Már egy ideje kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy elkezdem az OKT (Országos Kéktúra) szakaszainak teljesítését. Nemrégiben utánaolvasgattam a dolognak (beléptem a Fb-on a Kéktúra csoportba 😁 ), és megnéztem a honlapot is. Nem tűnik nagyon könnyen kivitelezhetőnek, de arra gondoltam, egy próbát megér, és szerencsére a lakóhelyünkhöz közel is van egy szakasza, s minő szerencse, épp egy rövidebb, könnyebbnek mondott szakasz. Hát így esett, hogy a mai szép napsütéses nap alkalmasnak tűnt egy pszeudoOKT próbaútra. Hogy miért pszeudo? Mindjárt kifejtem ;)
Evidence-based, avagy miért lett pszeudo a túra?
Ahogyan az máskor is történt, a szakirodalmazás után a megfelelő beválogatási és kizárási szempontok alkalmazásával leszűkítettem a vizsgálatba bevont elemek körét. Sajnos azonban az irodalmazás után az ütemezésbe kis hiba csúszott, és a bizonyítékalapú OKT túrázás fontos kellékeinek, az igazolófüzetnek, a bélyegzőpárnának és a tintának beszerzése elmaradt a kezdés időpontjáig. Így sajnos csak a Gyermekvasút Múzeum eladójának értetlen arcát tudom felidézni, amit akkor vágott, amikor megkérdezve tőle, hol is van az első pecsételőhely, azt is megkérdeztük, hogy és vehetnénk-e igazolófüzetet ott. Szóval elmulasztottuk a hiteles túrateljesítéshez szükséges eszközök beszerzését, ezért csak pszeudotúrázni tudtunk, amikor is mindent pont úgy csináltunk, mintha "rendesen" OKT-znánk (a pecsételőhelyekhez is odamentem), csak nem pecsételtünk (mivel nem volt hova).
Rookie-tapasztalatok
Nem mondanám, hogy kezdő túrázó vagyok, már gyerekkoromban is sokat és sokfelé kirándultunk, túráztunk, Nyírségben, Zemplénben, Bükkben, Mátrában, még az Alacsony-Tátrában, a Szlovák Paradicsomban, sőt, Ausztriában is (na jó, az csak egyszer volt). De az OKT szempontjából teljességgel kezdő vagyok, szóval a rookie nem túlzás ebből a szempontból.
Előkészületek:
Szokásomhoz híven igyekeztem az éhenhalás, a szomjanhalás és fagyhalál ellen is alaposan felkészülni, így szendvicsek, zabszeletek, termoszban tea ás kávé (persze külön-külön 😀 ), pluszruha a szél ellen (softshell pulcsi), pluszruha a hideg ellen (thermoharisnya) egyaránt figyelt a hátizsákomban, az elmaradhatatlan fájdalomcsillapító és laktáztabletták, na meg a mini svájcibicskám mellett. Nem feledkeztem meg a nedves törlőkendőről és a papírzsepiről sem 😀). Nem maradt otthon a fülpántom, a sapkám, a kesztyűm és csősálam sem.
A lényeget tekintve pedig (bár persze az előzőek is nagyon lényegesek, főleg nekem): a megfelelő ruházatban (a Gyermekvasút bejárata előtt már levettem a mellényt, mert addigra melegem lett 😀 ), az útvonalat betöltve a Természetjáró app-ba (az OKT-vel szoros együttműködésben vannak, és valóban igen hasznos is), megtervezve a szakasz túlsó végéről BKV-val való hazajutást is, készen álltam időben az indulásra, 9-kor, nem, 10-kor, jó, végülis 11-kor indultunk el. A szakasz leírásában 4 óra 20 percet írtak teljesítési időre, én számoltam 5 órával (hiszen enni kell, pisilni kell, meg ki tudja még, mi minden, meg hát az emelkedők leküzdése is sok idő 😀 ). Úgy terveztem, hogy kb délután 4 körül érünk majd a végére a túrának.
