Lassan (gyorsan...) vége a nyári szünetnek, és nehéz félév elé nézünk, így igyekeztem kihasználni a feltöltődésre még az utolsó szabad augusztusi napjaimat. A hosszú hétvége előtt 3 napra a Cserhátba mentem, kicsit egyedül lenni, túrázni, természetben megpihenni (fujj, de giccses :) ). Na mindegy, szóval erről lesz szó most.
A szálláshelyről
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor terveztem az utat, elsősorban a szállás paraméterei voltak döntőek, és az, hogy a hegyekben legyen, az majdnem mindegy volt, hogy pontosan hol. Azt szerettem volna, hogy kényelmes, szép, csendes helyen pihenhessek, erkélyes szobában, kis szálláshelyen, legalább reggelivel bíró ellátással. Nem vagyok nagyképű, ha azt mondom, a kiváló szállások megtalálásában nem vagyok ügyetlen, de ez most nem lett az igazi. Semmi nagy baj nem volt vele, csak épp nem volt csend, nem volt kényelmes, és a második reggeliért a szomszéd faluba kellett autóznom.
Kicsit bővebben: a szálláshelyen kb. 10 szoba van, tehát nem nagy, szép nagy udvara van, bográcsozóval, kiülős helyekkel, gyeppel, virágokkal, szóval szemre szép hely. A szoba sem rossz, igaz, a hangszigetelés az ajtónál és a szobák közötti falaknál is teljes mértékben hiányzik, a takarítás hagy kívánnivalót maga után (az erkélyen az előző vendégek által hagyott csikkekkel teli hamutartó riasztott el a kiüléstől első este), a padlóról a port a zoknim takarította össze, és a kisebb hiányosságokat, hibákat nem megjavították a szobában, hanem eltakarták valamivel (terítő, polc). De végülis két éjszakára megfelelő lehet így is. Igaz, hogy a második éjszakát már a szomszédos szobában töltöttem, mert a túráról visszatérve, zuhanyzás után egyszer csak azzal kopogott be a szállásadó, hogy az alattam levő helyiségben csepeg a víz. Így költöznöm kellett. Mondjuk már majdnem érkezés után költöztem, mivel kiderült a becsekkolásnál, hogy szombaton lakodalom lesz a helyen (még jó, hogy az út előtt két nappal emailben egyeztettem a foglalásról, reggeliről, és egy mukkot sem szóltak erről), ezért nem tudnak nekem szombaton reggel már reggelit adni itt, hanem menjek át a szomszéd falu fogadójába enni, de ha már ez a helyzet, lehet, hogy jobb lenne, ha ott is aludnék eleve. Ezt az ötletet elvetettem, nem akartam kocsival indulni túrázni másnap...
Esténként HVCS-k ordibáltak az ablak alatt (emeleti szobák vannak), és mivel a folyosóajtót éjszakára sem zárják, mindkét éjjel azon aggódtam, hogy egyszer csak be is jönnek. Nem kizárt, hogy ez megtörtént második éjjel, mert hajnali kettőkor még hányó ember hangjait hallottam a folyosóról...Majd korán reggel már arra ébredtem, hogy húzgálják lent az asztalokat, székeket a lagzihoz. És füvet nyírnak. Csütörtök délutántól folyamatosan füvet nyírtak. Komolyan. Szombaton fél 10 körül úgy jöttem el onnan, hogy még mindig nyírták azt a nyamvadt füvet.
De sebaj, a szállás viszontagságaiért a táj, a túra kárpótolt.
A túráról
A falunál halad el az Országos Kéktúra jelzés, így kézenfekvő volt arra indulni. Logikusan Hollókő irányába, és nem Alsótold felé :)
A táv kb. 5 km. Visszafelé kicsit kevesebb :D (jó, ez a tábla már a fenti elágazásnál van)
Az út az elején emelkedik hirtelen egy erősebbet (legalábbis az én aktuális - pocsék - erőnlétemhez képest), ám utána viszonylag kényelmes útvonalon lehet jó ideig haladni. Egy hosszabb szakasz visz a patak völgyében - a patak nemigen látható már - szinte a várhegy lábáig. Nagyon szép, igéző lankákat lehet látni, széles, virágos mezőket. A bárányfelhők ezek mellé már csak hab voltak a tortán :)
Odafelé a hollókői várba érkeztem, ott eltöltöttem 30-40 percet. Volt mivel, nagyon szépen kialakították a várat, mióta legutóbb ott jártam (ami min. 10 éve volt, de inkább több) (a kiállítások mellett büfé is van). Alább néhány kép a régmúlt időket idéző kiállításról.
 |
| megérkezem a várhoz |
 |
| korabeli étkező |
 |
| konyhával |
 |
| az őr helye |
 |
| lejáró az alkóvjához |
 |
| az ágya |
 |
| ablak a világra :) |
Majd a faluba sétáltam, és ott ebédeltem, kávéztam, fotóztam (nyilván ezerszer látott beállítások ezek már, de na), íme:
Visszaindulás után nem sokkal, miután felkínlódtam magam újra a várhegyre (mondom, hogy az erőnlétem pocsék), újra összetalálkoztam azzal a csajszival, akivel odafelé úton is. Megálltunk, beszélgettünk (jól jött a pihenés, hihi), megvitattuk, milyen egyedül nőként túrázni, parázunk-e néha, és ha nem, akkor miért igen :), majd a korábbi útvonalon visszasétáltam Felsőtoldra.
A túra adatai:
 |
| odaút: a piros-sárga szín jól jelzi az emelkedő szakaszt :) |
 |
| visszaút |
A három nap összességében jól telt, leszámítva a szállással kapcsolatos kisebb problémákat. Hazafelé még tettem egy kört Nógrádban, az Ipoly mentén, erre jöttem:
Ipolydamásdon még fotóztam néhányat, aztán szépen hazacsorogtam.
Jó volt még egy kicsit kikapcsolódni, bátran ajánlom mindenkinek Felsőtoldot és környékét, vannak vendégházak, fogadók, érdemes próbát tenni. Hollókő nem frekventált időszakban csak kevés turistát tartalmaz, jól fogyasztható :) Más látnivalókkal is jó lehet próbálkozni. Legközelebb én is így teszek.
Jó volt még egy kicsit kikapcsolódni, bátran ajánlom mindenkinek Felsőtoldot és környékét, vannak vendégházak, fogadók, érdemes próbát tenni. Hollókő nem frekventált időszakban csak kevés turistát tartalmaz, jól fogyasztható :) Más látnivalókkal is jó lehet próbálkozni. Legközelebb én is így teszek.
