 |
| Mobil hotspot |
Bécs érdekes helynek tűnt már korábban is, én még utoljára akkor voltam itt, amikor a Gorenje-láz volt a rendszerváltáskor, így nagy várakozással tekintettem a hétvége elé. Az advent pedig különösen vonzóvá tette számomra, akkor is, ha felkészültem a gagyi holmik áradatára is.
Szombat dél körüli érkezésünk után bevásároltunk a közeli Billában (ehhez Josephtol kaptunk egy törzskártyát, ami 10-15% kedvezményt biztosított változó árucikkekhez - igaz, végül elfelejtettük használni) a következő napok reggelijeihez és vacsorájához, tekintve, hogy vasárnap itt már régóta nincsenek nyitva a boltok. Majd nekivágtunk a városnak.
A tervünk annyiban volt fix, hogy meg akartuk nézni azt a kápolnát, amit több év után éppen most szombaton nyitottak meg a látogatók előtt, valamint a Kunsthistorisches Museum és az adventi vásár volt még terítéken. Josephtől kaptunk egy mobil hotspotot is, amivel mindig volt internetelérésünk, a tájékozódáshoz ez sokszor jól is jött.
A kápolna (Virgilkapelle) a Stephansdom mellett/alatt helyezkedik el, és könnyen megközelíthető, mert a bejárat a Stephansplatz metrómegállóban található.
Érdekes volt ez a látogatás, egyrészt mert nem gondoltuk, hogy sokan lesznek, de sorban kellett állni, kb 20-25 percet. Másrészt, a sorbanállókat rendszeresen tájékoztatták: 2-3 embernek volt az a dolga, hogy időközönként elmondják (nem hangosbemondóban, érthetetlenül, hanem odasétálva az emberekhez, érthető, közvetlen stílusban), hogy miért kell sorban állni, mennyi a befogadóképessége a kápolnának (50 fő), hogy mindig annyian mehetnek be, ahányan kijönnek, és mindeközben szórólapot, prospektust osztottak a sorban ácsorgóknak. Így mindig tudták az újonnan érkezettek, hogy mi a helyzet. Nem is volt semmi feszültség, mindenki türelmesen várakozott, az emberek kedélyesen beszélgettek, fotózkodtak.
A kápolna az 1200-as évek elején épült, most felújították és ismét megnyitották hosszú évek után, éppen ezen a napon a látogatók előtt. Most ingyenes volt a látogatás ebből az alkalomból, de egyébként is csak 5 euroba kerül. Viszont 19 éves kor alatt, valamint minden hónap első vasárnapján ingyenesen megtekinthető. A képek mutatják, hogy megérte:
 |
| Ilyen csigalépcső visz le a kápolnába, és a másik oldalon ilyenen lehet felmenni is. |
 |
| A bejáratból letekintve a kápolna belsejére. |
 |
| Multimédiás támogatással igyekeznek bemutatni a kápolna helyét (itt egy tévéképernyőn mutatja az animáció egyre nagyobb léptékben a környező városrészt). |
 |
| Nagyon szép egyszerű keresztgerendás kupola a tetőszerkezete. |
A kápolna után a Kunsthistorisches Museum felé vettük az irányt, ahol többféle időszakos és állandó kiállítás is volt éppen. Útközben megcsodáltuk - csak kívülről - a Stephansdom-ot, és egyre másra hajtottuk el a koncertjegyet kínáló, különböző korhű ruhákba öltözött árusokat. És persze kerülgettük a tömeget. Bevallom, én nem gondoltam, hogy december közepén is ilyen sok turista lesz Bécsben. Ez persze lehet az én naívságom (vagy hívhatjuk esetleg tudatlanságnak is talán :) ). Gyalog mentünk a múzeumhoz, nem volt rossz idő. A sétálóutca, amin haladtunk, telis-tele volt emberekkel, akik folyton keresztül-kasul mentek az utcán :) nagyon utáltam a tömeget....
Aztán elköltöttük az első bécsi "ebédünket": street food nekem sajtos bécsi kolbász, mustárral, ketchuppal, császárzsemlével:
A Drágám pedig hotdogot evett, majd még egy tésztás ételt is, amire nem is emlékszem, mi volt, lényeg, h ő kétfélét is elfogyasztott addig, míg én elnyammogtam az egyfélét. Pedig finom volt :) Ekkor már erősödött a szél, így mindenképp elérkezett az ideje a puncs és forralt bor fogyasztásának. Az első ilyet a Máltai Szeretetszolgálat pavilonjánál fogyasztottuk el, ahol a kedves, egyenruhás hölgy beleegyezett, hogy lefotózzam őt, sőt engedélyt adott arra is, hogy a blogomban megjelenjen róla a kép :) Hálás köszönet érte!
