Március eleje már elég régen volt, azóta - ha nehezen is, de - jött egy hirtelenmeleg tavasz, majd megérkezett szinte a nyár is. Az én életemben azonban az elmúlt három hónap a munka és az utazáson való gondolkodás skáláján való csúszkálással telt :) Így nem is született új bejegyzés. Na de most!
A gondolkodás eredményeképpen - az elhalasztott hosszúhétvégi utak helyett - a tavalyi évhez hasonlóan a még előszezoni június elejére sikerült egy utat összehozni. Ahogy a poszt címéből is kiderül, balkáni kirándulásra adtam a fejem, hogy miért éppen Szarajevó, arról hamarosan pár
Miért éppen Szarajevó?
Úgy tűnik, a mostanában április közepére/végére menetrendszerűen érkező kifáradás hozta el idén is a nyaralás repjegyét :) Igaz ugyan, hogy a megvásárlása már május második napjára csúszott, de mégiscsak az április termette. Előtte szabad perceimben a lehetséges úticélokat böngésztem, és ennek során sokszor olvastam arról, hogy Szarajevóról milyen sokan vannak jó véleménnyel. A fb utazós csoportjaiban, de más utazók blogjaiban is elő-előfordult ez a város. Szinte mindenki jó élményekkel tért onnan haza. Engem nagyon foglalkoztat a különböző népek együttélése, utóbbi időben különösen a hazai közeg alakulása miatt is. De ebbe most itt nem megyek bele részletesebben. Szóval Szarajevó olyan helynek tűnt, ami érdekes lehet nekem, kicsit egzotikus, kicsit ismerős, kicsit közeli, kicsit távoli is egyben. Kis izgalom volt bennem, mert a Balkán országaiban gyerekkorom óta nem jártam (családi nyaralások Bulgáriában), a három, horvátországi pár napos nyaralást az elmúlt években nem számítom ide. De nagyon vonzott is a hely, a lehetőségei. Az oda-vissza repjegy még június elejére sem volt drága, kisautóm egy tanknyi benzinjének ára. Hát így lett az úticélom Szarajevó, a kultúrák találkozása.
 |
| A sétálóutcában ez a "rózsa" jelzi a két városrész határát, és a felirat szerinti kultúrák találkozását. A keleti részt inkább a bosnyák, a nyugatit inkább a közép-európai stílus jellemzi az utcaképet illetően. |
Miért érdekes?
A város és a régió történelme egyaránt rendkívül gazdag, emlékezetes események kötődnek hozzá. Már a római időkben lakott volt a környék, a várost pedig kevéssel az oszmán hódítás előtt alapították (1461). A szlávok még a 9. század körül érkeztek a vidékre. A város a 16. században kezdett virágzani, Husrev bég tevékenykedése nyomán. Kezdetben az iszlámra áttért környékbeliek alkották a lakosságot, aztán alakultak ortodox szerb, római katolikus horvát kolóniák, és ekkor érkeztek meg a Spanyolországból menekülő zsidó családok is, megalkotva így a négy vallás városát. Ennek nyomán ma a városban néhány száz méteren belül egyaránt lehet találni római katolikus, valamint ortodox templomot, zsinagógát és mecsetet is. Utóbbiból van a legtöbb, hiszen a lakosság nagyobb része bosnyák, és ők nagyobb részt iszlám vallásúak. Ezt is jelenti a fenti képen is látható mondat. És ez a vallási és etnikai külöbözőség is volt az, ami a történelem során nem egyszer okozott súlyos problémákat, legutóbb, amire még mindenki emlékszik ma, a délszláv háborúban játszottak szerepet az etnikai-vallási ellentétek, és lett következményük több, az emberiség elleni katasztrófa.
Aztán persze szintén majdnem mindenki emlékszik a város első világháború kirobbanásában játszott szerepére, vagyis a casus belli-re, a merényletre, Gavrilo Principre, aki a történelmi emlékek szerint a Latin-hídon gyilkolta meg Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Az osztrák-magyar korszak egyébként nem tartott sokáig a városban (1878-1918), de a város képét és fejlődését jelentősen befolyásolta. Ennek nyomán lett a város nyugati része közép-európai külsejű, és fejlődött, modernizálódott.
A 20. század is megviselte a várost. Előbb a Jugoszláv Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1984-ben téli olimpiát rendezett a város, majd a következő évtizedben jött el a súlyos veszteségek időszaka. Anélkül, hogy a délszláv válság bonyodalmas részleteiben elmerülnék, az 1992-1996 közötti ostrom és következményei azok, amelyek súlyos nyomokat hagytak a városon és a lelkeken. Rengeteg ember halt meg abban a háborúban, ami tőlünk csak párszáz kilométerre zajlott, a temetők képe ma mindenhol a városkép része.
