A téli tapasztalatokat felhasználva, már a rövidebb átszállási időt figyelembe véve utaztam, és a kikapcsolódás, pihenés, csend és túrázás volt a célom, kiszakadni végre a zajos nagyvárosból, kilépni kicsit a taposómalomból. Mindjárt olvashatjátok is, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célt.
Az utazás részletei csak kicsit tértek attól, ahogyan az adventi kiruccanáskor utaztam. Most eggyel korábbi vonatot választottam (6.40-kor indult a Keletiből, St. Pöltenbe 9.58-kor érkezett), és ahogy utaltam rá az előbb, rövidebb átszállási időt választottam, csak kicsi esélyét láttam annak, hogy a Railjet félórát késne. Így St. Pöltenből a 10.37-kor induló MariazellerBahn vonattal utaztam tovább, és már 12.52-kor le is szállhattam Mariazellben egy csodás, hegyek és tavak mellett kanyargó vonatút után.
Ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy a téli táj nekem vonzóbb volt, mesebeli, helyenként vad. A nyári táj is gyönyörű, de kevésbé tűnt nekem grandiózusnak, szokatlannak, látványosnak.
A megérkezés után lesétáltam a vasútállomástól Mariazell központjáig a cirka 2,5 km-t. Nem mondom, hogy nem viselt meg a meleg, ami nem is volt elvileg kánikula, hiszen 23-24 fok volt, de valahogy sokkal melegebbnek érződött. Ez még később is előfordult, bár nagyon vészes azért nem volt.
Szállás
Már télen kinéztem az a szállodát, ahol meg akartam szállni nyáron, így még január 1-én le is foglaltam a szobát június elejére :) A hotel a Magnus Klause volt, ami magyar személyzettel működik, a város kellős közepén található, és árban is nagyon korrekt. Maga a hotel rendezett, az árban benne van a reggeli, és én mindenképpen a főtérre néző, erkélyes szobát akartam, s meg is kaptam. Mondjuk amilyen peches vagyok, épp darukkal volt tele a tér, mert a másik oldalán levő épületet felújították. Azért nem volt rossz este kiülni a teraszra egy itallal, szemben a bazilika, (a motorosokat leszámítva) csend és nyugalom.
Na jó, ez túlzás azért, a pünkösdi hétvégén rajtam kívül még jó sok másik embernek is eszébe jutott, hogy Mariazellbe jöjjön, és nagy részük ezt motorral tette meg, így egész nap tényleg rendkívül sok motoros zajongott a városban.
A szállofában mindenki nagyon kedves, közvetlen, segítőkész. Olyannyira, hogy a laktóz intoleranciámat maximálisan igyekeztek figyelembe venni, kaptam másik ételt, reggelire vettek nekem laktózmentes joghurtot, tejet, sajtot. A második napra már saját helyem volt az étteremben, ahová előre megterítettek nekem reggelihez és vacsorához :) (félpanziót kértem). Ezúton is hálásan köszönöm a gondoskodást a szálloda munkatársainak.
Csend, nyugalom, kirándulás
A tervemnek megfelelően az utazáson kívüli két napot túrázással (na jó, inkább kirándulásnak érdemesebb nevezni) töltöttem el. A közeli Erlaufsee-hez "sétáltam el" először, ezt előre kinéztem, mindenképp szerettem volna megnézni. Nem megerőltető út, alig van benne szintkülönbség, és a távolság sem nagy, kicsit több, mint 4 km.
A tónál nem volt túl nagy a meleg, mert igen erős szél fújt, de ez kicsit sem zavarta az osztrákokat abban, hogy az egyébként is hideg vizű tóban nagyokat fürödjenek :) Nekem csak arra futotta, hogy egy üres mólón ücsörögve beledugjam a lábamat a vízbe fél percre :D Majd pedig a csodás napsütésben körbesétáltam a tavat, nagyon megérte, szinte senkivel nem találkoztam az út nagy részén, ami hol a hegyoldalban keskeny ösvényen, hol kis tanyán keresztül, hol üdülőházak között vezetett (kb. 5 km).
Levezetésképpen visszasétáltam Mariazellbe (újabb 4 km), így a napi távom összesen kb 14 km lett :) Jól esett nagyon, és közben csend (jó, a tónál nem, ott kiépített strand van, sok ember volt), jó levegő, nyugalom, madárcsicsergés. Imádtam!
Másnapra tervben volt a Bürgeralpe-ra felvonóval felmenni, de a kabinos felvonó még mindig felújítás alatt áll, csak decemberre lesz készen, a beülőssel pedig nem akartam menni, így ezt a programot kihagytam.
Helyette újabb túrát néztem ki, méghozzá - a környéken futó számos túraútvonal közül az egyik könnyebbet - a Mariazeller Land Rundwanderweg-et, amin haladva a Marienwasserfall-hoz kirándultam el. Ez szinte végig egy szintben haladó útvonal volt, ám keskeny, helyenként alig látható ösvényen lehetett haladni. Ugyan végig az országúttól nem túl távol haladt, mégis időnként olyannyira csendes, elhagyatott volt, hogy elgondolkodtam rajta, hogy nem kellene-e félnem egy kicsit :D
Szóval volt módon kikapcsolni, gondolkodni, stresszcsökkenteni :) Az út néhol patakparton vitt, így egy nyugis ponton letelepedve ismét áztattam a lábamat a rohadt hideg patakvízben.
Az út ugyan nem volt emelkedőkkel teli (csak a legvége), de az amúgy mozgásszegény hétköznapokat követő, előző napi 14 km után ez az újabb 14 eléggé elfárasztott, a végén már csak vonszoltam magamat. De sikerült visszaérni, és mivel a vizem a visszafelé vezető út felénél elfogyott, ezért megfőve, nagyon szomjasan és fáradtan rácuppantam a szállodám bisztrójára, ahol fagyit vettem, fittyet hányva a laktózra. A srác megszánt még egy nagy pohár hideg vízzel is (és nem engedte, hogy kifizessem), így aztán valamelyest összekapartam magam, s átbaktattam a hotelbe, ahol a megszokott helyemen már megterítettek nekem, és várt a vacsora :D
Mariazell télen és nyáron
Természetesen elmentem ugyanazokra helyekre, ugyanazokba a kis utcákba most is, ahol télen is megfordultam és fotót is csináltam. Néhányat itt láthattok is:
Nagyon jó volt a 4 nap, sok látnivaló van a környéken, és ha az ember nem felkapott időszakban érkezik, igazi nyugis helyet találhat. Talán valamikor még visszatérek újra. :)
