2016. szeptember 1., csütörtök

Nyaralás: Bakar - a helyi vezetési kultúra

A horvátok vezetési stílusáról, szokásaikról nemigen tudok általánosságban szólni. Én csak a bakari, és az odáig vezető úton velem egyidőben haladó horvátokról tudok véleményt alkotni. Az viszont érdekes lehet :)
Azt elöljáróban el kell mondanom, hogy odafelé és visszafelé is hétköznap autóztunk. Ezért az simán lehetséges, hogy a hétvégi időszakban ott is autóba ülnek a mazsolák, a friss jogsisok, a kocasofőrök, a csak hétvégéken néhány kilométert vezetők. Az azonban biztos, hogy a közlekedési morált nem éppen ők, hanem a rendszeresen, hétköznapokon is autót vezetők alakítják, határozzák meg. És nekem nem voltak rossz benyomásaim erről, értve ezt elsősorban az autópályás közlekedésre. Itthon - különösen a frekventált utakon, főleg a Balatonra vezető M7-esen - azt tapasztalom, hogy a maximális sebességhatárt alapvetően minimumnak tekinti sok autóvezető, és ha te ezt nem tartod, igyekeznek "rávenni" erre. Gyakori élményem a lakott területen kívüli utakon a 90-nel való haladás közben a "fenekemben" toporgó, folyton közelebb-közelebb jövő, gyakran fénykürtöt is használó ("levillogó") autók nyomása, amikor azon gondolkodom közben, hogy bárcsak ne kelljen hirtelen fékeznem valami miatt, hiszen akkor nagy sebességgel rongyolna belém hátulról, jóval féktávon belül jön mögöttem. Az autópályán is hasonlóképp, 130-cal haladni kb. okés, de 120-nál már azt érzed, hogy állsz, hiszen úgysuhannak el melletted a belső sávban, sőt, ha adódik lehetőség (sáv), jobbról is.
Na mindezt nem éreztem a horvát autópályán. Normális követési távolság, semmi nyomulás, még akkor is így volt, amikor a zágrábi szakaszhoz közeledve erősebb lett a forgalom, sőt, még a fizetőkapuknál se volt "könyöklés", "úgyseengedlekbemagamelé" típusú csikicsuki, ami itthon elég gyakori azért. Szóval kifejezetten pozitív volt ott vezetni, mindegy, hogy alacsonyabb vagy magasabb rendű úton mentünk.
Ami viszont nagyon fura volt, vagy talán inkább kicsit vicces is, azt Bakarban tapasztaltuk. Persze, kicsi falu, kicsi forgalommal, kevés turistával, családias a közeg, meg minden (és tudom, igen, hogy itthon a kis falvakban sem olyanok a szokások, mint Budapesten), de hát az van, hogy igencsak lazán veszik a közlekedés írott és íratlan szabályait :) :
  • parkolni tilos tábla mellett persze hogy meg szabad állni...csak majd holnap arrébb kell azért állni onnan :)
  • a zebrán parkolni nem gáz
  • egyáltalán, bárhol parkolni nem gáz 
  • áruszállító kocsival az út közepén, de mindenképp közel a bolthoz megállni, és rakodni tök jó
  • ha már megálltál, az ajtót kinyitni akkor is tök oké, ha a két irány egy-egy sávjából csak az egyiket hagytad szabadon, és amúgy mindkét irányból jön autó éppen
  • gyalogosként tolató autó mögött megállni és úgy tenni, mint aki semmit nem vesz észre, az alap
  • bármikor kikerülni a sávodat elfoglaló autót, akkor is, ha jönnek szemben, nem probléma
  • a járda helyett az úttesten sétálni, és nem lehúzódni, ha jön autó, evidens
Szóval kb. ebben a szellemben közlekednek a faluban. :) Sajnos nem fotóztam le egy ilyet sem, de még a Google Maps-en is lehet látni :D 
Forrás 
Forrás
De egyébként aranyosak, és mindenki nyugodt, senki nem dudál(!!). Végülis, meg lehet ezt szokni, csak tudni kell lelassulni. A svéd nyugdíjasok például nagyon ügyesen utánozták le egy nap után a helyi szokásokat :D

Tehát bátran vezetni, no para :) De ahogy írtam, ez csak az általam bejárt utakra, és csak abban az időszakban érvényes tapasztalat. Máskor, máshol lehet másképp :)