Maga a város Debrecentől valamivel nagyobb lélekszámú (280 ezer fő körüli, 2013-as adatok szerint), viszonylag kis területen terül el, a Dinári-hegység hegyei között, a Miljacka folyó két partján.
Ez a történelmi áttekintés azért volt fontos, mert ez jól magyarázza a város mai képét. A turisták közül sokan a délszláv háború kapcsán kialakított emlékhelyek, múzeumok látogatását tűzik célul. Én ezt nem akartam, úgy éreztem, nem tudom elviselni azt, ami ott várhat az emberre, mert túl közel van időben és térben, és nem tudom magamtól eléggé távolítani. Talán majd valamikor azokat is meglátogatom, de most erre tudatosan nem kerítettem sort.
Hol szálltam meg?
A szálláskeresésre mindig nagy gondot fordítok, és többnyire sikerül is nagyon jó helyekre foglalni. Ez most sem volt másképpen: alapos tanulmányozás után a Bookingon a Pansion Stari Grad-ban foglaltam egy szobát. Nagyon jó helyen van a panzió, az óvárosban (Baščaršija), de mégis csendes helyen. Minden elérhető gyalogosan néhány perces sétával, és a távolabbi látványosságokhoz is könnyű eljutni a közelben elhaladó 3-as villamossal. Pár perc a sétálóutca (Sarači, ami a nyugati részben Ferhadija néven folytatódik), a "Galambok tere" (Sebilj), A Gazi Husrev bég mecset stb. A szoba kényelmes, a fürdő kicsike ugyan, de nagyon tiszta, felszerelt. A személyzet nagyon kedves, segítőkész, és ami nagyon tetszett, hogy csak nők viszik a helyet, Meliha és az édesanyja, illetve más nők, akik takarítanak, mosnak stb. Férfi csak a 24 órás recepció éjszakai időszakában dolgozik a panzióban. Mindenkinek nagyon tudom ajánlani, egy ingyenes hop-on hop-off buszjegyet is kaptam a szoba mellé, amit ugyan nem használtam fel, de igazán nagyon barátságos lépés volt tőlük.
Mit néztem meg?
Így tehát a Tunnel-múzeumot kihagytam, és a népirtással foglalkozó múzeumi lehetőségeket is. Helyette inkább a korai életet akartam megismerni, megnézni, hogy a korábbi századokban hogyan éltek itt a különböző népek, egymás mellett, együtt. Ezért először két skanzenjellegű házat néztem meg.
Svrzo-ház
Az egyik a Svrzo-ház, ami egy (két: előbb a Glođo, majd a Svrzo) muszlim bosnyák család háza volt, a 18-19. században. A múzeumi belépők egyébiránt mindenütt 3 KM-be (konvertibilis márkába) kerültek. A házat rajtam kívül abban az időpontban az égvilágon senki más nem akarta megnézni, így nyugodtan járkálhattam körbe a házban az ajánlott útvonalon (a múzeumi ember, aki a jegyet adta, javasolt útvonalat, hogy merre érdemes végighaladni a szobákon). Apropó, a városban sokan beszélnek angolul, idősebbek és fiatalok egyaránt, az újságosbódéstól kezdve a múzeumi recepcióson át a Konzum (vegyesbolt) pénztárosáig. Szóval nem okoz gondot egy alapfokú angollal sem a boldogulás az egyszeri turistának.
