A Széchenyi-hegytől a BAH-csomópontig

A mai bejegyzés most inkább csak a dokumentálás céljával születik, nem lesz sem különösebben érdekes, sem különösebben vicces vagy hasznos (jó, tudom, az eddigiek sem voltak azok). Talán a képek jók lesznek 😊Mindenesetre igyekszem összefoglalni, mivel töltöttem ezt a szép tavaszi őszi napot, azaz annak egy részét. Ha már november 17-én olyan az idő, mintha nem is a télnek kellene éppen közelítenie, hanem a nyárnak, és ha már túl sok a munka és muszáj feltölteni a tartalékelemeket, akkor legyen valami jó kis kikapcsoló, de mégis megmozgató, ugyanakkor nem túl megerőltető dolog. Ebben váratlanul egy Facebook poszt indított el, ami tegnap este került elém, és egy túrablogger osztotta meg egy korábbi útját benne. Pont olyan volt, mint amire a fentebb leírt állapotomban szükségem volt, így hirtelen felindulásból el is döntöttem, hogy ma ez lesz a délelőtti program, hogy legyen erőm délután már dolgozni. De hogy mi is volt ez a kikapcsoló kirándulás, azt az Olvass továbbra kattintva láthatod meg 😊

Teljesítmény? Túra! - avagy jótékonysági túra a Mátrában

Már jó ideje nem írtam itt hazai kirándulásról, és ráadásul nem is túráztam itthon a márciusi bakonyi hosszú hétvége óta. Szóval érthető, ha már nagyon vártam az október 19-ei szombatot. Még az augusztusi "pihenés" során voltam olyan előrelátó, hogy tudtam, ekkorra már szükségem lesz valami klassz kikapcsolódásra, kiszakadásra a hétköznapok stresszköreiből. Ezért regisztráltam arra a szimpatikusnak tűnő, szakmai célokat is hordozó lehetőségre, aminek a Galya Jótékonysági Teljesítménytúra tűnt. A nagy nyári melegben jól esett rágondolni a hűvös, erdőben, hegyek között bejárható kellemes túraútvonalra. Kicsit aggodalmasan szemléltem a 10 km-es távra jelzett szintkülönbséget, tekintve, hogy akkor már több hónapja nem futottam rendszeresen, és az erőnlétem a nulla felé konvergált már, de még mindig szebbnek láttam, mint a 20 km-re írtakat :D Meg hát el is határoztam, hogy perszeeeee, október közepéig még simááááán visszanyerem a formámat, mert addig lazán újrakezdhetem a rendszeres futást. Arról, hogy ez miként alakult, alább olvashattok :)

Malmö Koppenhága nélkül

Az idei őszi félév elég erősnek igérkezett már viszonylag korán, ezért augusztus elején kis vívódás után lecsaptam a regisztrációs időszakra eső néhány napos kikapcsolódást biztosító olcsó repjegyre.

A havi BKV bérlet árának 60%-ába kerülő jeggyel egyik kedvenc országomba, Svédországba utazhattam el 4 napra. Mint utóbb kiderült, az utazás nagyon jó döntés volt, már ami az ottani körülményeket illeti (az itthoni munkakezdési körülményeket illetően kevésbé volt optimális, ez is kiderült). 

Ebben a régióban egyszer már jártam, akkor bedőltem a sokak által vallott szemléletnek, vagyis hogy Malmö csak Koppenhága meglátogatásával egybekötve "éri meg". Nos, én most eldöntöttem, hogy márpedig a dánok most nem érdekelnek, csakis kamaszkorom szenvedélyesen szeretett népe, a svédek (igen, egy svéd Forma-1-es autóversenyzőtől, Stefan Johanssontól még aláírt ereklyém is volt :) ) egyik vidéki városát és annak környékét veszem célba. Kicsit rizikósnak tűnt a szeptember eleji pár nap a skandináv időjárás szempontjából, és az előrejelzés nem is kímélt, egész napos esőzést jeleztek több napra is abból a négyből, amire készültem kiutazni. De hogy milyen is volt mindez, arról pár sorban olvashatsz néhány felszínes mondatot a következőkben.

Viszlát nyár, hello ősz

Hamarosan véget ér a nyár, és bár augusztus utolsó napján még tombol a kánikula, de már jelzik a meteorológusok a napkon belül beköszöntő őszi időjárást. 

