Néhány napos bakari tartózkodás során érdemes lehet a környéket is bejárni. Mi a nyaralásunk 3 teljes napjából egyet például a közeli Rijekában (azaz Fiuméban) töltöttünk. De néhány órát megért a Bakar-öböl túloldalán levő települések meglátogatása is (erről egy következő posztban). Ez a poszt erről ejt néhány szót, hátha felcsigázza a szintén a környékre látogató (vagy nem látogató) olvasók érdeklődését. :) Viszont nem mutatja be a város összes látnivalóját, ezek meglátogatására sem időnk, sem módunk, és őszintén szólva, érdeklődésünk sem volt.
A közeli, korábbi időkből magyar szálakkal is rendelkező várost szombati napra terveztük be. Ez több okból történt: egyrészt, mert előző este megérkezett a hidegfront, és ez nem tette lehetővé a strandolást, de optimálisnak tűnt városnézésre; másrészt a piacok többnyire szombaton vannak, titkos célom volt itt is ennek megtekintése; harmadrészt a falut akkorra már körbejártam, a helyi érdekességeket megnéztem.
Bár autónk volt, a városba tömegközlekedéssel mentünk, és jól tettük. Bakarból 15 perces autóbuszos utazással eljuthatunk a városközpontba. A buszok kényelmesek, tiszták, kulturáltak, és nincsenek sokan. Kis nehézséget a szombati nap miatti menetrendértelmezés jelentett, de házigazdánk segítségével végülis ezt is megoldottuk. Hogy miért jelentett nehézséget, azt illusztrálja két kép a menetrendről (ami csak a falu több megállója közül az egyikben volt kitéve, és kizárólag horvátul elérhető - ez egyébként is eléggé jellemző volt, a turistainformáció a horvát turistákra optimalizált ezen a kisebb területen).
Lényeg, hogy kiigazodtunk, és a reggeli 9.15-ös busszal elindultunk a városba.
Kis praktikus információ: mi a jegyvásárlást a helyi (bakari) kisboltban oldottuk meg, napijegyet vettünk fejenként 34 kunáért, de később vált világossá számunkra, hogy ezt a jegyet Rijekában nem tudjuk használni, illetve csak néhány járaton tudtuk volna, mert nem egy busztársaság biztosítja a tömegközlekedést, hanem kettő, és a városkörnyéki buszokra megvett napijegy nem jó a városi buszokra. De végülis nekünk ez nem jelentett hátrányt, mert gyalog bejártuk a város azon részét, ami bennünket érdekelt - itt máris jelezném, hogy a várkastély nem tartozott ezek közé, bár pont jó lett volna a jegyünk a várbuszra. Szóval, aki szeretné azt is látni, a napijeggyel el tud jutni oda.
Látnivalók
A városban a központban, a sétálóutca (Korzó) környékén gyalogosan pár perc alatt elérhető a látnivalók, történelmi emlékek, épületek jelentős része. A sétálóutcában van egy turistainformációs iroda, ott lehet ingyenes térképet szerezni, amin minden lényeges hely rajta van, rövid leírással is. Sajnos erről képet nem tudok prezentálni, mert menet közben elhagytam a zsebemből :)
Fiume tele van hangulatos kávézókkal, cukrászdákkal, fagyizókkal. Érdemes egy félreesőbb kis sikátorban levőt meglátogatni, ha jó kávét szeretnénk inni, de nem akarunk tipródni a tömegben - igaz, így a kilátásunk is szegényesebb, de legalább a pincér csak velünk foglalkozik :) Apropó, pincér: szinte mindenütt beszélnek angolul az eladók, felszolgálók, legalább olyan szinten, amivel könnyen boldogul az egyszeri utazó, akár még az idősebbek is megértetik magukat ezen a nyelven, és szívesen is segítenek, ha kérdésünk van. Bár, azt kell mondanom, hogy olyan rengeteg külföldi turistát nem is láttunk Rijekában. Ez meglepett engem, inkább helyiek nyaraltak, sétáltak a városban. Néhány német, osztrák és svéd(!), litván(!) rendszámú autót láttunk, de például magyart alig, és magyar szót is csak mindeösszesen 3-4 alkalommal hallottunk a rijekai egy nap alatt (Bakarban pedig az öt nap alatt egyszer sem).
