Idén már a második nyarunkat töltjük a Covid-járvány árnyékában. Ez persze meghatározza a nyaralási lehetőségeket, egyáltalán, az esélyét annak, hogy az ember elinduljon valahová.
Tavaly nyáron a személyes gyászom és a járvány árnyékában el tudtam utazni a még a Covid megjelenése előtt foglalt horvátországi útra, Crikvenicába. Arról az útról nem írtam ide, nem volt mentális erőm hozzá.
Idén előre már nem lehetett elég bátor az ember az előre foglaláshoz (legalábbis én nem voltam az a januári-februári kaotikus időszakban, az oltás körüli bizonytalanságok idején), ezért csak június közepén jött el a pillanat, amikor a nálam bátrabb emberek által meghagyott szálláshelyek közül igyekeztem választani.
Végül eredményes voltam, és sikerült az előre definiált feltételeink szerint - miszerint ne legyen messze, legyen közel strand, kényelmes apartman legyen és ami igen fontos, hogy legyen szép kilátást biztosító, kényelmes terasza - egy elég jó szálláshelyet találni és foglalni. Az utunk Opatijába, vagy régi "magyar" (valójában olasz) nevén Abbáziába vezetett.
Történelmi "bevezető"
A város történelme egészen a 15. századig nyúlik vissza, amikor is bencés szerzetesek egy apátság építésével alapították meg gyakorlatilag. Azonban élet csak inkább a 19. században lehelődött az apátság köré, amikor kereskedők építettek házakat itt, és ezzel valóban településsé vált Abbázia. Azonban mégsem kereskedőváros, hanem üdülőhely lett, köszönhetően sajátos éghajlatának, ami kedvezett a gyógyulásnak is. Így szanatóriumok épültek, és az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfelkapottabb üdülőhelyévé vált az 1800-as évek második felében.
Ma már az idegenforgalomból él a város, különleges klímája, atmoszférája és elhelyezkedése (tengerparton, az Ucka-hegység lábánál/oldalában, babérligetekkel, pálmafákkal tarkított mediterrán flórával) teszi lehetővé, hogy a turisták tízezreit vonnza a környékre. Akár pihenésre, akár aktív kikapcsolódásra vágyik az ember, ezen a környéken minden biztosítottnak tűnik ehhez (forrás: Wikipédia Abbázia szócikk).
Ha szeretnénk még olvasni a városról (nem történészi igényességgel), jó kiindulási alap lehet ez (LINK) vagy akár ez (LINK) is. Érdekessége a többi, építészeti-történelmi emlék mellett a Lungomare, azaz a Hosszú tenger (olasz kifejezés), ami a Volosko és Lovran között a partvonalon húzódó sétányt jelenti. Volosko említésével pedig el is érkeztem nyaralásunk helyszínére.
Volosko
Ez a kis zegzugos halászfalu Opatija (Abbázia) "elővárosa", azaz összeépült vele és ma már részét képezi. Hangulatos, Opatija központjától 2-3 km-re fekvő település, ami többek között arról is ismert lehet, hogy Andrássy Gyula (korábbi miniszterelnök) itt halt meg.
Szóval ezen a településen sikerült végül június közepén egy szép kilátást is biztosító, egy villa egyik részében kialakított, kedves, barátságos, 2 fős apartmant foglalni a Bookingon, a Villa Martinában (apartman kilátással a tengerre).
A szállás nagyon jó helyen van, a kilátáson kívül az is nagyon szuper, hogy a villa kertjét a tulajdonosok nagyon szép, gondozott állapotban tartják. A házaspár már egyáltalán nem fiatal, de nagyon aktívak, tesznek-vesznek a kertben, a villa körül. Minden nagyon szép, tiszta, otthonos.
A strand
A villához nagyon közel van Volosko strandja, a Črnikovica, ami nem nagy, de legalább kicsi :) Viszont van beachbar a parton, ahol lehet kávézni, de akár enni is. A strand egyik része kavicsos, lassan mélyülő, a másik része betonos, lépcsős.
A falu arról is nevezetes, hogy innen indul a Lungomare, a partvonalon futó sétány, ami egészen Lovranig tart, 12 km-en át.
Éttermek
Voloskoban több étterem, úgynevezett konoba áll a turisták rendelkezésére (is). Az ide látogatók egy részének határozott véleménye szerint a legjobb a Konoba Ribarnica Volosko, ami a falu főútján, kevéssel a településre érkezését jelző táblát követően található. Ha trendi akarok lenni, akkor látványkonyhával dolgozó étteremnek nevezem, ha csak egyszerűen le szeretném írni a hely jellemzőit, akkor azt mondom, hogy egy csodás kifőzde, ahol már az étel kiválasztása közben látod, hogy miként készül a kizárólag tengeri étkeket (frissen fogott halat, tengeri herkentyűket) kínáló helyen az, amit megeszik a kedves vendég. A hely kicsi, nem drága, és nagyon finom. Az itt töltött idő első és az utolsó estéjén is itt vacsoráztunk, mindkétszer szerencsére kaptunk asztalt. De ha nem így lett volna, akkor elvitelre is kérhettük volna az ételt, ahogyan azt sokan tették. Az ott dolgozók (akik készítik is és fel is szolgálják az ételeket) beszélnek angolul, és eurót is elfogadnak. Jelentem, az étel kiváló, a tintahal grillezve és sütve is igen ízletes, és a polipsaláta is nagyon rendben van.