Az italok összesen 7 euróba kerültek. Ez később is így maradt, érdekes volt, hogy az italok között a különböző helyeken árban nem volt különbség (legfeljebb 10-20 cent), de minőségben, ízben inkább. Minél nagyobb volt a stand, annál kevésbé volt jó a puncs és a forralt bor (glühwein).
Mária-Terézia tér, Adventi vásár - Szépművészeti Múzeum
A cím így nem véletlen, a vásár a múzeum előtti parkban volt, itthon azt hiszem, nem nagyon örvendeznének egy ilyen párosításnak. Vagy tévednék?
Körbenéztünk a vásárban először, főleg azért, mert időközben elkezdett cseperegni az eső...gondoltuk, esetleg később már nem lesz módunk elázás nélkül megnézni.
Ez a vásár nem volt rossz, voltak szép, esztétikus kézműves holmik, és voltak kevésbé eredeti, giccsesebb, helyenként gagyinak mondható áruk is.
 |
| A vásár még világosban, háttérben a Naturhistorisches Museum |
 |
| Díszek kavalkádja |
 |
| Kevésbé eredeti, inkább illúzióromboló |
 |
| Színes mindenfélék |
 |
| Minden, ami fehér :) |
A művészet élvezete következett. A Szépművészeti Múzeum belépője picit több volt, mint a kápolnáé :) 14 euro a felnőttjegy. Viszont három emeleten, elképesztő számú kisebb és nagyobb teremben, folyosón és zegzugban, érdekesebbnél érdekesebb kiállításokat láttunk, freskófestészetnek tűnő - cartoon névvel illetett - történelmi ábrázolástól kezdve érmegyűjteményen át az itáliai, németalföldi festők képeinek impozáns kiállításáig sokféle szépséget láthattunk.
 |
| Hihetetlenül részletgazdag és méretes ábrázolás |
 |
| A múzeumbelső építészeti látványosság is |
 |
| A második emeleti kilátás |
 |
| És az elsőn levő étterem/kávézó |
 |
| A képkiállítás - a monumentalitás hatását a fotó nem adja vissza. |
A múzeum jó döntés volt, egy nap persze nem elég rá, de az, amit láttunk, elég indíttatást adott ahhoz, hogy alkalomadtán visszatérjünk ide. Sőt, megállapítottuk, hogy az éves bérlet ára már három látogatással megtérülne... :)
Amikor elfáradtunk, beültünk a kávézóba egy presszókávéra. Nos, ez nem az a hely, ahová a kávéért megy az ember, maradjunk ennyiben. Viszont legalább nem volt olcsó.
A múzeum után visszatértünk a vásárba. Közben már besötétedett, és a vásár fényei klassz hangulatot árasztottak, és meghozták a kedvünket az újabb puncs és glühwein kóstolóhoz. Itt már nem mezei papírpohárból ihattunk, hanem két eurós letéttel már kis csizma formájú csészéből vehetük magunkhoz az egyébként nem rossz italt.
A Máltainál elfogyasztott erdei málnás puncs után itt most a klasszikusnak mondható narancsost kóstoltam meg. Finom volt :) A csizmácskákat később visszaváltottuk, és továbbálltunk a híres-neves Adventi Vásárba, a Rathaus előtti térre.
Ahonnan viszont hamar elmenekültünk, ez volt a legnagyobb tömeget hömpölyögtető, és legtöbb bóvlit áruló vásár, de azért pár kép illusztrálja, hogy a fákon levő fénydíszítés ízlés kérdése is lehet, némelyik tetszett.
A nap végére erősen megéheztünk, így a Foursquare segítségével egy közelben levő mexikói étteremre (Los Mexikas) esett a választásunk (persze, tudom, osztrák lett volna jó, de már túlságosan éhesek voltunk). Itt én az alábbit fogyasztottam:
 |
| Ensalada Xochimilco - ezt fogyasztottam el :) |
 |
| Ő az |
A további eseményekről a következő posztokban számolok be. Érdemes követni, rövidebb írások lesznek, ígérem. :)