Kétségtelenül a város nem egy üdülőközpont, nem ez a horvát tengerpart gyöngyszeme, és ha utánaolvasunk, akkor azt is megtudjuk, hogy sokkal inkább ipari lehetőségeiről (pl. hajógyártás) híres, mintsem a turistaparadicsomáról. A város külleme is ehhez igazodik, a kikötőiben már messziről láthatóak a nagy tengerjárók, óriási teherhajók, és az olajjal kapcsolatos gépezetek. Rijeka kikötőváros.
A Korzó környékén viszont csodás barokk épületek, paloták is láthatók, a környéken templomok, kápolnák, különböző vallások (katolikus, zsidó, muzulmán) helyei találhatók. A Szent Vitus dóm az egyik kiemelkedő ezek közül:
A nevezetességek közötti sétában lazításképpen ellátogattunk a Tengerészeti és Történeti Múzeumba. Nagyon szép épületben, érdekes kiállítások tekinthetők meg itt, mi a tengerészeti részt néztük meg, de bizonyára a többi is klassz. Amit furcsáltam, hogy nagyon kevés látogató volt (talán 3-4 család/pár rajtunk kívül), és dolgozók is alig voltak. A feliratok közül gyakran hiányzott az angol nyelvű, több helyen csak horvátul volt elérhető infó. Nem volt semmilyen interaktivitás a kiállításban, ez ma már nem biztos, hogy nagyon vonzó, főleg kisgyerekes családoknak nem. Az épület belül is szép, de - ahogy a városról is ez volt a benyomásom - ráférne egy kis felújítás. Olyan patinásan, de haloványan szép. Az épület mellett egy nagy park, kert található, ahol asztalok, székek vannak, mintha egy nagy étterem lenne ott, de valójában semmi ilyesmi nincsen (lehetséges, hogy kulturális eseményeket tartanak ott gyakran, kerti partikat, és azért vannak ezek ott, nem tudni). Viszont a kinti toalettet jelző piktogram legalábbis érdekesnek mondható:
A piac. Kicsit későn érkeztünk, már majdnem dél felé kanyarodott az idő, ami tudvalevőleg a piacok végét szokta jelenteni. A viszonylag nagy területen folyó vásár város felőli részén mindenféle ruhaneműt, bigyót, eztazt lehetett kapni, például kalapot, ami később jó szolgálatot tett nekem is. :) A zöldség-gyümölcs szekció következett utána, ahol már eléggé foghíjas volt a pultok kínálata, így nem is fotóztam. Majd pedig szép piros téglaépületben előbb a tőkehúspiac, egy másik ilyen épületbe átsétálva pedig a halpiac fogadott bennünket. Itt is fogytán volt már az áru, de azért néhány képhez még engedélyt kértem az egyik árustól, aki először nem akarta, majd mégis beleegyezett a nyilvánosságba :)
 |
| Ilyen épületben van a húspiac is, és a halpiac is |
 |
| a polip |
 |
| halak és más herkentyűk |
 |
| tengeri herkentyűk |
A kikötőnél van a piac, így nem hagyhattuk ki, hogy szinte teljesen végig kisétáljunk a hajójáratok és hajókirándulások kiinduló- és átszállópontjául szolgáló mólón(?). Láttuk, ahogy a kevés külföldi turista nagyobb része kisebb-nagyobb vitorlásokba száll csoportosan, németül (helyenként angolul) tudatják velük az elkövetkezendő részletes programot, majd mindenki megkapja jól megérdemelt korsó sörét, pohár borát, és mindenki boldog, várja az indulást (ezekről a vitorlásokról nem készült kép).
