Salgó

Úgy alakult, hogy a hosszú hétvége egyik napján - az előző hétvégi egy-egy napok után - ismét ki tudtunk mozdulni itthonról. Az egy héttel ezelőtt elhalasztott túrát végleg lefújták, így előránthattuk a kalapból a korábban felvetett, Salgóbánya környéki kirándulás ötletét. Én már régóta szívem csücskének tekintem ezt a környéket, régen éveken át táboroztattunk ott gyermekotthonban élő gyerekeket, mindig nagyon jó élményekkel tértünk haza mi is, és a gyerekek is. Aztán később magánéleti fordulópontjaim előtt/közben is el-elmentem oda egy-egy hétvégére, hogy rendet rakjak a fejemben, a terveimben, átlássam a lehetőségeimet. Jó hely, csendes, szépséges, elmerülésre, gondolkodásra alkalmas, de családi időtöltésre is jó lehetőségeket kínál. És az elmélyülők, meg a családok nem zavarják egymást. :)

Aztán meg képsorozatot is láttunk a napokban a vidékről, párafelhővel bevont völgyek, színekben pompázó hegyoldalak. Döntöttünk, megyünk. Még vasárnap reggel is újra el kellett határoznunk magunkat, mert az Index arról írt, hogy feküdjünk inkább vissza aludni. Mi elindultunk...
Autóval odafelé az M2 - 2-es út - 22-es út irányt választottuk, volt is részünk szép látványban, ahogy a ködből a napsütésbe érkeztünk, majd pedig fordítva, a napsütésből huppantunk bele a ködbe, hogy két fányit is alig láttunk előre.

Salgótarjánon áthaladtunk, végül felszerpentineztünk Salgóbányára. Mivel kicsit késve indultunk el otthonról, és az út is közel két és fél óráig tartott, nagy túrát már nem terveztünk, téli időszámítás van, korán sötétedik, így a várat választottuk első célpontunknak. Az autót letettük a falu "főterén", és felmásztunk a várhoz. Elég száp látvány tárult elénk, ahogy az ősz színeiben pompázó erdők beterítették a környéket.

Kissé párás volt a levegő, így nagyon messzire nem láttunk el, de a "szomszédos" somoskői vár és a közeli Boszorkány-kő látszott. Sajnos nem vagyunk valami jó erőnlétben, így most a Boszorkánykőt kihagytuk, és helyette a fennsíkra igyekeztünk, hogy még a már téli időszámításnak megfelelően korán érkező sötétedés előtt majd visszaindulhassunk Budapestre. Utálok szürkületben, vagy sötétben vezetni, nem látok valami jól olyankor már.
A fennsíkra a Medves Hotel mellett futó úton indultunk, és az erdőből kiérve mellbevágott a már hűvös szél. A nap még sütött, még nem fáztunk, de igyekezni kellett, hogy ugyanezt még visszafelé is elmondhassuk. Az idő közben nagyon elrohant, és a visszaindulás miatt le kellett mondanunk arról, hogy igazi látnivalókat keressünk fel (pl. Szilváskő, Mogyorósi-kilátó stb.), így inkább csak felsétáltunk a fennsík magasabban fekvő részére, és onnan klasszul be lehetett látni a terület egy részét.

Most a környékbe csak beleszagoltunk, nem jártuk végig a tanösvényeket, nem néztük meg a madártani látnivalókat, egyszóval igazából nem néztük meg a Medves szépségeit. De ez a betekintés is pihentető volt, jót tett a léleknek, és persze a testnek is :)

Útunk a fennsíkról itt vezetett vissza:

További képek itt láthatók.