2019. szeptember 20., péntek

Malmö Koppenhága nélkül

Az idei őszi félév elég erősnek igérkezett már viszonylag korán, ezért augusztus elején kis vívódás után lecsaptam a regisztrációs időszakra eső néhány napos kikapcsolódást biztosító olcsó repjegyre.
A havi BKV bérlet árának 60%-ába kerülő jeggyel egyik kedvenc országomba, Svédországba utazhattam el 4 napra. Mint utóbb kiderült, az utazás nagyon jó döntés volt, már ami az ottani körülményeket illeti (az itthoni munkakezdési körülményeket illetően kevésbé volt optimális, ez is kiderült). 
Ebben a régióban egyszer már jártam, akkor bedőltem a sokak által vallott szemléletnek, vagyis hogy Malmö csak Koppenhága meglátogatásával egybekötve "éri meg". Nos, én most eldöntöttem, hogy márpedig a dánok most nem érdekelnek, csakis kamaszkorom szenvedélyesen szeretett népe, a svédek (igen, egy svéd Forma-1-es autóversenyzőtől, Stefan Johanssontól még aláírt ereklyém is volt :) ) egyik vidéki városát és annak környékét veszem célba. Kicsit rizikósnak tűnt a szeptember eleji pár nap a skandináv időjárás szempontjából, és az előrejelzés nem is kímélt, egész napos esőzést jeleztek több napra is abból a négyből, amire készültem kiutazni. De hogy milyen is volt mindez, arról pár sorban olvashatsz néhány felszínes mondatot a következőkben.
Hallgatva az időjáráselőrejelzésre, igyekeztem a poggyászom tartalmát úgy összeállítani, hogy akkor is ki tudjak mozdulni a hotelből, ha tényleg egész nap esik. Ez azért jelentett kicsit nagyobb kihívást, mert kizárólag egy darab kézipoggyásszal utaztam, ami a Wizz esetében jelenleg a 40x30x20 cm-es pakkot jelenti. Erre tökéletes volt egy hátizsák a Heavy Tools-tól, és ebbe egy esőnadrág, néhány póló és egy vékony túrapulóver került, pizsama, némi pipere és fehérnemű (szintén a könnyű és kis helyet foglaló futócucc erre kiválóan megfelelt) alkotta a tartalmat. Magamon vittem még egy hosszúujjú felsőt, egy vízhatlan dzsekit, és - mint utóbb kiderült, a teljesen feleslegesen választott - vízhatlan, ámde bundás bakancsban utaztam.

Hogyan utaztam?

Ahogy írtam, a Wizzair közvetlen malmö-i járatát használtam, ez oda-vissza került 6000 Ft-ba összesen. A gép teljesen váratlan módon egyáltalán nem késett, így simán elértem a Flygbussarna utolsó előtti reptéri buszát Malmö központjába. Szakadó eső fogadott, és így este 11-re kissé vizesen, fáradtan, de megérkeztem. Visszafelé ugyanígy késő éjszakai járattal mentem, ami még körözött is Budapest felett félórát, az éppen zajló zivatar miatt.

Hol szálltam meg?

A First hotellánc Jörgen Kock nevű malmö-i egységében egy igen tágas szoba állt a rendelkezésemre, két ággyal, wifivel, lapostévével, és társalgósarokkal. Utóbbival és az egyik ággyal nemigen tudtam mit kezdeni egyedül utazóként :) A wifi viszont nagyon tuti volt, simán folytattam kétórás messenger beszélgetést rajta egy kollégámmal (rossz félévkezdés és szabadságeltöltés, én ezt belátom :) ). 
Ami zseniális ebben a hotelben a wifin kívül, az a reggeli. Minden volt. De tényleg. Svédasztalos, egészséges, bőséges, változatos, és ami nekem igen fontos, a laktózmentes cuccokból is sokféle lehetőség volt elérhető. Így a délelőttjeim lefedve táplálkozás szempontjából :)
A hotel egyébként jó elhelyezkedésű, közel a kikötő, a városközpont, Malmö Central (ahonnan a tömegközlekedés kiindul), és harmadik emeleti szobámból egész szép panoráma is nyílt.

Mit ettem?

Hát a hotelben a bőséges reggelit :) Na jó, még mást is, de erre igencsak oda kellett figyelnem, ha nem akartam sokat költeni és/vagy éhenhalni. Ezt a kritériumot az arab/balkáni/török/görög streetfood helyek segítettek tartani, ahol feleannyiért lehetett laktató, nagyon finom ételeket kapni. Étteremben nem is voltam, ennek egyik oka csak az ára, a másik, hogy nagyon kényelmetlen tapasztalataim vannak az "egyedül utazó nő az étteremben" helyzetek kapcsán. Nem nagyon szeretik ezt a helyek, nehéz is elhelyezkedni egyedül a többnyire négyszemélyes asztaloknál (nem ebben az országban, hanem általában van így), annak érzete nélkül, hogy kinéznek onnan, vagy hogy mások is odaüljenek hozzád (Ausztriában így ebédeltem pl. hogy egy ebédet két, egymást követő asztaltárs mellett fogyaszthattam csak el). 
Ami még bejött, az a Pressbyrån lánc, ami trafikszerű, és ételeket, s mit ád isten, laktózmentes ételeket, pl. milkshake-eket is bő választékban árulnak, ami napközben kifejezetten jó választás az éhség csillapítására :)



Mit csináltam?

