Salzburg nyáron

Tavaly télen egy csodás hétvégét töltöttem el Salzburgban, az adventi vásár bűvöletében. Már akkor tudtam, hogy nyáron is szeretném látni a várost. Bár nem pont úgy, ahogyan akkor írtam, de július utolsó előtti hetében egy hosszú hétvégére ellátogathattam a városba. Sajnos a környező falvak/tavak meglátogatására nem volt most lehetőségem, de talán a következő években valamikor ezt is sikerül megtenni. Mindezek mellett ez volt az első olyan utam, ahol végig egyedül voltam. Persze korábban is utaztam már egyedül, de eddig a célban mindig vártak (akár egyéni, akár szakmai útról volt szó, a helyszínen mindig valakikkel együtt töltöttem el az időt). Most a négy napot végig egyedül töltöttem, ez nekem a komfortzónából való kilépést jelentette. Szeretem az utazásokat mással együtt megélni, megosztani az élményeket, együtt felfedezéseket tenni, legyen az szerelmi vagy baráti társ akár. Most viszont magammal kellett megbarátkoznom. Azt hiszem, elég jól ment 😊 Ennek ellenére nem mindig szeretnék így utazni, ám már nem tart vissza az indulástól az, ha épp nincs jelentkező útitársnak. 

Nos, ezután a kis vallomás után jöjjenek a magam társaságában megélt élmények 😊

A közlekedés

Az odajutáshoz ismét a MÁV négynapos kirándulójegyét választottam, elég kedvező volt. Az út eseménytelenül telt, oda is és visszafelé is. Hacsak azt nem számítom, hogy valami botrányos a magyarországi szakaszon a wifi-elérés, a határtól szinte végig nagyon gyatra a térerő (a saját telekomos telefonomon se tudtam igazán internetet használni a mobilinternet tré elérése miatt). Ismét megállapíthattam, hogy az osztrák kalauzok nagyon kedvesek, a magyarokhoz meg odafelé egy pillanatra, visszafelé pedig egyáltalán nem is volt szerencsém.

A helyi közlekedést most nem használtam Salzburgban. Emlékeztem rá a téli útról, hogy elég könnyen bejárható gyalog is a város, nincsenek nagy távolságok (azért a távolságokról később még pár szót ejtek). Mivel nem terveztem városon kívülre menni, ezért nem volt értelme napijegyet sem venni. Még hajózni lehetett volna, de ez későn jutott eszembe 😀 pedig ilyeneket is csinálnak itt a hajók:

videó

A szállás

Azért sem volt szükséges a tömegközlekedés használata, mert most a szállást a városközpontban foglaltam. A Linzer gassén, gyakorlatilag a legjobb helyen egy elég jó ár/érték arányú szobában szálltam meg, a templom mellett, régi kolostorból kialakított diákszállóból átalakított hostel jellegű helyen (Institut St. Sebastian). Kiváló elhelyezkedésű egyágyas szobában aludtam a 4. emeleten, szép kilátással a városra.

A szálláshelyen lehet kártyával fizetni, van sok prospektus, és csendes, mégis központi elhelyezkedésű. Egyszóval pont megfelelt nekem. Az utcában sok és sokféle étkezőhely van, és - ha nem vasárnap van, akkor - reggelizni is lehet (a legtöbb helyen 9 óráig van reggeli menü!). A Linzer gasse sétálóutca, így autóforgalom zajától nem kell tartani. A szállás mellett levő templom miatt aggódtam egy kicsit érkezéskor, sokszor már nagyon korán harangozni szoktak...de itt az ablakok szerencsére nagyon jól zártak, hangszigeteltek, mert semmit sem hallottam, míg fel nem ébredtem reggel (vagy én aludtam nagyon mélyen 😀 ).

Az élmények

Nem terveztem nagy programkínálatot magamnak, a tervem inkább az volt, hogy magamba szívom a város atmoszféráját, nézelődöm, igyekszem egyszerű célpontokat végigjárni. 

A téli kiránduláskor kimaradt a vár meglátogatása, így ezt most első délutánra gyorsan be is iktattam. Gondoltam, nem élek az olyan snassz lehetőségekkel, mint hogy siklóval menjek fel a várba, így felgyalogoltam. Hát, nem mondom, láttam szép dolgokat, ám az erőnlétemet illetően is meglepő tapasztalatokat szereztem (nem pozitív irányban 😊 ). A várkapuhoz vezető rövidke útszakasznál meredekebb szerintem kevés létezik 😀 de én vagyok nyápic, mert voltak, akik futni járnak oda... 😮

A vár maga nekem nem jelentett nagyon nagy élményt, elég kicsi, bár gondzott, rendben tartott, de nem nagyon különleges. Hacsak nem a kilátás, ami a hegyek és a város irányába is csodás innen. Ezért is megéri feljönni, bár a jegy ára ehhez mérten azért kicsit túlzó (ha felfelé nem siklóval jön az ember, akkor 9 euró körül van (egyébként kétféle jegy van, itt lehet tájékozódni az online árakról (ez kicsit kedvezőbb, mint helyszínen vásárolva). 

Még lentről nézve

A Mirabel-kastély parkjáról azt olvastam, hogy csodásan szép virágoskert. Nos, én mindegyik napon próbálkoztam, de olyan hatalmas turistalátványosság, hogy folyton tömeg van, alig lehet élvezni az egyébként valóban tetszetős park látványát. Akár reggel, akár este mentem át (kb. 5 percre volt a szálláshelyemtől), mindig tele volt emberekkel (főleg ázsiai és spanyol turistákkal), és volt szerencsém lány- és legénybúcsús eseményhez, tévéfelvétel forgatásához, esküvői fotózáshoz is ott 😊 Szóval népszerű a park. Azért néhány kép róla ízelítőnek:

Vannak, akik erre is képesek egy fotó kedvéért :/

Forgatni is próbáltak, de a háttérben mindig nagy volt a tömeg :)

A tömeget illusztrálja ez a kép, bármelyik nap bármelyik napszakában ilyen a park

A templomokat leginkább kívülről szeretem megnézni, belülre ritkábban megyek, itt most egy picit mégis bemerészkedtem az egyikbe (mindig megfogadom, hogy írok minden este naplót az utazás közben, aztán ez rendre elmarad; szóval, nem emlékszem, hogy melyikben is voltam, talán a Dómba mentem be?)

