Igen, ilyen is lehet, pedig a konferencia nem is a gasztronómiáról szólt... és nem is gasztroblogot akarok írni :)
Azt történt, hogy ma egy angol nyelvű konferencián vettem részt, és a többórás koncentrálás után hazafelé indulva, még be akartam szerezni pár fontos kelléket itthonra (mint például kávékapszula, öblítő és arckrém). Ezért elindultam az első beszerzőhely, a Deák felé (ahol olyan kapszulát lehet kapni, ami jó a kávéfőzőnkbe). Majd - mivel úgyis keveset vagyok levegőn mostanában - gyalog indultam a Nagykörút felé a Király utcán. És akkor történt valami.
A Király utcán, a Central Passage átjárójában termelői piacra leltem, mint a felirat jelezte, minden csütörtökön este van ilyen. Kíváncsiságból szétnéztem, majd Hajdú-Bihar megyei tanyáról származó füstölt, mangalica szalonnával, és meglepiként neki (aki nem szereti, hogy nem írom ki a nevét, de ez már csak ilyen "nevetlen" blog) egy kis darab csípős, paprikát nem tartalmazó(!) mangalica és szürkemarha húsának keverékéből készült szalámival távoztam. És valahogy bekattant az agyamban, mikor azon godnolkodtam, mivel kellene csillapítani a lájtos konferenciaebéd nyomán tomboló éhségemet, hogy volt egy recept, amit nemrégiben olvastam. Nem tart sokáig és nem kell hozzá sok dolog: édesburgonya szalonnával és sajttal. Jól hangzik, nem? És akkor eldőlt, hogy ez lesz a vacsora. Hazafelé a közeli téren a zöldségesnél még vettem 3 tetszetős édesburgonyát, egy csomag füstölt parenyica sajtot (később azért kiderült, hogy a házi készítés nem mellékes dolog...lenne...).
Az étel így nézett ki, már a sütőben (bocs, készítés közben elfelejtettem fotózni, de a recept úgyis hóttegyszerű :) )
Annyit tettem szegény hozzávalókkal, hogy az édesburgonyát alaposan kefével folyóvíz alatt megsikáltam, majd kb. kisujjnyi szélességben bevagdostam (hogy ne vágjuk végig véletlenül, javasolt párhuzamosan mellé fektetni két oldalról egy-egy fakanalat, így az megakadályozza a kés túlszaladását). Majd a résekbe bedugtam a szalonnaszeleteket, rávágtam a parenyicacsíkokat, és a tetejét még megszórtam az itthon levő bolti sajttal (jó, oké, persze, lereszeltem). A bolti alatt a bárhol kapható csomagoltat kell érteni, itt jegyzem meg, h rossz választás, érdemes ebből is igazit venni a piacon, az legalább nem lesz gumis.
Ezután egy hőálló tálba téve 50 percig sütöttem 180 fokon.
A tálaláskor kitaláltam még, hogy egy kis paprikával töltött olívabogyóval is meg lehetne bolondítani az amúgy sem szokványos ízpárosítást. Lehet hozzá kis hozzáillő rosét fogyasztani, főleg, ha az embernek utána még helyzetértékelést kell írnia este, ahogy most nekem. Úgyhogy megyek is a másik ablakba írni. :)
Jó étvágyat a vacsorához! :)