Sokat gyalogoltam, sok helyet megnéztem :) Jó, oké, bővebben:
Malmö-ben egy-két dolgot a korábbi látogatásom alkalmával már láttam (pl. vár, múzeum), így ezeket nem ismételtem meg, illetve kettőt mégis, a St. Péter templomot (St. Petri Kyrka) újra megnéztem. A kávéjuk vonzott :) (magyarázat: 2016. márciusban, amikor először jártam ott, a hideg időben a protestáns templomban egy kis sarok volt berendezve, ahol a betérők forró kávét és teát vehettek magukhoz térítésmentesen) de már nincs ott ilyen, úgy tűnik, inkább csak télen áll rendelkezésre a látogatók számára. A várhoz is elsétáltam, de be nem mentem.





Végigjártam/csodáltam viszont a számtalan parkot a városban, ahol tavak, erdők, rétek, kis hidak, vadkacsák és korlátlan mennyiségben futásra alkalmas, változatos burkolatú (földes, aprókavicsos, salakos, betonos, füves) kis utak szolgálták az emberek kikapcsolódását. Mindezt kiegészíti a várost behálózó nagyon jó minőségű bicikliút rendszer. Nagyon sokan kerékpároznak, semmi flikkflakk, csak a sima városi bringa, utcai ruha, és ESŐBEN IS gond nélkül kerekeznek. 





Elsétáltam a városközponttól néhány kilométerre levő partszakaszra (Ribersborg), ahol strand és szaunával kombinált, sós szabadvizes fürdő (Kallbad) is található. Erről a részről szép panoráma nyílik a város felé visszatekintve a Malmö jelképévé vált Turning Torso-ra.







Malmö-ben még pár helyen hangulatos városképről is lőhettem pár fotót.






Egy napot töltöttem - Koppenhága helyett 🤣 - a szomszédos városban, Lundban. Jó döntésnek bizonyult a kis egyetemi várost meglátogatni, kedves, barátságos, a maga módján nyüzsgő kisváros, ahol épp a gólyák fogadása, az orientációs nap zajlott az egyetem előadótermekkel teli épületében, így esélytelen volt bejutnom szétnézni, az aulából vissza is fordultam :)









Sok régies, angolos hatást keltő vörös téglaépületet láttam, amit én igen nagyon kedvelek, így nagyon nagy élvezettel sétáltam a városban, ezeket fotózgatva. 



Lundban a változatosság kedvéért balkáni ételből lakmároztam, cevapot ettem az egyetem melletti pici talponállóban, ahol a - szerintem szerb - fiú nálam is rosszabbul beszélt angolul (ami úgy általában véve a svédeket egyáltalán nem jellemzi persze).



Egy másik napot pedig a Malmö-től kb. 30 km-re dél-nyugatra fekvő Skanör tengerparti partszakaszán töltöttem, amit - ahogy olvastam - a svéd St. Tropez-nek is neveznek. Ennek egyik oka a part szépsége, a másik pedig, hogy gyakran fordulnak meg ott (svéd) hírességek, mint például Zlatan Ibrahimovic (aki persze nem született svéd, de ez nem számít) ismert focista. A környék tényleg csodálatos, az idő pedig kifogástalan volt, 18 fok körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés, váltakozva bárányfelhőkkel, a tengervíz pedig egyáltalán nem volt hideg, a bundás bakancsomat levetve kifejezetten igen kellemes volt benne sétálgatni 😀



Már nyári szezonon kívül voltunk, de még nyitva volt néhány halas bisztró, az embereket kicsalogatta a jó idő, így voltunk néhányan a környéken, de ez cseppet sem volt zavaró.











Mi tetszett leginkább?

Amit nagyon szerettem, az az időjárás volt 😁 az első napi néhány rövid záportól eltekintve nagyon jó idő volt, szeles, de napos, 16-18 fokos hőmérséklettel. 
Tetszett, hogy teljesen biztonságban éreztem magam, és hogy békén hagynak a svédek, nem nyomulnak sem árusok, sem boltosok, sem éttermesek, és valójában úgy összességében véve hagynak élni, létezni. 
Nagyon bírtam a biztonságot adó információs környezetet, vagyis hogy mindig minden jól és jó helyen volt kiírva, a járművek pontosan indultak és érkeztek, egyértelmű volt, hogy mi honnan indul, hová érkezik. A buszon a várható érkezési időt is kiírta a kijelző, ahogy a reptéri buszon még a külső és belső hőmérsékletet is 😃 Minden jármű tiszta, ép, a helyközi buszon van biztonsági öv minden ülésen, és nem félnek használni is.
Nagyon jó volt, hogy a helyi tömegközlekedést a megyében (Skane) egyetlen cég szervezi, függetlenül attól, hogy busz, vagy vonat, és a szokásos jegyvásárlási lehetőségek mellett a Skanetrafiken app-ja kb. 3 kattintással teszi lehetővé, hogy fél perc alatt vásároljak jegyet akár a 10 percenként közlekedő Malmö-Lund vonatok bármelyikére, akár a kb. 50 perces buszútra Skanör-be.
De amit a leginkább szerettem, az a sok bicikli- és futóút, és az, hogy ezt tényleg használják is rengetegen, fiatalok és idősebbek egyaránt. Az amúgy is nagyon feltűnő volt, hogy sokkal több idős ember fut és biciklizik, mint itthon. 

Szóval nagyon élhető, funkcionális, egészséges életkörnyezetet láttam, és ráadásként a hazaút előtt még egy magas, jóképű, szőke svéd határőr is segített megtalálni a megfelelő irányt a reptéren 😊