A nyár szerencsére még nem húzta ki a lábát szeptember elején, így igyekeztünk ezt megünnepelni egy kis kirándulással a szabadban, két kerítésfestés között. De nem ám akármilyen kirándulásra volt szükség: olyan kellett, ami várhatóan leköt egy válogatós 8 évest, könnyen elérhető, nem vesz igénybe túl hosszú időt, van geoláda a környéken, és fizikailag megoldható két punnyadt 50 körülinek is 😏A Google a barátom, azon belül közeli haverom a Kirándulástippek oldal, kiegészülve a jó öreg memóriával: az oldalon a Budapest környéke és a gyerekbarát szűrők használatával a megjelenő találati listában negyedik helyen ráismertem (aka memória) arra helyre, ahol korábban egyedül jártam, és nagyon tetszett: Nyakas-kő. Eldőlt, kiválasztatott. Megcéloztuk, aztán kicsit több időt és energiát igényelt, mint gondoltam. De miért is másztunk fel kétszer a Nyakas-kőre? Mindjárt olvashatod 😁
Hol van és mi is ez?
A Nyakas-kő Biatorbágytól nem messze, a Sóskút felé vezető úton egy enyhe balkanyarban leágazó parkolótól indulva közelíthető meg a legkönnyebben - ha olyan autós túrázók vagytok, mint mi. Persze lehet komolyabban is venni a túrázást, és akkor például Biatorbágyon a viadukttól gyalog is el lehet menni odáig. Sőt, ugyanonnan (mármint a parkolótól) az Ürge-hegyre is lehet kirándulni, ezt talán máskor még megteszem.
A Nyakas-kő tulajdonképpen egy menő szikla a Budai-hegységben, aminek platójára viszonylag rövid, de kicsit erősebb mászás után lehet feljutni. Mészkő alkotja, ennek megfelelően az időjárás viszontagságai könnyen alakították az évszázadok során, érdekes képződményeket is kialakítva itt-ott. Ha részletesebb információt is szeretnél, akkor olvasd el például ezt: A biatorbágyi Nyakas-kő titkai
Milyen a túraútvonal?
Nos, ez többféle is lehet. Én korábban ezt az útvonalat jártam végig: túra. Ez nagyon érdekes, látványos és teljesíthető, változatosnak is mondanám. Most azonban végül ettől eltértünk (a Madárszirt már nem keltette fel az érdeklődést/elriasztotta a velem levőket), de helyette a geoládát akartuk megkeresni. A geocaching kiválóan összeköthető a hosszabb-rövidebb túrákkal, kirándulásokkal, de akár csak sétákkal is. Itt is láttuk, hogy van egy jó kis láda a szirt közelében rejtve, jó ötletnek tűnt megkeresni.
 |
| A Nyakas-kő platója |
 |
| A biai tavak |
A szirthez felfelé vezető út eleinte egy kis fenyőerdőn vezet keresztül pár száz méteren át, nagyon kellemes. Aztán jön a feketeleves, köves, vízmosásos, sziklás meredély következik, itt jó cipő hiányában bokaveszélyes a továbbhaladás, ráadásul poros/homokos/törmelékes is, ezért csúszik is. Végül nagy sziklatömbök közötti réseken áthaladva, lépcsőzetes sziklákon felkapaszkodva érünk fel ahhoz a lapos sziklatetőhöz, ami tulajdonképpen a Nyakas-kő. Ide még nehezebb felmászni, de azért nem vészes. Viszont mi megspóroltuk, a 8 éves és apukája közelebbről megnézték az oldalát, majd megállapították, hogy nincs kedvük felmászni tovább 😃Én is kihagytam, amúgy is sokan voltak a kis platón. A Madárszirthez vezető út lefelé meredek, túloldalán erősen emelkedik, így ezt is elvetettük 😂Jó, hogy túrázni és sziklát mászni jöttünk 😇
 |
| A Madárszirt a Nyakas-kőről nézve |
Végülis ezt az utat jártuk be:
A geoládázás
Szóval a láda a szirt közelében volt elrejtve, a leírás szerint idén újrarejtették, és a leírás nem volt egészen egyértelmű számunkra. Az iránytű a szirtnél a tetejére futó kis ösvények felé jelezte a ládát, de az ott ücsörgő két lány azzal térített el bennünket a felmászástól, hogy azt mondták, nem vezetnek sehová a kis utak. Mi hittünk nekik. Ezért ugyanazon az úton, ahol felmásztunk 10 perccel korábban, lementünk, majd a fenyőerdőbe vezető "minthaösvényen" gondoltuk megkeresni a ládát. 70-80 méter megtétele után egy kis ösvényre bukkanva realizáltuk, hogy onnan egy függőleges sziklafalon kellene felmennünk ahhoz, hogy az irányt tartani tudjuk a láda felé. A kis ösvényen haladva tehát visszamentünk a Nyakas-kő oldalába, és ismét felmásztunk a tetejéhez. A két lány már nem védte a fenti ösvényt, így végre ott továbbhaladva, a gyakran derékig lelógó ágak alatt és bokrok között bujkálva az ösvényen, elértünk arra a helyre, ahol a ládát véltük. És lám, a szirttől úgy 50-60 méterre a gerinc oldalában a leírásban jelzett módon elrejtve megtaláltuk a dobozt. Küldetés teljesítve, mehetünk haza 😅Így ismét megtettük visszafelé az utat, leereszkedve a sziklás-csúszós szakaszon, és két mászással a hátunk mögött már célba is vehettük az első szembejövő fagyizót. 🙈🙉🙊
A Dodi Cukrászdában egész finom, krémes, ízletes fagyihoz jutottunk, kártyával fizethettünk - igaz, a hozzá tartozó pékség pénztáránál.
