Hosszúhétvége a Bakonyban

Belátom, nem túl kreatív címadás ez, de a lényeget mégis ez fejezi ki leginkább. A nemzeti ünnep miatti három nap jó lehetőséget kínált arra, hogy meglátogassak egy olyan vidéket, amiről már sokat hallottam, de még csak egyszer jártam arra. Igen, a Bakonyról van szó, ahol 2016 őszén jártam először (és múlt péntekig utoljára is), a Gaja-szurdokban tettem rövid kirándulást. Most azonban a Bakony más, magasabb, eldugottabb részét céloztam meg: Bakonybél felé vettem az irányt. 

Nekem a néhány napos kirándulásoknál is elég fontos, hogy milyen helyen szállok meg: nos, itt volt lehetőség bőven, az egészen fapadostól a nagyon puccos helyg minden rendelkezésre áll, ha valahány éjszakára szállást keres az ember. Lássuk, hogy mit választottam, és mit csináltam a környéken (fotók a poszt végén), úgy, hogy az időjárás kegyes is volt, meg nem is, adott is, meg nem is :)

Merre mentem?

A szálláshely mellett arra is figyelmet fordítok általában, hogy milyen tájakon, milyen útvonalon érkezem meg a kiszemelt célpontra. Most is így volt, olyan utat választottam, ami elkerüli az autópályákat, a rohanást, a tömeget, zsúfoltságot. Szlovákián keresztül autóztam arra, Komáromnál lépve át ismét a határt (először persze Szalka-Letkés átkelőnél hagytam el az országot), így kompolni sem kellett, és az út szép, kis forgalmú, kellemes volt. A szlovákoknál ugye nem volt ünnep, így ott a szokásos pénteki forgalommal kellett csak számolni. 

Kicsit több mint 3 óra alatt értem oda, hol kevésbé, hol jobban rákezdő esőben. Ez - az eső - sok jóval nem kecsegtetett másnapra, de soha ne higyj elsőre a szemednek :) A Bakony "széléhez" érve még esős időben is csodás domboldalak, erdők és szántóföldek tűntek elő, előrejelezve már a későbbi szépségeket.

Ezen az útvonalon kb 60 km-t megy az ember szlovák területen. Másnap ráeszméltem, hogy nekem ideigelenes jogsim van épp, mert lejárt februárban, és még nem vettem át az újat. Vajon azzal papírdarabbal lehet másik országban vezetni? Ezt a kérdést nem sikerült megválaszolnom, ezért hazafelé csak minimális szlovák utat terveztem be, erre mentem:

Így csak 13 km-t haladtam a szlovákiai lankákon. Jelentem, nem állított meg a rendőr :) (És azóta átvettem az új jogsimat, így már bátran mehetek bármerre :D )

Hol szálltam meg?

A szállás, mint írtam, fontos kérdés nekem, szeretek olyan helyet foglalni, ami stílusos, kényelmes, de mégis ár-érték arányt tekintve gazdaságos. Ilyet találtam Bakonybélben (vagy Bakonybélen? sose tudom, hoyg kell ragozni ezt), a Dublecz Vendégház minden kritériumnak megfelel. Csendes utcában található, 3 db 4 fős szoba, közös nappali és konyha, ebédlő alkotja. A konyha az én megálmodott konyhám. Pontosan olyan, mint amit elképzeltem magamnak. Skandináv stílusú (gyakorlatilag teljesen az IKEA-ból is rendezték be), tágas, világos, full felszerelt, gépesített, funkcionális, de barátságos, harmonikus is egyben. Ilyen egy kis része pl.:

A nappaliban kandalló, kényelmes kanapé, fotelek párnákkal, és a nagy hátsó terasz kijárata található. A házhoz egy macska is jár :) aki nem a tulajdonosé, de szereti, ha etetik a vendégek, ezért folyton ott lebzsel a pad alatt a tornácon.

A ház elhelyezkedése tökéletes, csendes utcában, de a központhoz közel van, így minden pár perc sétával elérhető, legyen az bolt, étterem, Csillagda, monostor vagy más. A túraútvonalak is könnyen elérhetők innen.

Mit csináltam?

No, egyrészt drukkoltam, hogy ne essen az eső egész hétvégén :) Ez be is jött, szombaton dél körül elállt az eső, kisütött a nap, és néhány órára már kimozdulhatott az ember a természetbe. De az igazi meglepetés a vasárnap lett, amikor 20 fok és verőfényes, meleg napsütés várta a kirándulókat.
Így igazodva az időjáráshoz, az alábbi programokkal töltöttem el az időmet:

• egy finom, kiadós ebéd a Pikoló étteremben
• könnyű séta a Köves-hegyi Terasz Kilátóhoz
• kicsit hosszabb, de emelkedő nélküli séta a Szentkúthoz (más néven Borostyán-kút), ahol a Szent Günther és Szent Gellért remeteségéhez kötődő kápolna is áll, egy picinyke tó partján
• FU-TÓ projekt vol 4. az iménti tó partján és a közeli lankás turistaúton (kb 4 km)

Jó, hát sétáltam is benne, persze :)

• a Szent Mauríciusz Monostor megtekintése kivülről, ajándékboltjuk alaposabb megtekintése belülről (és gyógynövényes cuccok vásárlása, úgy mint mentalikőr, mentás csokoládé, rozmaringos méz stb.)
• séta a faluban :)

Ami kimaradt:

• a Csillagda (máskor, amikor rossz idő lesz, pótolom :) )
• a bakonyi Gyilkos-tó, valódi nevén Hubertlaki-tó (sajnos erre már nem maradt idő és kapacitás, illetve az útvonaltervezők megvezettek, mert szerintük az erdészeti engedéllyel használható földút az simán autózható nekem is)
• a monostor belülről és a gyógynövénykertje (felújítás, bővítés zajlik éppen, így nem látogatható az épület, a kerthez pedig nyilván még korán van)
• és számtalan túraútvonal, kilátó, szurdok, patakpart és más természeti látványosságok (ezek miatt pár napnál mindenképpen hosszabb időre és kora- vagy későnyári időszakban tuti visszajövök ide)

Összességében a falut, a környéket bátran ajánlom mindekinek, aki szeret kirándulni (lájtosan), túrázni (keményebben), biciklizni (kicsit vagy sokat), egyedül, párban vagy családdal, barátokkal, és a kulturális emlékek, lehetőségek is vonzóak, a Csillagda mindenképpen egyedülálló lehet, de a tájház és a monostor is visszavárja az embert.

Apropó monostor: az itt élő testvérek modern egyházi valakik: pl. van nekik facebook oldaluk, készítenek lejátszási listákat a youtube-on, most éppen a nagyböjti playlisteket tolják. Igen, többesszám, mert van egy klasszikus listájuk, és egy könnyedebb is, amin Metallica, 30y, Kispál, Depresszió, valamint olasz, francia, angol számok is találhatók 😊.

Információforrásként bátran használjuk Bakonybél weboldalát, facebook oldalukat, a monostor weboldalát és facebook oldalukat (meg youtube playlistjüket 😊). A falu weboldalán szállás, látnivalók tekintetében egyaránt naprakész infókat találhatunk, utóbbiak esetében gps koordinátákkal együtt, ami jó támpont lehet. 

És akkor jöjjön még néhány kép a hétvége illusztrálására:

Köves-hegyi Terasz Kilátó