Egy portugáliai nyaralásomon készült képpel üzenem hát nektek:

(én mondjuk dolgozom majd ma, de ti hátha nem :) )

Mariazell újratöltve

Igen, ismét Mariazellben jártam. Még a pünkösdi hosszú hétvégén történt, csak a munkahelyi elfoglaltságok elsodortak, most jutottam csak el addig, hogy leírjam a mininyaralásomat nektek.

A téli tapasztalatokat felhasználva, már a rövidebb átszállási időt figyelembe véve utaztam, és a kikapcsolódás, pihenés, csend és túrázás volt a célom, kiszakadni végre a zajos nagyvárosból, kilépni kicsit a taposómalomból. Mindjárt olvashatjátok is, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célt.

Nyelvtanulás regénnyel - Leveltybooks

Középiskolában tanultam először angolul, és bár emelt óraszámban volt angol nyelvóránk, azért már nagyon-nagyon régen volt mindez. A nyelvtudásom - különösen az utóbbi 4-5 évben - megkopott, és bár olvasok szakirodalmat angolul, de a hétköznapi beszélgetéshez, átlagos társalgáshoz ez nem elég. Sokszor próbálkoztam különböző nyelvtanulási formákkal; jártam nyelviskolai csoportos angolra (ez nem volt rossz), munkahelyi csoportos angolra (ez kevéssé volt eredményes), egyéni és páros formában magántanárhoz (ez volt a legjobb), de manapság egyikre sincs elég időm/módom, vagy az elv nem tetszik, ami mentén a tanítást szervezik. Aztán egyik nap a Facebookon a hírfolyam egyik kommentjében láttam meg egy ismerősöm lányának rövid kommentjét, ami a regényeken keresztüli nyelvtanulást említette. Megtetszett, és mivel mostanában olvasni sincs időm, gondoltam, esetleg a kettőt (a nyelvtanulást és az olvasást) össze is köthetem, egy füst alatt mindkettővel foglalkozhatom. Nos, nem tévedtem sokat, érdekes és hasznos ez a nyelvtanulási forma, így - részben közkívánatra - röviden megmutatom nektek, mi is ez.

Dunakanyar - avagy a FU-TÓ projekt szünetében séta az ősfás parton

A szokatlanul hosszú cím egy szokatlanul rövid posztot takar. :)

Hétvégére megérkezett a tavasz, csodás meleg idő lett, a FU-TÓ projekt következő állomása helyett azonban most inkább a dunaparti séta volt napirenden. A Verőce határában Kismaros felé húzódó parti ösvényen - ugyan még kerülgetve a süppedős sarat, ami a megáradt folyó visszahúzódása után maradt - csendes, nyugodt bóklászásra nyílt lehetőségem. Ez már a második tavasz, hogy megejtettem ezt a rövid sétát itt, ahol a Morgó-patak folyik a Dunába, de ugyanúgy magával ragadott most is, mint korábban. 

Nem szaporítom a szót (rövid posztot ígértem), jöjjön néhány kép (sajnos most csak telefonnal tudtam fotózni), ami talán érzékelteti ezt a hangulatot.

Hosszúhétvége a Bakonyban

Belátom, nem túl kreatív címadás ez, de a lényeget mégis ez fejezi ki leginkább. A nemzeti ünnep miatti három nap jó lehetőséget kínált arra, hogy meglátogassak egy olyan vidéket, amiről már sokat hallottam, de még csak egyszer jártam arra. Igen, a Bakonyról van szó, ahol 2016 őszén jártam először (és múlt péntekig utoljára is), a Gaja-szurdokban tettem rövid kirándulást. Most azonban a Bakony más, magasabb, eldugottabb részét céloztam meg: Bakonybél felé vettem az irányt. 

Nekem a néhány napos kirándulásoknál is elég fontos, hogy milyen helyen szállok meg: nos, itt volt lehetőség bőven, az egészen fapadostól a nagyon puccos helyg minden rendelkezésre áll, ha valahány éjszakára szállást keres az ember. Lássuk, hogy mit választottam, és mit csináltam a környéken (fotók a poszt végén), úgy, hogy az időjárás kegyes is volt, meg nem is, adott is, meg nem is :)

Futás a tó körül 3. - avagy hol van már a tavasz?

