Kicsit megkésve (bocs, sok munka van, meg ilyesmi), de itt a folytatása a szeptemberi portugáliai utunknak, ahol munka kapcsán voltam, de a szabadidőt igyekeztünk jól kihasználni. Egy ilyen volt Aveiro meglátogatása is, amit egy laza egynapos programnak terveztünk, és milyen jól tettük. A várost Portugália Velencéjének is szokták nevezni a csatornái miatt, ám ez költői túlzás. Viszont azért a város szép, kellemes, a látnivalók gyalog könnyen bejárhatók. Olvassátok.
Az utazás oda és vissza természetesen vonattal a legkönnyebb, ha az ember nem akar autózni. A portugál vonatok nagyon kényelmesek, nem volt zsúfoltság, a légkondi működött, nagyjából tartották a menetrendet is :) (pár perc késés volt mindössze). Az utazáshoz választhatunk kedvünk és pénztárcánk szerint, hogy AP-ral, IC-vel vagy Regionallal akarunk utazni. Az áraik sorrenben egy útra: 14.20, 11.70, 5.15 Euro. Ha legolcsóbb megoldást választjuk, akkor közel egyórás utunk van, ha a drágábbakat, akokr félóráig sem tart. Mivel mi vasárnap mentünk, amikor munka nem akadályozott a szabadidős programokban, így ráértünk a lassúbb, de költségtakarékosabb megoldással megérkezni Aveiroba.
A város
Az érkezéskor egy szép, fedett, modern vasútállomásra érkezünk meg. Azonban leszállás után jobbra elhagyva a területet, közvetlenül mellette megtaláljuk a régi vasútállomás épületét, amit sajnos már kezd lepusztulni, de még romlásában is gyönyörűséges. Csempékkel kirakott, az élet hétköznapi és ünnepi pillanatainak ábrázolása egész történeteket mesél el a figyelmes utazó számára.
Az állomástól az onnan induló "főutcán" haladva 10 perc séta után a városka belvárosába, és látványosságainak helyszínére érkezhetünk. Már kb. félúton elréjük az első csatornát, ahol követhetjük a rajta haladó bárkák színes kavalkádját, a csónakokat hajtók kurjongatásait, a járgányokon ülő turistacsoportok vigyorgó vagy éppen semmitmondó arckifejezéseiből megpróbálhatjuk leszűrni, hogy tetszik nekik a "csorgás". :)
Az utcákon tarka kép fogad bennünket: láthatunk kedves, színes házakat, kis cuki épületeket és romos kinézetű, de mégis vonzó épületeket is.
A vasútállomástól bevezető úton félbehagyott építkezést is találunk (ezt nem fotóztam le), rejtély, hogy a félig felhúzott, többlakásos(nak szánt), gazzal felvert vázszerkezettel évek múltán mit tudnak kezdeni, mindenesetre az utcaképnek nem tesz jót.
Ha nem vagyunk restek gyalogolni, akkor kimehetünk a kb 10 perces sétára levő jachtkikötőhöz, ahol az ott álló hajók megcsodálása után a mellette levő sólepárlót (ami az Ecomuseu Marinha da Troncalhada része, de belépés nem szükséges) is érdemes megtekinteni. Sőt, itt még sóvirágot is vehetünk, vagy azzal készült kézműves termékeket (szappanokat, fűszereket stb.). Ha oldalról bemegyünk a területre, még az iszapfürdőhelyet is láthatjuk, ahol fürdőruhás helyiek(?), turisták(?) bekent testtel fürdőznek vagy napoznak. Ugyanitt masszázst is kaphatunk. :)
A városban amúgy mi kihagytuk a templomokat, múzeumokat, és ismét a szabadtéri lehetőségek mellett döntöttünk. Így sokat gyalogoltunk, teraszon üldögéltünk (ettünk), bámultuk a bámulnivalókat.
A csatornák mellett sétálni végig kellemes, és a várost is majdnem körbe lehet így járni (kis túlzással). Na jó, a belvárost.
Összességében Aveiro kellemes, nyugodt, barátságos portugál kisváros, ami ha Velencével nem is mérhető össze, de egy kellemes napot mindenéppen nyújthat.
