Hétvégén a még várható jó időre tekintettel egy rövid, de erősen átmozgató túrát találtam ki. A nagymarosi Julianus-kilátóba gondoltam felmenni, mivel megint rám tört a Dunakanyar-vágy. Valahogy nem tudom túl sokáig nélkülözni azt a tájat, vidéket, környéket. Már újra nagyon hiányzott, így felkerekedtünk, és az "ameddigcsaklehetautóvalutánagyalog" nem túl fair, de legalább kényelmes elvét szem előtt tartva, nekiindultunk.
Nézzük, milyen volt.
A szakirodalmazás mindig segít, így most is megtudtam több forrás egyirányba mutató eredményei szerint, hogy Nagymaroson a Szamaras utca tetejéig lehet/érdemes autóval elmenni, és onnan aztán neki is lehet vágni a csúcs meghódításának, akarom mondani, a kilátóhoz való felmászásnak. Természetesen multidiszciplináris szakirodalmi forrásokra támaszkodunk, ezért az időjárás várható alakulását is igyekeztem felderíteni megfelelő, megbízhatónak mondott források eredményeinek (aka időjáráselőrejelzés) megismerésével. Itt a megfogalmazott hipotézisek arra utaltak, hogy koradélutánig (több forrás szerint 14 óráig) a Dunakanyar térségében nem várható eső, akkor viszont nagyon. Ez az adat bele is illet terveinkbe, mivel időre vissza kellett érnünk a fővárosba, így sokáig amúgy sem tudunk maradni.
A Nagymarosra való eljutás ecsetelésével nem untatok senkit, a sztorit onnan folytatom, hogy rákanyarodtunk a Szamaras útra a Waze útmutatása alapján. Aztán mentünk. Sokáig. Egyre rosszabb úton. Még mindig mentünk. Az út nem lett jobb, de legalább szűkebbé vált. Kátyúk tarkították, de figyelmemet lekötötték az út mellett elszórva látható kis hétvégi és/vagy hétköznapi házikók. (Jó, nem igaz, nem kötötték le, erősen szorongtam, hogy az autó elakad/megsérül/jönnekszembe/nemtudunkmegfordulnimajd/biztoserrekellmenni? stb.) De végül a helyzet megoldódott, megérkeztünk az út végére, ahol a már ott parkoló két autó mellett még sikerült kiszorítani egy harmadik helyet is a miénknek. Egy arra járó kiránduló pártól szóbeli kikérdezés módszerét alkalmazva megbizonyosodtunk hipotézisünkről, miszerint onnan és arra kell felmenni a kilátóhoz. Előszedtem túracuccomat (hátizsák vízzel, édességgel, pulóverrel, hosszúnadrággal stb. 😀), magamra csatoltam alaposan, majd... eleredt az eső.
Sajnos az időjárás nem tudta, hogy a szakirodalom alapján mikor kellett volna érkeznie az esőnek, és hát előbb jött. Két egész órával! 😂Így esett (haha, micsoda szóvicc), hogy esőben vágtunk neki a leírások szerint 3-3,5 km-es rövid útnak. Persze egy esőkabát volt kettőnkre, és én a sapkámat az autóban hagytam, amit azért hoztam, hogy ha esik mégis az eső, ne ázzam nagyon 😅Így kisebb megszakításokkal, ami alatt varázsigéket suttogva próbáltuk előzni az esőt (nem, valójában halkan szitkozódva vártuk, hogy csendesedjen/elálljon), haladtunk a kilátó felé. Az utunkat kidőlt fák keresztezték több helyen, és engem nagyon felháborított a rémesen rossz erőnlétem is.
Utóbbi következtében sokkal lassabban haladtunk, mint ahogy gondoltam, és egyre inkább távolodni látszott a lehetőség, hogy időben felérjünk a kilátóhoz, ott körülnézzünk, élvezzük a látványt - ami időközben jóval kevésbé volt az, köszönhetően az esőnek és a felhőnek, meg az emiatt keletkező párának -, majd visszatérve a kocsihoz, időre hazaautózzunk. Egy ideig még számolgattam, hogy ha x pontig elérünk y idő alatt, akkor talán még lesz z percünk a látványt élvezni, de úgy tűnik, gyenge matektudásom itt is kiütközött (vagy a gyenge erőnlétem?), és túl sok lett az ismeretlen ebben az egyenletben... végül hősiesen a feladás mellett döntöttem. Így félúton (megrémülve levegő után kapkodás közben az utolsó szakasz emelkedésének mértékétől is) visszafordultunk, és szégyenszemre NEM mentünk fel a kilátóba, NEM néztük meg esőfüggönyben a nem látható Dunakanyart, és NEM csúsztunk le a vizes köveken visszafelé a meredek felső szakaszon, hanem hol esőben, hol napsütésben megtettük ugyanazt az utat visszafelé is. Hosszabbnak tűnt, mint odafelé pedig kevésbé volt erőnlétileg megterhelő 😇.
De hogy azért ne csak mese, hanem száraz (hehe, esőben?) tények is legyenek, íme, itt az útvonal (3D repülésben+statisztika), és jöjjenek a képek is:
Ilyen napnak is kell lennie, amikor nem sikerül minden úgy, ahogy terveztük, amikor nem megyek fel oda, ahová akartam, amikor félbehagyok valamit. Majd máskor, majd legközelebb felmegyek. Végülis kirándultunk, jó levegőn voltunk (még ha kicsit nedves is volt), és jól éreztük magunkat. Ez is lehet elég néha.
