Úgy tűnik, a tavak szerelmese lettem. Főleg a futás szempontjából. Ugyan kis elemszámú mintán (n=2), és nem feltétlenül következetes módszertannal (résztvevő megfigyelés) és nem kontrollált körülmények között vizsgálva, de az eredmények egyre inkább arra mutatnak, hogy jobban megy a futás nekem, ha tó körül történik :) Most például a Jenői-tónál. Talán kevesen ismerik (vagy én vagyok tájékozatlan), pedig nincs messze ez a hely sem Budapesttől (kicsit több, mint egy óra). Az én napomat mindenesetre - több más fontos tényezővel mutatott együttjárással persze - csodálatossá tette. Mindjárt írom, miért.
A vasárnap délelőtt már korábban kiválónak mutatkozott egy újabb futásra, hiszen tavaszi időről szólt a fáma (vagyis az időjáráselőrejelzés), sok-sok napsütéssel, langymeleggel. Naná, hogy a múlt heti nőtincsi párás, télies tavi élmény után már napokkal előbb vizionálni kezdtem a ragyogó napfényben csillogó víztükröt, az azúrkék égboltot, a lanyha szellőt, és azt, amint ebben az édeni közegben futok. És így is lett. Minden eleme (vennem kellene lottót...). De már jóval előbb elkezdődött. Következzen az én tökéletes napom receptje. Vettem hozzá:
- napsütéses autózást ki a városból szombat délután
- zöldséges íz- és színrobbanást vacsorára BFF-fel
- ízekben gazdag fehér chardonnay-t
- pihentető alvást a csendben
- tökéletes reggelit, egy hosszú, tejes arabiCa kávéval lekísérve
- nyugodt tempójú autózást a verőfényes napsütésben a tóhoz
- 10 °C fokot
- egy tökéletes, változatos horgásztavat
- kényelmes futást az árnyékos ösvényen, majd az ingoványos zsombékos réten, átkelve a Jenői-patakon (na jó, a nyomain), és rákanyarodva a napfényben úszó, bitumenes üdülőtelepi útra
- egyéni fejlődési mérföldkövet a futásban
- elképesztően szép (kék, fehér, szürke) színárnyalatokban pompázó vízfelületet
- sok-sok bájos horgászstéget, amelyek mind a fényképezőgép lencséjére akartak ugrani
- a nap melegének élvezetét az egyik stég kényelmes deszkapadlóján fekve és a kék eget bámulva
- majd a vacsoránál is fenségesebb ebéd elköltését, kísérve arabiCa kávéval, de most röviden, erősen
- és végül elképesztő autóutat haza a vörös/rószaszín/narancs árnyalataiban tobzódó naplementében
Azt hiszem, tökéletesebb napot kívánni sem lehetne.
Íme, illusztrációul a képek (sajnos a naplementét nem álltam meg fotózni):
 |
| ilyen azúrkék volt az ég |
És a vacsora:
Remélem, hogy jön a folytatás ;)