A házra visszatérve, nagyon érdekes volt látni, hogyan különült el a női és a férfi rész (bár élni így nem tudnék sosem), a gyerekek és a felnőttek tere. Ami nekem még nehezen érthető, hogy alacsony asztalokat használtak étkezéshez, azok nem magasabbak, mint az ülőalkalmatosság, amin ülve táplálkoztak. Ez szerintem elég kényelmetlen, az ember hasa/gyomra folyamatosan nyomásnak van kitéve, ahogy előrehajolva kell étkezni. Nem is értem, hogy tudtak olyan hosszantartó lakomákat rendezni :D Mindenesetre a házban megtekinthettem még az ún. "pottyantós wc" korabeli változatát is :)
 |
| a pottyantós elődje :) |
 |
| a nők szobája |
 |
| a közös családi szoba |
 |
| az "étkező" |
 |
| nagyon szép berakásos plafondísz volt több helyiségben is |
 |
| a korabeli "konyhaszekrény" :D |
 |
| és a korabeli tűzhely |
 |
| a sokféle méretű serpenyő |
Despić-ház
A másik ház ortodox szerb család háza volt, valamivel korábban épült, mint az előző bosnyák családé. A Despić-házat több szakaszban építették, így többféle stílusban készült, jó lenyomata a változásoknak is. Itt sem nagyon volt más látogató, amikor ott voltam, illetve éppen előttem távozott egy kisebb, fiatalokból álló csoport. Itt kevésbé volt újdonságszerű a látvány, hiszen az újabb részei (az emeleti rész) már a monarchia idejében készültek, és így már ismerős küllemű szobákat láthattam. Arról nevezetes még a házat abban az időben lakó Despić család, hogy ők szervezték az első színházi előadásokat a városban, sőt maguk is játszottak azokban.
 |
| a férfiak szobája |
 |
| a nők szobája |
 |
| ez már monarchia korabeli |
Később még további három belépős helyre mentem el.
Husrev bég mecset
Az egyik a Husrev bég mecset, ide az esti látogatási időszakban érkeztem (17.30-19.00). Sokszor elhaladtam mellette addigra, tekintve, hogy a sétálóutcában van, és mindig érdekesnek tűnt. A bejárat két oldalán a nők baloldalon, a férfiak jobboldalon nagy, szőnyeggel borított helyen ültek, beszélgettek, néhányan imádkoztak is időnként. Bent azonban kis csalódás ért, gazdagabban díszített, impozánsabb belsőre számítottam (ebben az Abu Dhabi-ban látott Zayed sejk mecset befolyásolt valószínűleg). Ám egyszerű, de szép, ízléses díszítést láttam, a modern technika eszközeivel felszerelve (a megfelelő időszakokban kint kivetítőn lehetett követni a benti eseményeket, amikor felolvastak szövegeket a Koránból(?)). Kicsit vicces volt, hogy amikor nagy óvatosan, cipőmet a bejáratnál kívül levetve, zokniban (és kendőbe rejtve a fejemet/hajamat) bementem, éppen... porszívózták a szőnyegeket odabent :) Kb. 5 percet voltam bent, mert nem lehet körbejárni, csak egy kb 4 méteres "kifutó" van lekerítve a látogatók számára.
 |
| a főbejárat. balra nők, jobbra a férfiak helye esik |
Husrev bég Múzeum
Innen a szemben levő Husrev bég Múzeumba sétáltam át, ami a bég városfejlesztő, vallásfejlesztő (waqf), isolaalapító (medresa) tevékenységét mutatja be. Jól felépített, egyszerű kiállítás, ahol egy 5-6 perces videót lehet megnézni kezdésképpen (angolul), aztán érdemes a kiállítást végigjárni (balról kezdve - ezt itt nem mondta az egyébként kedves recepciós, és én fordítva, azaz időben visszafelé haladtam végig :) ).
Zsidó Múzeum
A harmadik pedig a Zsidó Múzeum, pontosabban a Bosznia-Hercegovinai Zsidók Múzeuma. Itt rajtam kívül még volt egy ázsiai és egy másik látogató is :) A múzeumot Bosznia legrégebbi zsinagóga épületében alakították ki, vastag, régi kőfalak alkotják (nyilván ez is újjáépítve, a réginek megfelelő stílusban), három szinten (két emeleten) a különbözők korszakokban elszenvedett zsidóüldözéseket és kisebb részben a hétköznapi életüket mutatja be.
 |
| ilyesmi volt a fűszerboltjuk |
A fentieken túl kívülről néztem meg, jártam körbe sokmindent a városban, napi 9-10 km-t gyalogolva.
Žuta Tabija
Érdemes felmenni a Sárga Bástyához (Žuta Tabija), ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra, és ahonnan jól látható a rengeteg minaret is, ahonnan a müezzinek naponta 5-ször hívják imára a hívőket (én ebből legfeljebb hármat hallottam, az 5 óra körülit, a fél 9 körülit és a fél 11 körülit, a többi valahogy a város olyan pontjain érhetett, ahol épp nem hallatszott).
