A címben szereplő jelzőt (t.i.: őszülő) ilyen kontextusban még nem hallottam. Számomra ez a szó a fehérbe hajló hajat jelenti, semmikép sem a színek kavalkádját ősszel, de hát ezért is jó nyitott szemmel és füllel járni, mert ilyen új tudásra is szert tehet az ember. De komolyra fordítva, az őszi táj vonzott akkor, amikor néhány héttel ezelőtt jelentkeztünk arra a túrára, amit a Continental Railway Soultion Kft. hirdetett meg a vonatosszeallitas.hu oldal csapatával karöltve a Mátrába, az átlagos ember számára eldugottabbnak tűnő (a Mátravasút 324-es szalajkaházi) vasúti vonalon. Fontos tudni, hogy a program valóban inkább a táj és a fotózási lehetőség szempontjából volt vonzó, és nem annyira a szerelvény jellemzői miatt, bár kétségtelenül romantikusnak tűnt a gőzmozdony vontatta kocsikban utazás lehetősége.
A programban két szerelvény (490 2005-ös gőzmozdonyos valamint C05 404-es dízelmozdonyos) és két komfortfokozat (1. osztályú, párnázott ülésekkel és 2. osztályú fapadokkal - az egyik ilyen kályhafűtéssel, a másik anélkül) közül lehetett választani. Az ára a komfortfokozattól függően 5000 vagy 6000 Ft. volt. Mi megelégedtünk a másodosztályú kocsival, amiben a kályhafűtés nagyon barátságosan duruzsolt egész úton, így a bátrabbak rövidujjúban, a fázósabbak (én) egy-két hosszúujjúban élvezhették az utat.
A vonatok 9.45-kor indultak Gyöngyös ÁÉV állomásról, így szombaton is a hétközben megszokott korai fél 7-es kelést választottuk (na jó, 7-15-kor ki is másztunk az ágyból), hogy 8 óra körül elinduljunk autóval Gyöngyösre. Sajnos az M3-ason folyó építkezést nem számoltuk bele, így kicsit sietni kellett a végén, de még így is bőven maradt időnk az indulásig az állomáson.
És akkor néhány szó (vagy inkább kép) a járművekről, amelyekkel a 17 órai visszaérkezésig utaztunk. A gőzös - Gyöngyi névre hallgatott - két kocsival, a dízel pedig egy kocsival szállította a fotózásra vágyó utasokat:
A vonatút ahhoz képest is elég kellemes volt, hogy az időjárás csak félig fogadott kegyeibe bennünket, amennyiben nem esett ugyan az eső (vagy csak néha csepergett), viszont kissé hűvös volt az idő. Fotózni azonban így is jól lehetett...ámbár...engem egy kicsit zavart, hogy viszonylag sokan utaztunk ugyanazért (vö. fotózás), és ez a fotómegállások alatt okozott némi feszültséggel vegyes nehézséget, amikor valaki bekószált, -lógott, -lépett más kiválasztott shotjába, illetve egyesek úgy vélték, hogy nekik bárhol, bármikor van lehetőségük képeket készíteni, és ezzel együtt másra ráfüytülni, ráordítani, leszólni, ha véletlenül az ebédidő alatt saját céllal, önjáró emberként próbált viselkedni, és véletlenül nem észlelte a 30 méterről fotózó utastársat. Persze, ahogy lenni szokott, olyan is volt, aki a hideg ellen alkohollal védekezett, és nem ő volt az erősebb. De nagyobb probléma nem akadt, mindenki többé-kevésbé elégedetten érkezett vissza késő délután a kiindulóhelyre.
Mi az utazás után még beiktattunk (köszönet a Foursquare alkalmazásnak) egy közeli olasz (a szakács eredeti talján) pizzériát, ahol közepesen jó, de legalább rendkívül forró ételeket fogyasztottunk el, végülis éhesek nem maradtunk, és a műolasz belső tér is akceptálható volt.
Összeségében az út hangulatos volt, a kocsik barátságosak és melegek, a program szervezői kedvesek és elhivatottak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra, természetközelségre vágyik, némi füstös romantikával megfűszerezve, szép képekkel kiegészítve.
Az úton készült további képek megtekinthetők itt.