A templomokkal kapcsolatban még két szép helyre kell felhívnom a figyelmet.

A szállásom melletti templom udvara az egyik, amely sírkertet rejt (Sebastiansfriedhof). Nem nagyon vagyok jóban a halálhoz, holtakhoz kötődő témákkal, de ez a város közepén egy igazán csendes, elmélyülésre, gondolkodásra (kinek-kinek hite szerint, imádságra, meditálásra) nagyon megfelelő, szép hely. Többek között itt található a sírja Paracelsusnak, de Mozart apjának, Leopoldnak, valamint feleségének, Constanznak is. Kis időt eltöltöttem itt egyik délután. A síremlékeket nem nagyon fotóztam le.

A másik a folyó túloldalán, a Petersfriedhof, a Szent Péter templom mögötti sírkert, a vár alatt. Más a hangulata, de itt is lehet elmerengeni az élet nagy (vagy kis) dolgain.

És itt virtuális túrát is lehet tenni a sírkertben. Jó szívvel ajánlom azoknak, akik egy kis csendességre vágynak.

A szállás nem csak a Sebastians Kirche, hanem a Kapuziner-hegy mellett is volt egyben, így adta magát a lehetőség, hogy felmenjek a Kapucínus kolostorhoz. Ha már arra vettem az utam, gondoltam, továbbmegyek, és az ebédet a túraút végén levő étteremben (Franziskischloessl) költöm el. 

A kolostorhoz rövid, nagyon meredek, de szép kilátást nyújtó, főleg lépcsős út vezet fel közvetlenül a Linzer gasséról. A kolostor éppen akkor nem volt látogatható sajnos, így kis nézelődés után továbbindultam az étterem - és a hegy teteje - felé. Választhattam, hogy a műúton, vagy az erdőn keresztül turistaúton megyek. Mivel elég meleg volt, utóbbit választottam; nos, az szinte egyenesen vezetett fel... kb. 2,5 km-es út, melyen kb. 300 méter szintemelkedés van. De legalább árnyékos utam volt 😀. Útközben itt-ott kilátóhelyek voltak, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre, mindkét irányban. Nagyon jó választás volt erre menni. 

tetőkerteket is láttam :D

a vár nagyon szépen látszott útközben

A Franziskischloessl-hez érve egy régi várkastély tárult elém, persze felújítva. Az étterem szabadtéri, a kastély udvarában van, szerintem kb. 15 asztallal. Mind 4 vagy 6 személyes. Ez azonnal problémát is jelentett nekem - egyébként nem csak itt volt nehézségem emiatt -, mert minden asztal foglalt volt. Volt, ahol csak egy ember ült, volt, ahol ketten, de üres asztal nem volt. A pincérlány azonban gyorsan megoldotta a helyzetet: megkérdezte az egyedül ülő férfit, hogy odaülhetek-e hozzá 😀 és megengedte! Így egy vadidegen pasival egy asztalnál kezdtem ebédelni (májgaluska levest és egy Salzburger Bratl Gröstl nevű ételt ettem). A férfi nem sokára elment; kommunikációnk abban merült ki, hogy amikor megkaptam az ételt, jó étvágyat kívánt (gondolom. érteni nem értettem, de a kontextusból ez következett 😀 ), meg elköszönt. De nem sokáig maradtam egyedül az asztalnál, mert érkezett egy nő, egyedül. Ő már magától gondolta ki azt, amiben nekem a pincér segített: odaült hozzám 😊. Egy finn csaj volt, Kuopio-ból. Ő egy hetet töltött Salzburgban. Nagyon jót beszélgettünk az egyedül utazásról, a kezdeti érzésekről (ő sem régen utazott egyedül először), és egyáltalán mindenről. Ez például egy fontos hozadéka volt az első egyedül utazásomnak, a komfortzónámból való kilépésnek. Hogy élvezetesnek találtam ezt a helyzetet. Akik ismernek engem, tudják, hogy nem vagyok kezdeményező típus, és az idegenekkel való csevegés (főleg angolul) sem az én műfajom. Végül megöleltük egymást elköszönéskor 😀 (Ja, és a finneknél is taníthatják a finnugor rokonság dolgot, mert ő is tudta a (nyelv)rokonságunkat 😊.

Persze meglátogattam azokat a helyeket is, ahol decemberben voltunk. Alig lehet rájuk ismerni így adventi vásár nélkül 😀. Van, ahol ilyenkor is vásár van, kisebb standokon bazári dolgokat árulnak, máshol perecet és hasonlókat lehet kapni. Néhány random életkép ezekről a helyekről:

:)

Érdekes volt viszont látni a Tomaselli-t most is. A téli és a nyári kép róla:

ha megtaláltam, pótolom, sorry

Hamar eltelt a hétvége, nagyon jól éreztem magam, nagyon jó idő is volt (nappal meleg, éjjel esett az eső), a város szép arcát mutatta. Legközelebb már tényleg igyekszem úgy jönni, hogy autóval bejárható legyen a környék. Ajánlom nektek is a várost akár hosszú hétvégére, akár hosszabb időre, de az "egyéjszakás kaland" is csábítson benneteket 😉.