A FU-TÓ projekt 3. állomásához érkezett, egy hétvége kimaradása után épp időszerű volt :) Az "áldozat" a váci illetőségű Ligeti horgásztó lett most. Közel van, könnyen megközelíthető, csendes (most még), és egy csodálatos fás-parkos rész terül el mellette, ami további útvonallehetőségeket nyújthat az egyszeri futónak (meg biciklisnek, meg kutyasétáltatónak, meg kirándulónak, meg... bárkinek).

De azért - hogy kapcsolódjak, avagy magyarázzam a poszt címét - az időjárás nem szeret mostanában. Valahogy mindig hétvégére tűnik el a már tavaszias hőmérséklet, lesz párás a levegő, és miközben hétköznap már a kiskabát is elég, szombatra, de vasárnapra tuti visszakerül a téli dzseki. De hát az időjárás már csak ilyen szeszélyes (lehet, hogy ez már a tavaszi szeszélye? :) ), és a mozgás attól még fontos, levegőre attól még kellemes kimenni, és az élet attól még szép. Még ha nem is mindig tűnik úgy. Néhány kép illusztrálja tehát a projekt 3. helyszínét, lássuk.

Impressions of an ordinary day

Kép forrása

Érzések...benyomások...pillanatok... Egy hétköznapi, átlagos nap délutánja... épp elköszöntem az egyik legszuggesztívebb kollégámtól, akit ismerek. Egy elgondolkodtató szakmai eseményről tartok hazafelé, cikáznak a gondolatok a fejemben.......érzések, benyomások, jók és rosszak, kicsit és jobban...áramlanak az emberek az utcán, szembe és körülöttem, jobbra és balra is... mögöttem is tömeg. Lemenőben már a nap, de még épp elcsípni az utolsó, melengető, tavaszias sugarait, a levegő langyos és simogató... a szél az arcomat fújja, de az is lágy, meleg, tavaszias... és egyszerre elsöpri a körülöttem levő világot, a tömeget, a benzingőzt, a hangzavart, a dudálást, a villamos csilingelését. Csak én vagyok, a szél és a gondolataim, és köszi, jól megvagyunk így hármasban.  Ebben a pillanatban ennél jobbat nem is tudok elképzelni, élvezem a pillanat élményét. Aztán gondolatban már egy réten vagyok, és egyedül fekszem a fűben, bámulom a habos, fehér felhők kergetőzését az égen, és hallgatom a természet csendjét, a szél zúgását. Arra gondolok, hogy bárcsak minden ilyen egyszerű és egyértelmű lenne. Moments of an ordinary day in the city.

A csitári hegyek alatt...Nógrádgárdonyban jártam

Bevallom, egészen idén január 2-áig azt hittem, Csitár valahol Erdélyben van. Hogy miért éppen ott, azt nem tudom, de az iskoláskori kínszenvedett énekórákon tanult népdal, aminek kezdősorát választottam címnek is, valahogy azt a képzetet keltette bennem. No de az új év érkezésével új tudásra is szert tettem :D, amikor is - tanulván az előző év második felének nehézségeiből (értsd: felborult a munka-magánélet egyensúlyom) - az év első felére lefoglaltam feltöltődésre, pihenésre alkalmas helyeket (kettőt, amit néhány hét múlva kiegészítettem még eggyel egy kedves kolléga élménybeszámolója nyomán). Épp betegen feküdtem otthon (vö. influenza), így lelki szemeim előtt egy csendes, szanatóriumi környezet lebegett, ahol csend van, nincs tömeg, de azért kényelem, ellátás is van, lehet dolgozgatni, meg kikapcsolódni is. Google a barátom, és segített rátalálni arra a helyre, ami rávilágított fejemben Csitár elhelyezkedésére :) Hogy érthetőbb legyen, egy kastélyszanatóriumot, másik nézőpontból (és tényleg, két külön honlapjuk is van hozzá) Egészséghotelt (másképp: Medical Wellness Resort) dobott a találatok között. A hely megtetszett, a népdal felidéződése ellenére :) Így ide foglaltam egy hétvégét. Hogy milyen élményeim születtek, következzen pár sorban (jó, oké, bekezdésben :) ), de legalább sok-sok képpel. (Amúgy a népdalbeli csitári hegyek nem is ezek az itteni hegyek, akit érdekel, hogy akkor mégis hol vannak azok, itt elolvashatja.)
Ja, és ünnepelek, ez a 100. bejegyzésem a blogon :)

