Üdv mindenkinek, újra itt vagyok. Kis személyes bevezető után egy klassz hétvégéről számolok be. Lássuk.
Személyes
Egy évig nem éreztem úgy a legjobb barátom elvesztése után, hogy lenne motivációm, mondandóm ezen a blogon. Megviselt a halála (sokáig nem is tudtam kimondani ezt a szót), nehezen ment a veszteség feldolgozása. Más körülmények is tetézték a helyzetet, megcsapott a burnout szele (alighanem nem csak a szele), ezért szakembert kerestem, aki segített/segít a feldolgozásban, a kilábalásban. Jó választásnak bizonyult, legalábbis a M-val kapcsolatos veszteség kapcsán (kérésre szívesen megosztom privátban, hogy kivel dolgozom együtt) biztosan, a többi még folyamatban. Így most újra itt vagyok, úgy érzem, ismét képes vagyok írni, képes vagyok megosztani, képes vagyok kinyílni. A hely (a Bakony) egy olyan pont, ahol M-val is voltunk, így a kapcsolódás, a vég és az újrakezdés akár szimbolikus is lehet.
A személyesebb rész után lássuk, hogy mivel rukkolhatok most elő. Az elmúlt egy év sok szempontból is átalakította az életünket, az életemet. Egyik eleme volt ennek a járvány, ami miatt sokkal kevesebbet mozogtam, mint korábban (bár akkor sem rólam mintázták volna a sportolás bajnokát). Ennek eredménye lett a pocsék állóképesség, a felszaladt kilók (halló, nekem eddig mindig hízni kellett, mindenki azért testszégyenített engem, hogy milyen sovány vagyok, mi ez most itt akkor?? :O ).
Lényeg a lényeg, kapóra jött, hogy a baráti társaság biciklitúrát szervezett, így mi is beneveztünk. A további személyes körülmények részleteivel nem untatok senkit, legyen annyi elég, hogy egy műtét után a 6 hetes fizikai kímélés utolsó hetében voltam éppen. Ez előfeszítette a kérdést, hogy hogyan fogom bírni a tempót a többiekkel. Felmerült bennem az elektromos bicikli bérlésének lehetősége is, mert kimaradni semmiképp sem akartam. Aztán a csapat megnyugtatott, hogy erre semmi szükség, nem lesznek komoly túrák, csak úgy látjosan megyünk majd (erre később visszatérek...). Megnyugodva vágtam bele a hosszú hétvégébe (P-H).
Hol voltam?
A hely nagyon festői, Farkasgyepű, ami Bakony déli részén, Pápa és Veszprém között nagyjából félúton fekszik. Lankás táj, sok-sok friss zöld, kívánni sem lehet ennél szebb környéket. Na nem éppen egy biciklitúrához, nekem, ezzel a kondival, de hát ez van :) A szálláshelyet mindenkinek nagyon jószívvel ajánlom, elejétől a végéig kifogástalan volt minden tekintetben; a szállásadónk kedvessége, a szálláshely minősége, mérete, felszereltsége stb. A neve kicsit fura (de persze van földrajzi eredete): Hölgykő Vendégház. Nézzétek meg, és menjetek. Megéri.
Mit csináltam?
Hát bicikliztem :D de tényleg. A három nap alatt (amiből az egyik napon én online dolgoztam, így nem tudtam a többiekkel tartani) két biciklis kiránduláson voltam, az első volt a beetetés :D a második a kinyúvasztás :)
Lássuk mi volt az első. Nos ekkor egy könnyű kis csordogálással ellátogattam (a többiekkel persze) a Csurgó-kút nevű csodálatos kis tisztásra, ahol egy kisebb vízesés, patak, kacsák és miegymás várt. Néhány kép innen, kedvcsinálónak:
A távolság sem volt különösebben nagy (oda-vissza 6,5 km), bár az odafelé csordogálás visszafelé megbosszulta magát :) az út egy részén csak toltam a bringát, a többi részén pedig tüdőmet kiköpve, biciklizést imitálva tekertem a szörnyű drótszamarat, amin ültem (na jó, a biciklim nem tehet semmiről, ő igazán nagyon rendben van, az út előtt még defektbiztos gumikat is kapott, igaz, hogy városiasabb külsővel, ami ezen a terepen nem segített sokat, de hát na, az élet nem habostorta, mint tudjuk). A trackfájlt sajnos nem lehet már exportálni az appból, ezért csak képet tudok beszúrni róla:
Végülis tényleg nem volt vészes, így megnyugodva estem neki az estebédnek, hogy másnap már biztos minden szuper lesz az aznapi túrán.
No, hát ez nézőpont kérdése :) A kezdet tökéletes volt itt is, gurultunk könnyedén :D A Pisztrángos-tóhoz mentünk, ami szintén nagyon barátságos, kedves hely, itt már társaság is volt ugyan, de nem túl sokan. Egy idő után lélekben készülődtem a visszaútra, nem is tűnt olyan vészesnek a visszafelé felfelé tekerés, nem volt túl meredek(nek tűnő) az út. De jött a vezércsel. A visszaút végül nem ugyanarra volt, amerre az odafele út. Egy másik irányból kellett érkezni a faluba, hogy a fagyist érinteni lehessen. A baj csak az volt, hogy nem tudtuk az utat. Ezért többször is rossz volt az irány, vissza kellett fordulni, máshol letérni, és igen rossz állapotú ösvényeken haladni. Sokszor csak tolni lehetett a biciklit. Nem csak nekem :) Végül hosszas szenvedés után csak megérkeztünk a faluba... és a fagyis nem volt nyitva :D nos, ezt az utat is rögzítettem, bár képeket csak a tónál fotóztam :D A hazaúton kisebb gondom is nagyobb volt a fényképezésnél :)
Az út trackjét ezen a 3D videón láthatjátok:
