A kora tavasz és az ezzel járó jóidő kicsábított a szabadba. Pontosabban úgy döntöttem, hogy épp ideje friss levegőt szívnom, hiszen hetek óta csak a munkahely és az otthon között ingázom bkv-val vagy szgk-val. A kirándulás célját is hamar megtaláltam: rendre elmentem azokat az oldalakat (is) a böngészőm tematikus könyvjelzőmappáiba, amelyek összegyűjtik az x legszebb/legromantikusabb/legeldugottabb/legismeretlenebb és legakármilyenebb helyet Budapesten/Budapest körül/Magyarországon/Európában/a világban (ezek az oldalak a túrák vagy az utazás című mappákban kötnek ki), és ilyenkor ezekből szemezgetek; most is így történt.
A "3 vadregényes hely félórára a fővárostól" című veretes gyűjteményben találtam rá arra, hogy néhány évvel ezelőtt Örkény István novellája nyomán Remeteszőlősön elhelyezték az abban szereplő telefonfülkét, amelyből ha "telefonálunk", akkor Örkény valamelyik novelláját hallgathatjuk meg. Érdekes ötletnek tűnt, és láttam a térképen, hogy a környéken túraútvonalak is vannak, így máris megvolt a terv a szombati pár órás kiruccanásra: telefonálás Örkénnyel és egy rövid, kellemes körtúra a Remete-szurdokban.
A telefonfülke környezete
A hely annyira nem vadregényes, mint ahogyan a kattintásvadász címadásból gondolható lenne, és a látogatók száma is több volt, mint amire előbbiből következően számítottam. De a hely nagyon helyes, a telefonfülke kiváló ötlet, és a közvetlen környékének kialakítása erős helyi összefogásról tanúskodik. Egy Kneipp-ösvény (Mezítlábas Park) található a zenélő kúttól indulva, ami elhalad a telefonfülke és mellette levő Könyvmegálló (erről a szuper, bizalmon alapuló kezdeményezésről itt olvashattok) mellett, megkerüli a pici fűszerkertet és visszatér a kúthoz. A rövidke úton a kút hideg vizében való lábhűtőzés, majd -szárítás után sok különböző felületen lehet végighaladni, majd a fűszerek illatával eltelve (na nem most, hanem amikor majd van nekik ilyenjük) tisztító lábfürdőt vehetünk a kút vizében. Mindeközben halk zene szól a kútnál. Most kicsivel hangosabb zene is szólt, mert a mellette levő telken - talán valamilyen céges rendezvény résztvevői - gulyáspartit tartottak.
Az út felől érkezve még a fentiek előtt örökbefogadott növények, fák, petanque-pálya és egy kis fedett pihenő (az egész terület neve együtt: Bodzaliget Pihenő- és Mezítlábas Park) fogadja a kirándulókat. Nagyon szimpatikus környék, nagyon jó hangulattal, kisgyerekes családoknak kellemes és érdekes hely (volt is vagy 4-5 többgyerekes család ott éppen).
A telefonfülke
A fülke tehát Örkény Ballada a költészet hatalmáról című novellája nyomán került ide (a novellát itt el tudjátok olvasni). Arról, hogy hogyan jött az ötlet, arról pedig itt olvashattok. A fülke klasszikus külsejű, az oldalán elolvasható az említett novella, belül pedig a régimódi felakasztós kagylójú készülék található. Nem mondom, kicsit nehéz eligazodni a feliratok között, hogy miképp is lehet felhívni valakit, hogy elmondja Örkény egy novelláját :) A telefonon levő felirat szerint be kellene dobni egy egyforintost... ekkor gyanús lesz, hogy ez nem lehet a valódi használati utasítás :) végül azért felfedezi az ember (én), hogy csupán le kell akasztani a kagylót, tárcsázni és egy kis intro zenei betét után (aminek a szerzőjének neve is szerepel a fülke falán levő feliraton, de sajnos ezt sem jegyeztem meg) máris hallhatjuk a szintén a fülke falán felsorolt novellák közül az egyiket. Talán tárcsázni is lehet, de nekem az nem hozott sikert, nem az a novella hangzott el, amelyiket tárcsáztam :)
 |
| Az oldalán Örkény és novellái |
 |
| A fülke, hátterében a Könyvmegállóval |
 |
| Telefonálnak :) |
 |
| Az eredeti használati útmutató. Örkényt így nem lehet hallgatni :) |
A túra
Amint kitelefonálgattam magam Örkénnyel, elindultam megkeresni annak a kb. 2 km-es, könnyűnek ígérkező körtúra útvonalnak a kezdőpontját, amit a neten leltem (a leírással ellentétben nem piros, hanem kék körtúra azóta).
 |
| A kis kék környíl jelzi az útvonalat |
Az utca végében ezt meg is találtam. Az útvonalon - mivel körtúra - elindulhatunk jobbra és balra is (lásd fenti kép). Én balra indultam, és hosszan kellemes sétaúton, az Ördög-árok patak mellett haladtam, majd egyszer csak kiértem a lakott területre, Máriaremetére. Valahogy sejtettem, hogy nem vagyok jó irányban, a ViewRanger alkalmazás segítségével meg is találtam az elvétett letérőt (a kék körtúra jelzés egyszercsak - még a patakon átívelő kis híd előtt - felkanyarodik jobbra, a hegy oldalába). És akkor jött a feketeleves. Az útvonal felzavart a hegyre, gyakorlatilag egyenesen, szinte a tetejéig. Erősen megterhelő volt ez a szakasz, különösen az előtte levő "beetető" rész után. :) Ámde megérte, mert amikor végre felértem, szép látvány nyílt Máriaremetére, a templommal az előtérben (lásd képek).
A kiindulási pont felé visszakanyarodó útvonal innentől már enyhén lejtett (bezzeg, ha jobbra indultam volna el az elején...), az erdőn keresztül, a házak hátsó kerítései mellett haladt (itt láttam álmaim házát, de nem mertem lefotózni, mert a lakói kint napoztak a teraszon). Az ösvény itt már csak egyszemélyes volt, így egy picit álldogálnom is kellett, míg elengedtem a szemben érkező, a telefonfülke környékén megismert családokat, ahol az apukák hősiesen, a nyakukban a kisebb, 2-3 éves forma gyerekeikkel, kapaszkodtak fel az elnyújtott (nekik) emelkedő részen. A hátralevő szakaszon teljesen egyedül voltam az erdőben, kiválóan lehetett hallani a fák nyikorgását, ahogy egymáshoz nyomódtak a letört/kidőlt részek a szélben.
A visszaérkezés után megjutalmaztam magam két müzliszelettel, és egy kis forró teával, majd visszaindultam, hogy elérjem a buszt, ami visszahoz a város rengetegébe.
Ja, a túra adatai (végülis a táv 3,58 km volt) (rögzítve az Endomondo-val):
Ja, a túra adatai (végülis a táv 3,58 km volt) (rögzítve az Endomondo-val):
A kirándulás nagyon jól esett, jó levegőn, kellemes időben, szép környéken töltöttem pár órát, a még alig ébredező természet karjaiban. Vajon mikor lesz időm újra hasonlóra?
