Ezen a hétvégén is szép napos, barátságos idő volt, annak ellenére, hogy már október vége felé közeledünk, ezért vétek lett volna otthon ülni. Ezt a vélekedést nem minden pillanatban osztotta itthon mindenki, de végülis könnyen sikerült rávenni a fiúkat a kirándulásra. Sőt, végül a baráti társaságot is sikerült bevonni (az egyik család hősiesen a Dera-szurdokban tett délelőtti kirándulásuk után vállalkozott erre), így 10-en vágtunk neki a távnak. Amilyen hirtelen hoztuk össze végülis a kirándulást, olyannyira nem készültem fel én előzetesen sem a távolságból, sem a látnivalókból, sem a Holdvilág-árok történetéből 😐. Ugyan az én ötletem volt a hely és olvastam is róla futólag, de a szokásos alaposabb szakirodalmazásom most elmaradt.
Így aztán csak utólag, az Adidas Running appon rögzített adataimból tudom, hogy kb. 4,5 km-t mentünk.
A tájékozódás is más feladata volt most 😁Én többnyire a sor végén loholtam (tudtátok, hogy mindig az megy a leggyorsabban, aki a sor legvégén halad? - na jó, szakirodalmi adatokkal nem tudom alátámasztani, igaz nem is kerestem ilyesmit 😜), és folyton a lábam elé néztem, hogy nehogy megbotoljak. Ezért csak a túra végén realizáltam, hogy alig láttam valamit a szurdokból és az erdőből. Persze azért az 1-2 pihenő alkalmával lőttem pár képet, de úgy igazán nem tudtam elmélyülni a hely szépségeiben, főleg nem a misztikumában.
Már az elején, az induláskor találtunk amúgy érdekességet: az ösvény melletti házikó mellett becsületkasszás "büfé" várta az induló/érkező kirándulókat, ahol teát, kávét, limonádét és palacsintát(!) lehetett 100-200 forintért venni. Szuper kávét ihattam így indulás előtt 😋
Azt gondoltam indulás előtt, hogy mivel eléggé felkapott kirándulóhely, sokan lesznek majd, de néhány ponton futottunk össze kisebb családi, baráti társaságokkal, és tömegnyomor nem volt. Élénken él még emlékezetemben egy néhány évvel ezelőtti október 23-a, amikor a Rám-szakadékban hosszan kígyózó sorban egymást követve, szinte egymás sarkára lépve haladtam más túrázókkal együtt... 😧de itt ilyen nem volt.
Aztán patakmosáson, árkokon, sziklákon rongyoltam le-fel a többiek után, mert valahogy mindig loholni kellett. A legizgalmasabb és egyben pihenést is hozó szakasz a létra volt, ahol várakozni kellett a lefelé mászókra, majd kivárni a soromat a felfelé mászáshoz (vö. sor végén trappoló).
Láttunk még tájidegen, egymásra rakott kövekből álló tornyokat (amiket a kirándulók előszeretettel raknak a híres vagy kevésbé híres kirándulóhelyeken, azzal kevésbé törődve, hogy az élővilágnak ez jó-e), bár kétségtelenül fotókon jól mutatnak.
Annyit érzékeltem még, hogy sziklák és fák között megyünk, és egy idő után lefelé haladunk 😂Útközben még geoládáztunk is, megtanítottuk a többieknek, hogy mi is ez, és örömmel töltött el, hogy kedvet kaptak hozzá!
Aztán máris véget ért a túra, visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autóinkat hagytuk, és jól megéhezve úgy döntöttünk, irány egy étterem. A többiek javaslatára a Gondola étterem lett, ahol előbb átültettek miattunk egy párt (persze, kettőjüknek a 10 fős asztalhoz sikerült ülniük), majd kb 50 percet vártunk az ételeinkre. Én halburgert választottam, mondván könnyű, egészséges(ebb) étel és sajt nélkül is ehető (persze hogy megint otthon maradt a laktázom). Nos, maradjunk abban, hogy a tépett marhahúsos burger jobban nézett ki, a pizza meg finomabb volt.
 |
| A tépett marhahúsos burger |
Végülis jól töltöttük a délutánt, friss levegőn, jó társaságban voltam. A Holdvilág-árokba meg majd visszamegyek egyedül is, hogy lássak is belőle valamit😀
