Mindig is szerettem fotózni, és az se különösebben zavar, ha engem fotóznak. Valahogy jó látni, hogy mit lehet visszaadni egy eszközön keresztül a valóságból, illetve hogy miként lehet módosítani, megváltoztatni azt. Na nem a címlapfotókon látható módosításra gondolok, hanem a másfajta láttatás, az egyéni (vag yannak gondolt :) ) látásmód megjelenítésére. Eddig egy kis automata gépem volt, ami több mint 10 éves már. Nem készített már eléggé megbízható minőségben képet. Egy ideje már játszottam a gondolattal, hogy valami kicsit komolyabb gépet kellene venni, és az utóbbi hetekben meggyőztük egymást J-vel erről, és beruháztunk egy Sony ILCE 5000-es eBajonettes gépbe, amihez két cserélhető objektív is tartozik. Most tanuljuk a fotózást vele :) Én speciel a fotózást, mint tevékenységet is.
Valójában már a malmöi és koppenhágai képek is ezzel készültek, de ott kevésbé volt mód megismerni a gép "tudását". Azóta próbálgatjuk, mikor mit tudunk kihozni vele :)
Íme néhány kép a mai próbálkozásaimból a Nemzeti Színház környékéről:
Néhány kép korábbi játszadozásokból:
Tudom, hogy itt most a képeknél le kellene írnom, hogy melyik milyen beállítással készült, de itt még nem tartok. Még sokat kell tanulnom erről, hogy a blende, a záridő, az ISO és társai hogyan választhatók meg, és akkor a képbeállításokról még nem is szóltam. Néha majd nyomon lehet követni itt a blogon, hogy hogyan fejlődik a tudásom. Vagy nem fejlődik. :)
