2016. június 27., hétfő

Balaton, te csodás! avagy strand és levendula

a sajkodi strand
A Balaton egyrészt néhány gyerekkori nyaram színhelye, hiszen édesapám munkahelyének a rendszerváltás előtt - ahogyan az akkor szokásos volt a nagyobb vállalatok esetében - üdülője volt az északi parton, Keszthelytől nem messze.
Később kevésbé vonzott ez a régió, a retró fíling soha nem állt igazán nagyon közel hozzám, a nosztalgiázás - főleg a demagóg változata - ritkán kap el :)
Aztán az elmúlt 3-4 évben kezdett újra érdekelni, amikor sok érdekességet olvastam róla, valamint a forró nyarak miatt vízközelbe vágytam.
Így tavaly már egy napra ellátogattunk Tihanyba, és idén már két egész napot is ott akartunk tölteni. :) Lássuk, hogy alakult a hétvége!
Ha a Balatonhoz indulunk, kalkuláljuk bele mindig a hosszabb utazást. Akár az autópályán megyünk (dugók miatti hosszabb idő), akár elkerülő utakon (hosszabb táv, alacsonyabb sebességhatár), mindenképp előfordulhat, hogy 2-3 óránál is tovább tarthat az út. És persze a vonat se piskóta :)
Mi most autóval, és nem autópályán mentünk. Az út nagyon élvezetes volt, ami a szép tájakat illeti, hiszen az alábbi útvonalon mentünk:

De a Balatont elérni még nem jelentette automatikusan a megérkezést, mert a Levendula Fesztivál miatt Balatonfüred és Tihany mondhatni megtelt, előbbiben óriási, lépésben haladó kocsisorban találtuk magunkat. A városon keresztülmenni félórába telt. Tihanynál pedig már rendőrök irányították a forgalmat, meg sem kíséreltünk később a faluba visszatérni (ahogy az eredeti tervünk szerint gondoltuk). Viszont onnan már sima volt a továbbhaladás a Balatonudvariban levő szállásunkig, ahol a csomagjainkat letéve, máris a strandot céloztuk meg. Frau Martha (igen, német nő, néhány szón kívül egyáltalán nem tud magyarul, de legalább angolul se :) ) készségesen elhelyezte volna takarítás után a friss, tiszta szobánkban a csomagjainkat, de addig tollászkodtunk, míg ő végzett a munkával, így magunk is megtehettük a bepakolást.
A következőkben már nem kell tartani, kedves olvasóm, attól, hogy hasonló részletességgel számolok be minden lépésünkről, ugyanis pihenni jöttünk, és ezt is tettük, így a lényeges információkat írom és mutatom csak be :)

A szállás

A szállásunk kiváló volt, lásd a fentebbi linket a szövegben. Az ára nagyon baráti, a szállásadó nagyon barátságos, készséges, a szálláshely rendezett, tiszta, tágas. Az udvaron lehet parkolni, biztonságosan, ingyen.

Az étkezés

Viszont ha Balatonudvariba megyünk, arra kell számítani, hogy kevés olyan lehetőség van a faluban hétvégén, ahol enni lehet. Most külön szempont volt még EB miatt a meccsnézés lehetősége is. Így ebből a szempontból Balatonakali kézenfekvő, ahol például a Fék Étterem és Cukrászda kiválóan alkalmas volt minderre, és az étel, ital is rendben volt. Semmi extra, nem különleges, de finom, a kiszolgálás kedves és viszonylag gyors.
A továbbiakban mindenre megfelelő volt a strand, ebédre, tízóraira, uzsonnára egyaránt kiszolgálta a vágyainkat :)