Temetők
A bástyához az út az egyik temető mellett vezet, ahol Alija Izetbegovic bosnyák elnök sírhelye is található. Itt szerettem volna bemenni a sírkertbe de végül nem mertem, mert kisebb feladvány elé állított a tiltótábla a nők elvárt öltözetével kapcsolatban:
Szomorúságukban is szépnek mondhatók ezek a temetők (nekem, aki a halállal kapcsolatos témát nagyon nehezen tudom kezelni, különösen furcsa ezt mondani...), a jobbára egyforma, hófehér sírkövekkel, amelyek jórészén a dátum a 1992-96 közötti időszak :(
Sörgyár, katolikus templommal
Az óváros túlparti részén is "túráztam" egy nagyot (túrának is beillik, hiszen a hegyoldalban kell hosszan felfelé kaptatni meredek utcákon), ám a libegőt végül kihagytam. Ennek két (három?) oka volt: 1. közeledett egy sötét viharfelhő, és nem akartam ott lógni a kabinban :) 2. nem volt nagyon bizalomgerjesztő az állomása környéke, felállványozva, körbeásva találtam, valójában a bejáratot se láttam; és az előző alapja: 3. féltem :) Újabban máshogy reagál a szervezetem korábban megszokott dolgokra (pl. hajón hányingerem lett tavaly), és a tériszonyom nem javult sajnos.
Ebben a körben néztem meg - sajnos csak kívülről - a sörgyárat, és a vele szemben levő Szent Antal katolikus templomot a kolostorral.
Latin-híd
Persze még első nap elmentem a Latin-hídhoz, szép, felújított - ahogy minden a városban, a háborúban nagyon sok épületet leromboltak -, de semmi különös :) Amúgy a folyón a város egész hosszát tekintve van vagy 20 híd, ezek egy része gyalogoshíd, mások autóforgalom előtt is nyitottak, a belvárosi részen is.
Inat-ház
Még egy érdekes házat néztem meg kívülről: Inat-ház. Ez arról híres, hogy a városháza építésekor a tulajdonosa nem járult hozzá a kisajátítás során történő lebontásához, és azt kérte, hogy úgy, ahogy van, telepítsék át egy másik pontjára a városnak. Ez meg is történt, nem túl messze a városházától, a folyó túlpartján építették fel pont ugyanolyanra.
 |
| a mecset nem tartozik a házhoz, becsapós, csak egyszerűen mögötte van |
Jézus Szíve római katolikus templom, Városháza
Érdemes még megemlítenem a Jézus Szíve katolikus székesegyházat, valamint a Városházát. Mindkettő impozáns épület, előbbi előtt II. János Pál pápa szobra áll a bejárat mellett, utóbbit pedig a háború utáni felújítás során a korábbi állapot helyreállítása érdekében - az eredetinek megfelelően - most is Zsolnay-díszekkel ékesítették.
 |
| a Városháza |
Mit ettem, mit ittam?
Persze, evidens: csevapot, pljeskavicát, shaslikot (razsnyicsot?). Különösen az utóbbiak voltak nagyon finomak, zamatosak. A csevapot a szállásadóm által ajánlott helyen ettem, de ott az nekem kicsit száraz volt. Másnap a Ćevabdžinica Hodžič egyik, majd másnap a másik éttermében elfogyasztott pljeskavica és saslik/razsnyics sokkal szaftosabb, finomabb volt. Első nap pedig nagy óvatosságból egy bureket fogyasztottam ebédre, ami az eladó szerint kis adag volt, ám én nem bírtam megenni legalább egyharmadát. :)
Az innivalók kapcsán a kávét tudom említeni (tekintve, hogy azon kívül csak vizet ittam). Mindenképpen érdemes kipróbálni a bosnyák kávét (ami tulajdonképpen török kávé egy változata talán), kis kiöntőben érkezik a leöntött kávé, kis edénykében cukor, egy másik fületlen edény a kávéscsésze, amiben egy kis török édesség, a legtöbb helyen rózsavíz ízű (tudom, hülyén hangzik, de mégis) rahatluk (szerbül ratluk, másképp szultánkenyér, Turkish delight) van. Ezt egyes javaslatok szerint a kávé előtt, más javaslatok szerint előtte és utána kell elfogyasztani. Bármikor is esszük meg, finom :) Ha kivettük az édességet, a helyére tesszük a cukrot, majd ráöntjük a kávét. Majd újra öntünk rá, mert egy csészényinél több adag van a kiöntőben. Szóval nekem bejön a bosnyák kávé. Persze azért ittam espresso-t is :)
Az innivalók kapcsán a kávét tudom említeni (tekintve, hogy azon kívül csak vizet ittam). Mindenképpen érdemes kipróbálni a bosnyák kávét (ami tulajdonképpen török kávé egy változata talán), kis kiöntőben érkezik a leöntött kávé, kis edénykében cukor, egy másik fületlen edény a kávéscsésze, amiben egy kis török édesség, a legtöbb helyen rózsavíz ízű (tudom, hülyén hangzik, de mégis) rahatluk (szerbül ratluk, másképp szultánkenyér, Turkish delight) van. Ezt egyes javaslatok szerint a kávé előtt, más javaslatok szerint előtte és utána kell elfogyasztani. Bármikor is esszük meg, finom :) Ha kivettük az édességet, a helyére tesszük a cukrot, majd ráöntjük a kávét. Majd újra öntünk rá, mert egy csészényinél több adag van a kiöntőben. Szóval nekem bejön a bosnyák kávé. Persze azért ittam espresso-t is :)
 |
| burek (kis adag :) ) |
 |
| Sarajevski čevapi |
 |
| saslik |
 |
| plješkavica |
 |
| a bosnyák kávé - szettben |
 |
| az elmaradhatatlan espresso, bárhol is legyek :) |
Milyen praktikus kérdések fontosak?