A kis kikötő, ami a település központjában található (ahol több étterem és kávézó is van egyébként, amelyek nagyobb terasszal és kilátással szolgálják a vendégeik kényelmét), a halászok kiindulópontja, és ide is érkeznek vissza reggelente a frissen fogott tengeri zsákmánnyal, hogy azután abból sok pl. a Ribarnica sütőlapján végezze aznap.
A falu nem nagy, de zegzugos, hegyoldalba épült kis utcácskáin, sikátoraiban érdemes kicsit "elveszni", nagyon jó hangulata van. A covid alatt elpunnyadt turista (mint én 😢) jó kis fizikai megterhelésként is tekinthet a sétára az ódon falak között. 😀
Élelmiszerboltok
A faluban és közelében több kisebb vagy nagyobb üzlet is elérhető, legkönnyebben a Konzum üzletei. A szállástól gyalog 3 percre is egy kisebb, valamint autóval elérhető egy nagyobb egységük is. Ezenkívül autóval elérhető még néhány perc alatt Lidl, Spar, Plodine, Billa is. Az árak a legtöbb esetben kicsit magasabbak, mint otthon, de ezt az összehasonlítást előre meg is lehet nézni a Numbeo oldalán is (igaz, hogy ehhez Opatiját nem, csak Rijekát lehet kiválasztani), itt (LINK). A kínálat ugyanolyan, mint az otthoni üzletekben.
Meglepő volt számomra, hogy Volosko-ban sem a tengerparton, sem a falu más részein nincsenek olyan árusok, akikkel más fürdőhelyeken rendre találkozik az ember (ahol strandcikket, kalapot, táskát, hűtőmágneseket és hasonlókat kínálnak kevéssé pénztárcabarát árakon). Ez nagyon jó hangulatot biztosított, ugyanakkor arra kell számítani, hogy így nem lehet beszerezni könnyen a strandoláshoz szükséges, otthon felejtett cuccokat (pl. napozómatrac, labda stb.). Ezeket az előbb említett nagyobb boltokban lehet megtalálni (főleg a Plodine és a Konzum Maxi polcain).
Kirándulások
Az idei nyaralás rövidebb volt, mint egy hét, így sokmindenre nem nyílt módom, de azért a környező települések egyikét sikerült meglátogatni. A választás Kastav-ra esett, ami Volosko-tól mintegy 6 km távolságra van, de tulajdonképpen felette (azaz a hegyen), és csodás kilátást nyújt a Kvarner-öbölre és Opatija városára is.
Történelmi jelentősége a korábbi időkben volt Kastav-nak, A múlt század elején még tanárképző főiskola is működött a településen. Ma már inkább csak turisztikai célpont, bár a kánikulában kora este is kihaltnak tűntek az utcái, csak néhányan kószáltunk ott, rajtunk kívül két párral és egy kisgyerekes családdal találkoztunk. Jó persze, néhányan még a kevésbé puccos pizzéria teraszán vacsoráztak, de így is max 50 fő lehetett az, aki programként erre a településre gondolt. Mondjuk ezt nagyon vonzó jellemzőnek találtam 😀 Még a helyi, luxushotelnek mondott Kukuriku Hotel (igen, ez a neve 😂) terasza is full üres volt, és ezen valószínűleg az éppen a szálloda kis villanygolfautójával megérkező 4 vendég sem változtathatott sokat.
Ellenben a hotel előtti kis csendes téren és érdekes autó állt kiállítva:
Időtöltés
A kis faluba látogatáson kívül - fő a pihenés - csak a séta volt további program, egyrészt Volosko-ban, másrészt a part menti sétaúton (Lungomare) Opatija belvárosáig. Ez oda-vissza kb. 6 km lett, így némi sportolásnak is fel lehet fogni 😀
Láttam az Opatija jelképeként is emlegetett szobrot, a Lány sirállyal-t. Szép. Kicsit emlékeztet a Koppenhága Kishableányára, csak ezt jelenleg sokkal kevesebb turista vette körül, mint pár éve, amikor ott jártam, a kis hableányt.
Amikor pedig épp sikerült helyet találni a parton, strandolás volt a fő attrakció (bár nem ezt a strandot mondanám a legjobb és legszebb fürdőhelynek, ahol eddig jártam, de azért egészen jókat lehetett úszni, labdázni és snorkelezni is.
Utazás
Az utazás nem volt kibírhatatlan, autóval nincs túlságosan messze Magyarországról Abbázia, nem rohanva, és nem sokat ácsorogva a határon, kb 5 óra alatt oda lehet érni, szinte végig autópályán haladhatunk. Apropó, határ: a Borderwatcher mobilalkalmazást használva elég jól kiszámítható, hogy kb mennyi ideig kell várakozni a határellenőrzéskor.
Végső konklúzióm: 1. nyaralásnak a legalább egy hetes intervallumot lehet tekinteni, 2. pici strand közelébe elő- vagy utószezonban érdemes szállást foglalni, 3. hegyoldalba épült településen sokat kell le-fel mászni egy szimpla séta esetén is 😀
Búcsúzóul egy napfelkelte képe, amit a teraszról lehetett látni. Hvala, Opatija!
