Ezen a hétvégén nem akartam otthon ülni. Úgy volt, hogy egy társasággal túrázni megyünk Zebegény-Törökmező útvonalon. De a túrát szombat délután lefújták és a következő hétvégére halasztották a sok eső és jósolt rossz idő miatt. De én már nem akartam otthon maradni, és párom ötlete volt, hogy vonatozzunk ismét, a tervezett túra közelében, Szobról Márianosztrára. Szerencsére a rossz idő helyett napsütéses vasárnap volt.
A Börzsöny Kisvasút lett tehát a vasárnapi pihenés színhelye...
kiegészülve Márianosztra érdekes és szép látványosságaival. A kisvasút menetrendje a honlapjukon elérhető, ahogy minden további szükséges információ is (jegyárak, jegyváltás, különvonatrendelés stb.). A 10.10-es vonatkával akartunk indulni, ott is voltunk már vagy 15 perccel korábban. A vonat azonban még 5 perccel az indulási idő előtt sem volt ott, így a megállóban is olvasható információk között megtalált telefonszámon megtudakoltuk, hogy esetleg potyára jöttünk-e, és a vonat nem indul. Megnyugtattak, hogy minden rendben, és a vonat valóban hamarosan meg is érkezett szép csendben. Csendben, ugyanis az előző heti gőzmozdonyos élményünk után kicsit hangosabb érkezésre számítottunk.
kiegészülve Márianosztra érdekes és szép látványosságaival. A kisvasút menetrendje a honlapjukon elérhető, ahogy minden további szükséges információ is (jegyárak, jegyváltás, különvonatrendelés stb.). A 10.10-es vonatkával akartunk indulni, ott is voltunk már vagy 15 perccel korábban. A vonat azonban még 5 perccel az indulási idő előtt sem volt ott, így a megállóban is olvasható információk között megtalált telefonszámon megtudakoltuk, hogy esetleg potyára jöttünk-e, és a vonat nem indul. Megnyugtattak, hogy minden rendben, és a vonat valóban hamarosan meg is érkezett szép csendben. Csendben, ugyanis az előző heti gőzmozdonyos élményünk után kicsit hangosabb érkezésre számítottunk.
A menetrendet ugyan nem tartottuk be, de indulás előtt nagyon érdekes beszámolóval lettünk gazdagabbak, amiben megtudhattunk sokmindent a kisvasút történetével, múltjával és jelenével kapcsolatban, és a közeli kőbányáról is szót ejtett mozdonyvezetőnk. Ugyanis a kisvonat mozdonyvezetője egyben a Börzsöny Kisvasút Kft. egyszemélyes kollektívájában az ügyvezető igazgató is, és - mint később a Márianosztrára érkezés utáni diskurzusunkból kiderült - a kisvasút életre lehelésébe sok energiát és részben saját anyagi forrást fektetve az utóbbi éveket szívügyének tekintett vasútja működtetésének, fellendítésének szentelte. Még sok érdekességet tudtunk meg a Nagybörzsönyi Erdei Kisvasúttal való összekötés (ezekben a napokban zárul le a technikai kivitelezése) hátteréről, de ezt most itt nem fejtem ki, mindenesetre tanulságos, kis magyar burleszk rajzolódott ki elénk.
Márianosztra csinos kis település. Persze a nevét sokan ismerik a fegyház és börtön kapcsán, ami a köztudatban levő kép ellenére már nem nők, hanem férfiak fogvatartására szolgál, ma már köztörvényes bűncselekmények kapcsán, de korábban pl. Göncz Árpád is volt itt politikai fogolyként. Az intézmény története már az 1300-as évektől kezdődik, pontosabban a legrégebbi résznek helyet adó épület története: 1352-ben építették azt a pálosrendi kolostort, ami a rend akkori felszámolása után állami tulajdonba került, és lett büntetésvégrehajtási intézmény benne. Ma ez az épületrész számos további épülettel kiegészülve alkotja a fegyház és börtön épületrendszerét. Napjainkban a falu lakosságánál jóval több elítéltet tartanak itt fogva. A '90-es években pedig a pálos rend visszakapta az épület azon részét, melyet nem használnak büntetsvégrehajtási célokra. Itt található az a kegytemplom is, ami a pápától megkapta a bazilika "rangot", a Magyarok Nagyasszonya Bazilika.
