A kérdés költői, vagy nem is, meg tudom kapásból válaszolni: nem, nem használ. Nekem. Ma.
Szóval ma reggel valahogy ballábbal keltem. Tudjátok, van az úgy, hogy fogalmad sincs, mi bajod van a világgal, csak nem oké. Nem volt kedvem semmihez, és bár a Xeropanon szereztem vagy 250 Xp-t és megcsináltam két leckét, valahogy nem hozta meg a hangulatot a naphoz. Pedig csupa jó volt kilátásban, ebéd a Kedvessel (igaz, ehhez főznöm is kellett), kirándulás a szép napos, tavaszias időben, és hasonlók. De valahogy mégse akaródzott abbahagyni a Xeropant, bár azt is tulajdonképpen untam (az eleje még túl könnyű), és nem volt sok ötletem az ebédhez sem. Aztán végül mégis nekiláttam, de csupa borús gondolat járt a fejemben, és bár az ebéd jó lett, a borongós hangulatom csak nem akart elmúlni. Ezen a Praktikerbeli csaptelepvásárlás sem segített, nem értek én ezekhez, meg egyik amúgy is olyan, mint a másik, meg különben is, a vaskonzolon máshogy néz ki minden, mint a fürdőszobában a kádnál (elromlott a kádtöltő csapom - mit szóltok, micsoda szakterminus-használó vagyok? :) - nem lehetett váltani zuhanyról kádra és vissza). Szóval hezitáltam, csapongtam, minden más jobban érdekelt, mint a csaptelep. De végül sikerült összehozni a döntést, és usgyi haza. Gyors ebéd után még gyorsabb elindulás az időközben mentőötletként kigondolt Normafához. Szép tavaszi idő, nem kell nagyon felöltözni, jobb lesz sietni, meg amúgy is, ez nem egy túra, csak egy kis buszozás a város tetejére... szóval sikerült alulöltözni a 8-9 fokot, és már az első 100 méter után éreztem, hogy ez kevés lesz, de mit volt mit tenni, kevés az idő, majd mozgok, hogy ne fázzak.
Fel buszoztunk félóra alatt a Normafához, ahol a forralt bor árusnál 50 méteres sor kígyózott, a Síház zárva, a lángososnál szintén sor, a réteses zárva, és a kirándulóösvényeken egymás sarkát taposva haladtak a párok, családok, ki kedvvel, ki kedv nélkül :D A jó idő mindenkit kicsalt Budapest kirándulóhelyére, de valahogy mintha sokaknak ez egy kötelező elem lett volna... és én meg a vékony dzsekimben, forralt bor nélkül, a tömegtől is csak fáztam. Szóval a gondosan magamra applikált táskában vitt fényképezőgépet elő sem vettem, néhány szelfivel próbálkoztunk, kis sikerrel, így aztán uszkve 15-20 ott töltött perc után ismét a buszmegállóban álltunk, hogy összesen egy óra buszozás után elmondhassuk, hogy kirándultunk a Normafánál. :D
Hát, sokmindenre jó volt ez a kis kiruccanás, de a jókedvre derülésre nem annyira. Így most az egyfős mintán, anekdotikus adatokra alapozva, kvalitatív módszertannal, szakirodalmazás nélkül az állapítható meg, hogy nem állapítható meg semmi :D Vagyis rossz volt a terv, a problémamegfogalmazás, a feltett kérdések, és a választott módszertan se sikerült túl jól, így az eredmények interpretálásától már nem is várhattam semmit :) Épp ezért nem is vonok le általános következtetést, a vizsgálat korlátait is figyelembe véve, alighanem a megismétlés, vagy a terv módosítása lesz szükséges. :)
Mindenesetre egy "csapolt" Jaeger (szülinapi ajándék!) némileg oldotta a feszültséget ;)
A következő tavaszias hétvégét alaposabb szakirodalmazás előzi meg (hova érdemes menni adott idő alatt, milyen idő lesz, mit kell felvenni, mit kell magammal vinni stb.), a terv kialakításában pedig a módszertanra nagyobb hangsúlyt kell helyezni :) A várható eredményeket majd később megfogalmazom ;)
Addig is, nektek is jó Normafázást, fázás nélkül (haha, mennyire vicces vagyok :) )!
