A mai bejegyzés most inkább csak a dokumentálás céljával születik, nem lesz sem különösebben érdekes, sem különösebben vicces vagy hasznos (jó, tudom, az eddigiek sem voltak azok). Talán a képek jók lesznek 😊Mindenesetre igyekszem összefoglalni, mivel töltöttem ezt a szép tavaszi őszi napot, azaz annak egy részét. Ha már november 17-én olyan az idő, mintha nem is a télnek kellene éppen közelítenie, hanem a nyárnak, és ha már túl sok a munka és muszáj feltölteni a tartalékelemeket, akkor legyen valami jó kis kikapcsoló, de mégis megmozgató, ugyanakkor nem túl megerőltető dolog. Ebben váratlanul egy Facebook poszt indított el, ami tegnap este került elém, és egy túrablogger osztotta meg egy korábbi útját benne. Pont olyan volt, mint amire a fentebb leírt állapotomban szükségem volt, így hirtelen felindulásból el is döntöttem, hogy ma ez lesz a délelőtti program, hogy legyen erőm délután már dolgozni. De hogy mi is volt ez a kikapcsoló kirándulás, azt az Olvass továbbra kattintva láthatod meg 😊
Maga a túra nem olyan érdekes, mint amennyire a blog leírásából annak tűnik :) Nem rossz persze, az első rövid szakasz után az út az erdőben halad, majd utcákon keresztül jutunk el az Ördög-oromhoz. Addig kilátás is kevés van.
Kiderült egy úttal az is, hogy a nemrég beszerzett cipőm nem alkalmas különösebben egy rendes túrázásra. Arra jó, hogy városban mászkáljak benne, amikor mondjuk esős idő van (bár élesben még ezt nem próbáltam, de waterproof-nak árulják), de arra nem, hogy a nedves avarral takart, nedves köves-kavicsos úton ereszkedjek benne, még ha nem is mindig túl meredek az erszkedés. Ilyen terepen állatira csúszik a talpa. Tehát meg kell javíttatnom a 20 éves bakancsomat, aminek legutóbb kicsit eleresztett hátul a talpa. De azért eddig igazán jól bírta, nem? Amúgy is az magasszárú, ez az új cipő meg nem, és egész úton a bokámat féltettem, nem is alaptalanul, ronda kiálló kövek "botladoztattak", a táj helyett az utat kellett néznem, nehogy kificamítsam a bokám 😊
Számomra szép pontok voltak az úton: az Ördög-orom, a Fátra tér, és a Meredek utca egy-egy pontja, ahol ehhez a Szeizmológiai Intézet melletti kerítésre kellett felmásznom 😊 Íme egy kép, amit innen készítettem. (Az égvilágon senki sem járt arra.)
És egy másik, ami ugyan nem a kilátást mutatja, de nagyon hangulatos volt:
Kedvencem a Tájék utca, itt még a garázsból is szuper panorámájuk van a városra az itt lakóknak 😀
Amúgy meg ilyen a Sas-hegyi Látogatóközpont melletti kilátás:
Ha ennél szebbet és zavartalanabbat szeretnék, akkor a Látogatóközpontban vezetett túrával juthatnék volna el ilyen kilátóhelyre, de erre most nem fordítottam időt. Majd máskor.
Még előtte, a Fátra téren roskadtam le (igen, leroskadtam, mert előtte hirtelen felgyalogoltam az Antónia-lépcsőn) elfogyasztani az ebédemet, ami két laktózmentes túrós rétesből állt 😊Itt fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai ücsörögtek, az egyik nagyobbacska társaság arról értekezett, hogy ki mennyi whiskey-t ivott, a másik kisebb csapat pedig éppen a II. világháborúról, annak társadalmi következményeiről, é s Budapest helyzetéről diskurált 😊 Érdekes volt hallani mindkettőt. Amúgy ilyen volt:
Ezután (a Meredek utcát követően) már csak legyalogoltam a Hegyalja úton a BAH-csomópontig, ahol a buszra várva még kedvemre való volt a lámpa miatt lassító autókba benézve azt megfigyelni, hogy kik ülnek benne, mint csinálnak, hogy néznek ki :) Szeretem nézni az embereket, ahogy csak úgy élnek bele a világba :D
És a végére jöjjön még néhány kép a kirándulás elejéről és közepéről is 😊 :
Jó feltöltődés volt a 17 fokban, november közepén 😊
