Ahogy mindenki észleli bizonyára, a tél az elmúlt években alig-alig hagyta itt "keze nyomát". Ritkák azok az időszakok, amikor havazik, és ha havazik is, akkor utána egy időre meg is maradna a hó. Nekem hiányzik az, hogy legyen hó, legyen hideg, ezért eléggé örültem, amikor a napokban végre megérkezett - még ha csak picike mennyiségben is - a havazás. Sajnos azonban itt a fővárosban, a belső kerületekben egyáltalán nincsen nyoma már mára. Ezért úgy döntöttem, keresek magamnak a közelben olyan helyet, ahol egy kicsit "nosztalgiázhatok" a havas teleken, vagyis ahol még van hó. Közben az időjárás is igazán téliesre fordult a hőmérsékletet illetően is, így a tavak, folyók is többé-kevésbé befagytak, a Duna például zajlik. Kézenfekvőnek tűnt így, hogy az eredetileg tervezett Sopron helyett a sokkal közelebbi Zebegényt látogassam meg :) Néhány képben ezt a mai kis telelést foglalom össze, hátha másnak is kedvet hoz a téli sétákhoz.
Az út eseménytelenül telt, kedélyesen elcsevegtem a kalauzzal, miközben hosszasan igyekezett leolvasni a jegym QR-kódját, de persze a vonat annyira zötyögött, hogy ez nehezen ment. Majd még a telefonomról is érdeklődött, komplett felhasználói tapasztalatmegosztást rittyentettem neki (nem).
Leszállás után kicsit elszontyolodtam, mert a vonatról azt láttam, a falvakban is van hó, ámde nem Zebegényben! A falu templomát és központját terveztem csodálatos havas fotón megörökíteni, ebből persze a hó hiányzott. Itt-ott voltak foltok, de hát az nem elég egy ilyen csodálatos, romantikus fotóhoz :)
Így a zajló Dunához indultam, és az Öreglányban nem is csalódtam! Kisebb-nagyobb halmokban torlódtak fel a jégdarabok, sőt, jégtáblák. Elég sok másik embernek is eszébe jutott ez a program, így nem voltam egyedül a parton (sajnos). Többen azt találták jó mókának, hogy nagy köveket dobáltak a jégre, hogy vajon beszakad-e alatta. Hát, nem nagyon akart... a víz széle olyan vastagon be volt már fagyva, hogy rá lehetett menni, egy apuka meg is jegyezte, hogy itt korcsolyázni is lehetne...drukkoltam, hogy kipróbálni azért ne akarja. Ilyen csomós jégen ugyanis eléggé balesetveszélyes lenne (a beszakadás veszélyén túl):
Mivel még mindig csak tanulom használni a gépet, és hát lássuk be, fotózni se tudok, ezért elég sok képet csináltam. Lett néhány használható, úgy 3-4 darab :D
Nagyjából két órát töltöttem Zebegényben, ebből kb. másfelet a parton. Istenien sütött a nap, a telefonom szerint -10 fok volt, de én nem fáztam - igaz, hogy volt rajtam elég ruha ehhez - és élveztem, hogy ropog a hó a lábam alatt. Na nem mintha óriási szűz hóban kellett volna utat taposnom...de ezért vagy 3 cm megvolt az! :) Az új túracipőm, ami a leírása szerint mozgás közben -5 fokig okés, nagyon jól muzsikált, egy szál vékonyabb sízoknival viselve úgy másfél óra után kezdett csak feltűnni, hogy nem a kandalló mellett lógatom a lábam :) Akkor sem fázott a lábam! Csak éreztem, hogy nem +24 fok van. Szóval, egy pár órás kint tartózkodásra kiváló, plusz egy zoknival akár egész napra is jó lehet. A salzburgi adventoláskor is ezt a cipőt használtam, akkor is nagyon elégedett voltam vele, de akkor ott azért 0 fok felett volt a hőmérséklet.
Még talán annyit, hogy Zebegényben ilyenkor, szezonon kívül, arra érdemes felkészülni, hogy a nyáron megszokott (már aki járt már ott nyáron is) cukrászda, kávézó, étterem nincsen nyitva (ellenben a posta melletti ajándékbolt, vagy mi, az nyitva levőnek tűnt, közelebbről nem tanulmányoztam meg). Egy hely volt, ahová betérhettem volna, a Renaissance Étterem, de egy óriási kutya feküdt az ajtajában, így inkább elővettem kis termoszomat a forró teával az éttermi eszpresszó helyett.
Összességében kiváló ötlet volt elvonatozni Zebegénybe, tapostam havat, fotóztam jeget, kicsípte a hideg az arcomat, élveztem a természet szépségét. Mondjuk társaságban izgalmasabb, ámde egyedül meditatívabb.
A teljes album itt látható.