Bevallom, mi oda nem mentünk be, ellenben a kis udvarban átellenben levő börtönmúzeum és pálos rendi múzeum közös tárlatát megnéztük. A börtönmúzeum igen komplex, történeti és tudományos szempontból is érdekes kiállítást visz. Láthatjuk itt az intézmény történetének kordokumentumait, fotókat, számokat, kimutatásokat, leírásokat, személyes és hivatalos szövegeket. Látható a fogvatartottak és a fogvatartók egyenruhájának változása, és egy berendezett cella is megtekinthető, kipróbálható - következmények nélkül :) A pálos rend kiállítását én szkippeltem, bizonyára nagyon alapos és érdekes az is, csak engem foglalkoztat kevésbé (tudom, ez az én hibám. tényleg.).
Bevallom, mi oda nem mentünk be, ellenben a kis udvarban átellenben levő börtönmúzeum és pálos rendi múzeum közös tárlatát megnéztük. A börtönmúzeum igen komplex, történeti és tudományos szempontból is érdekes kiállítást visz. Láthatjuk itt az intézmény történetének kordokumentumait, fotókat, számokat, kimutatásokat, leírásokat, személyes és hivatalos szövegeket. Látható a fogvatartottak és a fogvatartók egyenruhájának változása, és egy berendezett cella is megtekinthető, kipróbálható - következmények nélkül :) A pálos rend kiállítását én szkippeltem, bizonyára nagyon alapos és érdekes az is, csak engem foglalkoztat kevésbé (tudom, ez az én hibám. tényleg.).
A múzeumban a recepciós/teremőr/tárlatvezető/pénztáros szerepekben egyszemélyben funkcionáló öregúr azonnal, ahogy betettük a lábunkat, közölte, hogy "vállaposoknak" kedvezményes a belépő. Miután sem az egyetemi oktatók, sem az online szerkesztők nem hordanak vállapot, érdeklődtünk, esetleg pedagógusoknak, vagy újságíró-igazolványra jár-e (nem mintha nem akartunk volna teljes jegyet venni, de ha már így kezdődött a beszélgetés...). E meggondolatlan kérdésemre aztán hosszú monológból tudhattuk meg, hogy a pedagógusoknak ez nem jár, ki is van írva az ajtón (és tényleg), de nem is érdemlik meg, és ő (az öregúr) nem szereti a pedagógusokat, mert nem merik megmondani a gyerekeknek, vagy azok szüleinek, hogy "a gyerek csak kettes, nem ötös", és ezért vannak tele a középiskolák buta gyerekekkel. Úgy 10 bercig hősiesen bírtam ezt hallgatni. Akkor jeleztem, hogy most akkor megnéznénk a kiállítást, ekkor öregúr megsértődött, és a többi látogatóhoz rohant, és tárlatvezetésbe kezdett.
Rémisztő, hogy 1. a pedagógiához mindenki érteni véli magát 2. mennyi sértettség van sok emberben 3. mennyire nincs mód ezeket a sértettségeket kibeszélni, kezdeni velük valamit.
A kirándulásunk következő epizódja pedig az ebédhez, pontosabban a Hangulat Étteremhez kapcsolódik. Visszaindulás előtt mindenképpen szerettünk volna enni valamit, viszont a 13.05-ös vonattal le kellett mennünk, mert utána még máshová oda kellett érnünk időben. Ez az egy étterem van a faluban, ide ültünk hát be. Ahol úgy 10 percig csak a másik asztalnál ülő vendégek voltak rajtunk kívül, majd megjelent egy szakács, és tálalta az ételt a másik asztalnál ülőknek. Integettünk, szóltunk, de valahogy nem voltunk észlelhetőek, senki nem jött felvenni a rendelést. Nem sokára megérkezett még egy nagyobb társaság, majd egy pár, végül egy férfi egyedül. Ekkor került elő a pincérlány. 20 percet ígért a levesig, így hát megrendeltük, mert így még elértük a kiszemelt vonatot. A továbbiakat a várakozás jellemezte (azon már fenn sem akadtunk, hogy az érkezési sorrendjében mi az utolsók voltunk), viszont a leves háromnegyed órán át nem érkezett meg. Felhívtuk a kisvonat vezetőjét - ezt korábban az út elején maga javasolta, hogy külön egyeztetéssel esetleg tud várni az indulással 5-10 percet -, hogy lehet-e, hogy vár 10 percet. Lehetett. Azonban az ételeink csak közel egy óra múlva érkeztek meg, így további telefonos lemondás, és újraegyeztetés után végülis az egyébként ízletes levesünket befaltuk, a második fogást elcsomagoltattuk, és futva elértük a ránk váró - és mint kiderült, csak ránk, mert más utas nem volt visszafelé - kisvonatot.
A nap fénypontjaként a vonaton a kályhalapon sült pogácsával kínált meg bennünket a két kalauz - akik egyébként önkéntesként dolgoznak a vonaton, mert szívügyüknek tekintik a kisvasutat.
További képek a kirándulásról itt láthatók.