A Balaton

Két helyen is strandoltunk a két nap alatt, szombaton az Udvariban levő strandon barnultunk, míg vasárnap délelőtt az eredeti vágyunknak megfelelően a sajkodi strandon töltöttük a vízben és a vízen az időnk nagy részét. 
A szombati zsúfoltságból a balatonudvari strandon nem sokat érzékeltünk, szerencsére az egyébként nem túl nagy strand nem olyan frekventált, így nem kellett lépten-nyomon egymás törülközösarkait kerülgetni. Pedig aznap még ingyenes volt a belépés is, és a faluban Szent Márton Fesztivál is volt, egybekötve a Szezonnyitóval, szóval volt ok, amiért sokan lehettek volna. Az árak balatoniak, bár talán szolídabbak, mint mondjuk Füreden vagy Tihanyban. Az "ajándékboltban" gyakorlatilag mindent lehet vásárolni (kivéve szemüvegtokot, amit én szerettem volna, persze). Vannak sportpályák (röplabda, foci), gyerekek számára játszóhely, bérelhetünk csónakot, szörföt is. Az önkormányzat üzemelteti a strandot.
A strand nem kavicsos, hanem iszapban lehet tapicskolni a vízben, ez egészen kellemes, de ugyanakkor eléggé hínáros is. Viszont legalább sekély, és emiatt nem hideg a víz.

A sajkodi strand nagyon barátságos, kevesebb szolgáltatással (konkrétan három büfé, mosdók és vízijármú kölcsönző van, más semmi). A felszereltséghez tartozik még 3-4 páros öltözőbódé (kulturáltan néz ki, de csak kívülről láttam), és egy homokozós játszótér kisebb gyerekeknek. A strandot nemrég felújították kissé, szép, kellemes, árnyas. Jól lehet parkolni előtte, és automata segítségével, vagy sms parkolással lehet a díjat rendezni (ha sms-t küldünk, akkor 4 órára lehet maximum, 200 Ft/óra. Ha napidíjat veszünk az automatából, az ára 1000 Ft.). A strandbelépő felnőtteknek 400 Ft. Az iszap helyett itt kavicsokon tapodhatunk a vízben, érzékenyebb talpúaknak jó, ha vízicipőt húznak.
Mindkét strand nagyon kellemes, de a hangulata jobb a sajkodinak, a szolgáltatásai jobbak a balatonudvarinak.

A vasárnapi strandolás során egy órát töltöttünk a vízen is. Béreltünk ugyanis egy vizibiciklit, amivel ringatóztunk a vízen, süttettük a hasunkat, csodáltuk a vitorlásokat és szörfösöket Földvár és Szárszó irányában. Imádtam ezt a nyugalmat, szépséget és csöndességet. Fürödtünk is egyet, mert igencsak tűzött a nap, jól esett a hűvös, kellemesen selymes víz.

A útvonalak és utunk képei

A kései strandebéd után indultunk haza, elkerülve Balatonfüredet, ismét szép részein autózva a Balaton-felvidék és a Vértes lankáinak. Az utunk erre vezetett:

Az alábbi képek pedig Tótvázsonynál és Székesfehérvár után készültek, a szalmabálák és a levendulának tűnő lila mezők gyönyörködtették a szemet, máshol pedig a harsány zöld és a búzaszőke szín harmóniája kívánkozott volna fotóra. De nem lehet minden bokornál megállni, sajnos :)






Tihany, levendula, fesztivál

A strandolás előtt még mindenképpen szerettem volna fotókat készíteni a levendulamezőn, és persze korábban tervben volt a fesztivál (és szombat éjjel a Múzeumok Éjszakája is, de hát a zsúfoltság, ugye, nem tette lehetővé ezt) is, ezekből csak az előbbi maradt. Fél 10 körül értünk a Tihanyi Levenedulás nevű mezőhöz, ami a Tihanyba vezető bekötőút mellett fekszik. Én ennél kicsit gigantikusabbra számítottam, de azért így sem volt olyan rossz. Mivel nem érkeztünk nagyon későn, ezért még egyrész volt parkolóhely, másrészt még tudtunk képeket készíteni tömeg nélkül (és tömeggel is). A képek magukért beszélnek:







És a "leleplező" kép: ilyen, amikor "csak úgy" fotózunk, és látható, hogy amúgy milyen sokan toporognak a levendulásban...



Nos, hát így esett, hogy mentünk, de nem oda és nem akkor, viszont így is csodás volt és pihentető, kiszakított kicsit a hétköznapokból. Mindenkinek ajánlom a kék (víz) és a lila (levendula) nyugtató párosát :)