Futás a tó körül 2. - avagy egy tökéletes nap

Úgy tűnik, a tavak szerelmese lettem. Főleg a futás szempontjából. Ugyan kis elemszámú mintán (n=2), és nem feltétlenül következetes módszertannal (résztvevő megfigyelés) és nem kontrollált körülmények között vizsgálva, de az eredmények egyre inkább arra mutatnak, hogy jobban megy a futás nekem, ha tó körül történik :) Most például a Jenői-tónál. Talán kevesen ismerik (vagy én vagyok tájékozatlan), pedig nincs messze ez a hely sem Budapesttől (kicsit több, mint egy óra). Az én napomat mindenesetre - több más fontos tényezővel mutatott együttjárással persze - csodálatossá tette. Mindjárt írom, miért.

Futás a tó körül

Néha az ilyen rövid bejegyzéseknek sokkal nagyobb jelentőségük van, mint elsőre gondolja az ember. Most a futás kapcsán írok főleg, de számomra további burkai is vannak (amit most nem osztok meg veletek, bocsánat). Amit viszont igen, az - a futás mellett - a turisztikai látványosságnak is tekinthető nőtincsi horgásztó szépsége, azaz a Szent István tó csendes bája.

Ide mentem el most, egy jó kis kikapcsolódás, felfrissülés és feltöltődés reményében. És amiért mentem, megkaptam. A csendes, nyugodt táj, a jeges, még jobbára befagyott tó, a telet is átvészelni látszó, helyenként zöldellő fű, a sárga-barna nádas susogása, a ködbe vesző túlpart homályos körvonalának látványa mind hozzájárult ahhoz, hogy a hideg, nyirkos, szürke idő ellenére jól érezzem magam, az agyam kikapcsoljam, a lelkem megnyugtassam kicsit, és a testem felfrissüljön. 

Pótszülinap egészséges életmóddal: slow food és futás

40 felett az ember egyre inkább kisebb jelentőséget tulajdonít a születésnapoknak, persze ki szereti, ha az öregedésre emlékeztetik. Van mégis olyan helyzet, amikor öröm, ha egy újabb szülinapot ünnepelhetünk. Akár még kétszer is szívesen megüljük :) Most így esett, hogy ezen a hétvégén is tulajdonképpen szülinapi programként a múlt héten - zártkörű rendezvény miatt - elmaradt közös vacsorát pótoltuk a legjobb barátommal. Egészen véletlenül találtam rá (bár ez nem egészen igaz, mert tudtam róla, hogy létezik, de eddig nem foglalkoztatott) a Natura Hill-re Zebegényben. Kiváló helyszínnek tűnt ehhez a sokféle érzéssel felruházható születésnapi vacsorához, hiszen a mostanában oly divatos slow life szellemében slow food bistro várja a vendégeket. Hamarosan több szó is esik róla, de előtte azért jelzem, hogy nem csak ettünk, hanem mozogtunk is (éljen az egészséges életmód), megejtettük az idei első futást is :) Jöjjenek a részletek - vigyázat, étvágygerjesztő képek is következnek!

Gellért-hegyi séta

Az év első szabadtéri eseménye számomra egy rövid kis séta lett. Mostanra sikerült kimászni a torokgyulladás karmai közül, így tehettem egy próbát a nem túl télies, de már nem is a két nappal ezelőtti tavaszias időben. Ehhez mérten egy mozgásra ösztönző, de mérsékelten megterhelő, rövidebb utat választottam, amihez utazni sem kellett sokat, így a szombat délutánba bőven belefért. Erről hoztam néhány képet és mondatot. Bátran ajánlom betegség utáni felépülés szakaszában, persze kellő óvatossággal (sapka, sál, hőtartó ruházat). Azért egy adag jó forró tea egy termoszban, és némi rágcsa jól jöhet, ahogy egy szuper fényképezőgép is, amit kiegészíthetünk egy telefonnal (hurrá, széelslátószögű lencse).