszem, munka-magánélet egyensúly, de hát muszáj volt), egészen a vacsoráig. Aztán a vacsora után is (na jó, meg angolt is tanultam - Levelty Books, novella- és regényalapú online angol nyelvtanfolyam, nagyon jó, majd egyszer erről is írok egy posztot).
Apropó, étkezés. Az amolyan jóféle megbízható. Semmi különös, ebédnél a la carte főleg rántott holmik (jérce, harcsa, sertés) különböző panírokban (pankó, mandulás), az elmaradhatatlan cigánypecsenye,  és főleg rizskörettel vagy salátával. Vacsoránál svédasztalon van kétféle leves (palócgulyás és halászlé, valamint orjaleves és gombaleves volt az én két estémen), háromféle melegfogás (pörkölt nokedlivel, rántott sertésszelet sült krumplival és elfelejtettem a harmadikat), saláták, desszertek (utóbbiak nekem kiesnek, mert nem laktózmentesek), és valami előétel is volt, de azt nem figyeltem meg. Itallapról lehet fogyasztani borokat, söröket és más alkoholos és -mentes italokat is, én maradtam a víznél. Szóval nem különösebben a gasztronómia fellegvára, de jól lehet lakni, és jóízű is.
Vannak házon belüli programok is amúgy, pl. délután 15.30-16.30 között tea a télikertben, és később gesztenyesütés forral borozással kint a száletliben, de én ezeket szkippeltem.

Hazafelé pedig másik útvonalat választottam (Szentén, Kétbodonyon, Bánkon át, Rétságnál tértem vissza a 2-esre), hogy többet lássak a hőn szeretett Nógrád megyéből. Így is volt, de erről már nem szól ez a fáma. :)