Nos, ahogyan múltkor írtam, alig vártam, hogy a végére érjek, hogy olvashassam a Saramago-könyvet. De nem csak azért vártam; igazából azt vártam, hogy történjen valami meglepő, valami érdekes, valami kevésbé sablonos. Nekem ez a könyv egy fantasy kategóriába sorolt (ez szerepel az e-könyv metaadatai között), kicsit feminista, kicsit LMBTQ, kicsit moralizáló, de valójában sablonokkal dolgozó, hosszú leírásokat tartalmazó túlhájpolt mű. Fantasy, amennyiben 3 évszázad között ugrál időben és térben; feminista, amennyiben néhol törekszik megjeleníteni a nők egyenjogúságának alakulását az évszádok során; LMBTQ, amennyiben több szereplőről (így a főszereplőről is) egészen természetes módon derül ki, hogy nem csupán az egyik nem képviselőjével tud szerelembe esni (ez mondjuk nagyon pozitív volt a könyvben, amilyen természetességgel erről szó esett!); moralizáló, amennyiben az ördöggel kötött alku(k) áráról van szó benne. De sablonos, amennyiben a háromszáz év során bejárt országok és népek sztereotip megjelenítésére gondolunk, vagy amennyiben a sötétség istenével (aka ördög) való kapcsolata szexbe fordul, vagy amennyiben a végén saját maga (kapcsolatuk) feláldozásával megmenti Henryt.
Ugyanakkor összességében nem volt rossz olvasni, helyenként találtam benne érdekes részeket, nem bántam meg, hogy elolvastam.
És már bele is fogtam a Minden egyes név-be 😀
