Persze nem igazi amőbákat :)Csak olyasmit, ami hasonlít rájuk...vannak nyúlványaik (több is, mint szeretnénk, főleg hogy egyet se szeretnénk) és pocakjuk is van. Igaz, hogy eredetileg fánkgolyónak szántuk őket, na ezért nem olyan viccesek ezek a pocakos amőbák :)
A következő néhány sor arról szól, hogy ne higgyünk vagy ne higgyünk a kattintásvadász receptcímeknek, vagy tanuljunk meg inkább sütni.
Vagy mindkettő :)
Az úgy kezdődött, hogy tanulmányt (pontosabban könyvfejezetet) kellett volna írnom, de nagyon nem volt hozzá sem hangulatom, és a tudományos és szakmai múzsa se nagyon akart homlokon csókolni, és még valami front is van, amitől folyton aludni vágyom. Ezek a körülmények pont arra jók, hogy amikor egy könnyű és gyors sikert (ráadásul evéshez kapcsolódót) ígérő facebook-poszt ugrik az ember elé, akkor belekapaszkodjon, és hirtelen ráeszméljen, hogy egész biztos ez lesz a legjobb tevékenység a következő félórában. :) És nekilát. Minden van itthon hozzá, jujdejó, 10 perc, és már lakmározhat is. Persze hogy édességről van szó, és az nyilván azért is jó (önigazolás 1), mert majd segít a vércukorszintet az íráshoz szükséges szintre tornázni, meg amúgy is épp éhes vagyok (önigazolás 2), és utána jobb kedvvel látok majd munkához (önigazolás 3).
A recept a következő:"Hozzávalók:
– 2 púpos bögre liszt
– 2 tojás
– 1 csomag sütőpor
– 2 doboz natúr joghurt, vagy tejföl (140 g-os kiszerelésű) De az egy tejföl, egy joghurt, is működik
– 2-3 evőkanál cukor
1. A hozzávalókat összekeverjük. Egy galuskaszerű tésztát fogunk kapni.
2. Két evőkanál segítségével forró olajba szaggatjuk.
3. A tészta magától fog megfordulni az olajban. Ez azért jó, mert akkor biztosan átsül a belseje. Azért az első adag kisülése után ellenőrizzük a belsejét. Tépjük/vágjuk ketté." (Forrás: Rupáner-konyha)
No, rutinos konyai tevékenykedő vagyok, ügyesen, a megfelelőnek ítélt sorrendben (tojás+cukor, hozzá tejföl és joghurt, majd ebbe a liszt és sütőpor) robotgéppel összekeverem a hozzávalókat.
Közben olaj közepes erősségű "lángon" (kerámialapos tűzhely) melegszik. Tészta összeállítva, olaj megfelelően forró, szaggatás indul.
Aha. Előbb túl nagy lesz. Aztán túl lapos. Aztán jönnek az amőbák... a tészta nyúlik, csüng, így keletkezik az amőbalábak sokasága...persze előbb még beetetésképpen - ahogy a recept írja - magától megfordul néhány gömbölyűbbre sikerült darab.
Aztán ahogy telik az idő (mert közepes erősségű tűzön azért nem sül ám úgy, mint a villám) a tészta még nyúlósabb lesz, és még amőbásabbá válnak az odapöttyegetett "izék". Közben alternatív fogásokat próbálok ki, evőkanalak helyett teáskanalakra váltok, majd a habcsók nyomására vásárolt zacskós megoldással is próbálkozom (valaki írta a kommentek között, hogy ő így szép golyókat pöttyintett), ám utóbbival nekem csak csigák és más hasonló csúszómászók sikerülnek. Tészta ki a zacskóból, újra kanalas próbálkozás, immár felemás módon: egy teáskanál és egy evőkanál, szaggatás a galuska mintájára. Hát, a minta jó, ide is galuska születik. Ám az sem tud forogni, ahogy csigák sem, így kézzel és figyelemmel kell illetni őket.
Végül mégis visszatérés a két teáskanalas változathoz, na így születnek az igazán szép pocakos amőbák. Kerek a hasuk, ez eddig oké, csak az a sok lábuk, nyúlványuk ne lenne...
Végül aztán csak elfogy a tészta, és egy nagyobb edény telik meg a sötétbőrű (mert persze kezdetben a közepe nyers maradt, ezért tovább kellett sütni) pocakos amőbákkal.
Nos, biztos, hogy valamit én rontok el, ugyanis a recept alatti, és recept szerzőjének facebook oldalán levő kommentekben is a többség egyetért a szerzővel, hogy finom (ezzel én is egyetértek amúgy), hamar elkészül (nekem kicsit több mint egy óra kellett, mosogatás nélkül), és forognak a fánkgolyók (ezzel is egyetértenék, de nálam csak max én forgok...).
Na jó, be is fejezem, itt az ideje, hogy eltüntessem a tálból az amőbákat, mert az köztudott tény, hogy nem jó sok amőba egy helyen. Főleg ha pocakosak és fánktésztából vannak. :)