 |
| A Marina |
 |
 |
| Egy hidroplán készülődik éppen a felszálláshoz |
 |
| Ilyen romosabb halászhajók is ácsorogtak itt |
A látnivalók közül késő délutánra hagytuk a vasútállomást. A város a vasúti közlekedésben - legalábbis az áruszállításban - fontos csomópont. Az épületét neves szakember (Pfaff Ferenc) tervezte. Mindezek ellenére azonban a vasútállomás épülete és környéke olyan kihalt volt, mint Dél-Olaszország valamelyik apró települése, szieszta közepén. Én azt gondoltam először, hogy ez valami külvárosi vasútállomás, és a főpályaudvar máshol van. Azonban nem, ez A pályaudvar. De csak egyetlen mozdony tologált ott, se induló, se érkező vonatok nem voltak. Így utasok sem.
Étkezés
A kávézásról már ejtettem pár szót az elején, gyakorlatilag bárhova érdemes beülni, de mi kétszer is kevésbé frekventált, nem csicsás, felkapott helyen kávéztunk/frissültünk. Az egyik, a reggeli kávézás helyszíne modern, mai kávézó volt, finom Julius Meinl kávéval, kedves pincérlánnyal, töküres helyen. A délutáni, ahol a két kitikkadt városnéző frissítőt és kávét kért, egy retro kocsma hangulatú hely, egy utcasarkon valahol a Szerb Konzulátus közelében. A limonádé itt citromos víz (tényleg!), a sör olcsó. :) A kávé nem rossz, a kiírt free wifi az nincs. Mellette régi, lepukkant épületek és szép, felújított sarokházak kavalkádja. Érdekes, sokszínű kép.
Az ebéd helyszínéül hosszas latolgatás után (igyekeztünk elkerülni a turistacsapda helyeket, a tömeget és a drágaságot) segítségül hívtuk a Foursquare alkalmazást. Ennek alapján (illetve az olvasott értékelések nyomán) visszamentünk a korábban szkippelt Botel Marina hajóhoz, amiről először, amikor elsétáltunk mellette, azt gondoltuk, hogy bizonyára drága és puccos hely. A 4sq alapján azonban úgy tűnt, hogy egy olcsó és jó ételt kínáló lehetőség. És így is volt, az egyik legfinomabb és legolcsóbb ebédünket költöttük el itt, ezen a hostelként is funkcionáló hajón, annak nyugodt, hűvös, panorámás éttermében, ahol még 3 másik asztalnál ültek vendégek (főleg kisgyerekesek). A pincérek kiválóan és folyékonyan beszéltek angolul, rendkívül udvariasak és készségesek voltak, az ételeink hamar elkészültek. Szuper volt!
Hazafelé még bevásároltunk egy éjjel-nappaliban a vasárnapi reggelinkhez, itt a boltoslány sajátságos ragasztástechnikával, cellux-szal rögzítette az általa lemért felvágott papírcsomagolását, és ügyetlenkedve, de végülis hasznosan bedobozolta az olívabogyókat is a mérés után.
Rijeka (Fiume) egynapos kiránduláshoz tehát kiváló, gyalog a látnivalók nagy része bejárható, nem drága.
A térkép végezetül, ami mindezt illusztrálja, és a Korzón, az óratoronynál megtalálható:
Végül este, a 18 órás busszal mentünk vissza Bakarba. Arra érdemes figyelni, hogy a buszpályaudvarról indul vissza a busz (viszont érkezéskor egy egyszerű buszmegállóban szálltunk le róla), és csak 1-2 perccel indulás előtt áll be a járat a megfelelő számú kocsiállásba, így nem érdemes aggódni, ahogy én tettem :) De addig is, a Jellacsics téri kis csatornánál lehet gyönyörködni a kishajókban, csónakokban :)