A túrán:
A szakasz első kilométere máris erősebb emelkedést hoz, így mire elértük a Hármashatár-hegyi repülőteret, a pulzusom már az egekben volt. Utána viszont kellemesebb útszakaszon haladhattunk, amit csak a jó idő miatt a természetbe kiáramló, és a budapestiek számára könnyen elérhető Glück Frigyes útnak is nevezett, a kék túra szakasszal egybeeső kiránduló útvonalon hemzsegő tömeg tett nehezebbé. Úgy tűnt számomra, hogy az utcai cipőben a hegyre kitóduló, aprókkal (1-2 évesek is voltak) és idősekkel is "felfegyverzett" városlakók meglepődtek azon, hogy a "vadonban" a hó csúszik, a -2-3 fokban a fagyos, jeges útvonal nehezebben leküzdhető. Sokan célozták meg az Árpád-kilátót, ami az Oroszlán-szikla melletti elhaladás után nekünk is az első megállónk volt, odáig bírtam evés nélkül 😀 Ott elköltöttem az első szendvicsemet ebéd gyanánt, egy kis forró tejeskávéval lekísérve.
Az 5-10 perces megálló azt eredményezte, hogy a már derékra kötött dzsekivel megtett első kis szakasz után lehűlve, fázva induljak tovább. A dzseki visszakerült, a tömeg elmaradt, így sokkal kellemesebb volt a következő néhány kilométer.
Az utunkat a jeges részek mellett jobbára a sár nehezítette meg, de erről kicsit később. Az Árpád-kilátó után a Szépvölgybe lebaktatva, majd onnan kis gyilkos, sunyi emelkedőkkel tele úton felkapaszkodva a Hármashatár-hegyre, az adótornyoknál a bélyegzőhelyeket is megkerestem. Jó tudni, hogy mit mulasztunk, nem? 😀
Előtte, az Udvarház étterem mögött-mellett elhaladó szakaszon igen küzdelmes volt túljutni, a sár, ami itt keletkezett az egész napos napsütés nyomán, és a meredek ösvény együtt nem volt a legegyszerűbb terep, megfűszerezve a lefelé haladó, kb 15 tagú, pingvinmozgással közlekedő csoporttal, akiket kivárni egy életnek tűnt. De túljutottunk, és a kilátás kárpótolt, amit fokozott a Guckler Károly kilátóból elénk táruló kilátás is. A város a lábaink alatt, a város felett meg a lájtos szmog. De azért szép volt.
Ezután a Vihar-hegy mellett elhaladva, a hármashatár-hegyi erdei iskola környékére értünk. Itt kellemes környezet volt ismét egy kis evésre 😀 Na meg a pisiléshez is komfortos, tiszta, wc-papírral is ellátott hely áll itt rendelkezésre.
Innen továbbhaladva az az illúzióm volt, hogy már csak lefelé vezet majd az út, de ezt hamarosan lerombolta az a rövid, ámde nagyon meredek, és legalább annyira sáros keskeny, sziklás szakasz, ahol rettentő nehezen sikerült feljutni. De leküzdöttük ezt is, és továbbhaladva a Virágos-nyeregnél még egy kollégámmal is összefutottunk (azaz, csak ő futott 😀 de ő nagyon komolyan, felszerelve a mellénye zsebeiben innivalókkal stb.).
Innen aztán már kisebb emelkedők és nagyobb leejtők után érkeztünk meg a Rozália téglagyárhoz, ahol túránk véget ért, a bélyegzőhely mellett jelzett az app, hogy megérkeztünk. Az utolsó szakasz sok érdekességet már nem tartalmazott, és/vagy mi már fáradni kezdtünk, így ereszkedés közben volt időnk gyerekkori sportörömeinkről és kudarcainkról is értekezni 😀
A hazajutás végül az eredeti tervnek megfelelően a 218-as BKK busszal a Flórián térig, majd onnan egy másik busszal hazáig simán zajlott le, az első buszon még USB töltőt is felfedeztünk 😀
Így a próbaOKT után 17 órára már otthon is voltunk.
Összességében nagyon jó volt a kirándulás, az OKT oldalán ezt a szakaszt könnyűként jelölik, ezzel helyenként tudnék vitatkozni, de látva, hogy sok szakasz 40-70 km-es, talán értem, miért van így.
Összegezve:
A túraútvonal jól karban tartott, jól járható, látványosságokkal jól ellátott, könnyen megközelíthető mindkét vége, és ha sikerül elkerülni a hétvégi frekventált idősávot, amikor fél Budapest itt kirándul, akkor kikapcsolódásra alkalmas, kellemes, kezdőknek való szakasz.
Ja, és a túra adatai:
Ajánlom annak, aki ismerkedni szeretne az OKT "feelingjével".