Pénz
Az országban a konvertibilis márkát használják (BAM, az árak kiírásánál KM), de elfogadják az eurót is a legtöbb helyen (én pl. a szállásomat részben euróban, részben KM-ben fizettem ki). A váltás 1:2, azaz 1 euró 2 márka. Az euró állítólag rögzített áras, így mindig ennyi a váltás. Ezért jobban megéri eurót hozni, és azzal fizetni, vagy itt beváltani (bár én utóbbit nem próbáltam, mert minden eurómat a szállás árába tettem). Sok helyen van bankautomata, Sberbank, Raiffeisen Bank főleg, és helyi bankok. Nem próbáltam őket, elég volt a készpénzem.
Telefon, net
Amit viszont próbáltam, az a helyi sim kártya. Fontos volt, hogy legyen mobilnetem mindig (és jól jött a szálláson is, ahol pont a szobánál volt gyenge a wifi jele), ezért vettem egy kifejezetten turistáknak szánt feltölthető sim kártyát. Van választék, lehet csak adatkártyát venni, vagy olyat, amivel telefonálni is lehet. Aztán vannak más lehetőségek is, helyieknek szánva, lehet, hogy az is megéri, de nekem ez a turistaváltozat (Ultra Tourist 1 package) pont megfelelt. Tartalmazott 5 KM értékben belföldi és nemzetközi híváskeretet, és 5GB adatforgalmat, 10 napra érvényes formában. A sarki újságosnál meg lehetett venni, de van a BH-nak (BH Telekom) üzlete is. Egy kis nehézségem adódott csak az aktiválás során (amely folyamat amúgy rém egyszerű: beteszem a kártyát, beírom a pin kódot, és kész :), indítottam egy hívást egy helyi számra - lehet sms-t is küldeni, de nekem kéznél volt a szállásadóm száma), hiába volt aktiválva a kártya, nem akart működni a net. Végül az újságos segített: a mobil adatforgalom menüben az APN-nél a másik helyi telefonhálózat címe szerepelt, ezt kellett átírni a BH-éra.
Amúgy a város biztonságos, magas, szőke nőként megszoktam, hogy a déli országokban feltűnést keltek, ám itt nemigen foglalkoztak velem :) (vagy öregszem? :D ) Olyan sokféle ember él itt egymás mellett, hogy a hidzsábot viselő nők, a spagettipántos miniruhát hordó lányok, a sortban flangáló nők és nagyon ritkán, de előforduló, nikábban levő asszonyok egyaránt megszokottak a helyiek számára. Mondjuk biztos nem minden részén egyformán biztonságos a város, de ahol én mozogtam a belvárosban, az óvárosban, ott semmilyen gondot nem okoztam. Egyáltalán nem tűntem ki/fel. Az is igaz mondjuk, hogy bő hosszúnadrágban voltam, vagy térd fölött kicsivel végződő bő ruhát viseltem leggings-szel. Nem mondom, hogy nem bírtam volna ki leggings nélkül a 30 fokban, de nem akartam azért úgy öltözni, hogy fél ruhatárat kelljen magammal vinni, hogy bemehessek egy templomba vagy mecsetbe.
Összességében nagyon jól éreztem magam Szarajevóban, nagyon jó döntés volt oda tervezni az utat, és biztos vagyok benne, hogy visszatérek még valamikor, a kimaradt látnivalókat is megnézni, és kicsit jobban elmerülni a város hangulatában. Javaslom mindenkinek!
