Persze azért nem hagytuk ki az ismert helyeket sem, így például ellátogattunk a vár tanösvényére, ahol a várfal egy részén végighaladó, kiépített sétaúton egyes pontokon információs táblákról egészíthettük ki megkopott történelmi és kulturális ismereteinket. De más helyeken is jártunk a városban.
A tanösvény egészen addig a részig vezetett, ahol a 20. század elejének rendkívül okos és hagyománytisztelő illetékesei a bástya átszelésével látták csak megoldhatónak a vasútvonal elvezetését az ipari termelés akkori fontos színtere felé. Ezért a bástya egyik részét "levágva" halad el a vasútvonal a vár mögött.
A vízilabda meccs előtt - a sötétben alig - láttam, hogy a közelben valamilyen gyógypark van. Megnéztük ezt is, a Dr. Agyagási Dezső Gyógypark közepén található egy gyógykút, ahová az emberek nagy kannákkal, palackokkal jönnek a langymeleg gyógyvízért. Gondolom, otthon lehűtik, vagy pedig fürdenek benne? Még nem olvastam utána, hogy mire jó az ottani víz :)
És innen is jól látszik a Bitskey Aladár Uszoda épülete, amit Makovecz Imre tervezett, és különös képet nyújt, egy palástba burkolt templomra emlékeztető toronyszerű építmény áll az egyik sarkában.
Aztán a közeli, a várost átszelő patak partján sétáltunk a szállásunkra, megnéztük az ott éldegélő vadkacsákat(?), és láttunk egy nagy fehér madarat is (talán kócsag volt), amint épp halat fog a patakban - sajnos lefotózni nem tudtam azt a pillanatot.
 |
| A kacsapár |
 |
| együtt halászik |
 |
| majd raftingolnak lefelé a patakon |
 |
| a csendes, romantikus szakasz |
 |
| a házak között |
 |
| a kócsag(?) nyakánál látszik a vízből kikapott, és egészben lenyelt hal körvonala |
 |
| és máris továbbáll |
 |
| a lakóházak között folydogál a patak |
És persze megnéztük a minaretet is, amit én sokkal nagyobbnak gondoltam. Viszont sajnos szezonon kívül nem lehet be/felmenni, így csak kicsit körbejártuk, és megcsodáltuk (hogy vajon itt hogyan fért el egy-egy termetesebb ember benne).
Eger szép, nagyon is szép, élhető városnak tűnik számomra, ahol minden megtalálható, ami egy boldog, kiegyensúlyozott, értelmiségi léthez szükséges lehet (és akkor a borbárok, borospincék és további gasztokulturális színterek nem is kerültek most sorra, és színház, koncert se volt napirenden ezúttal).
