Nahát, március vége óta nem írtam itt le a kirándulásokat. Nem is emlékszem ám olyan jól már rájuk! Rájöttem, hogy nekem azért (is) fontos ebben a blogban megörökíteni a kirándulásokat, főzéseket, olvasmányokat stb., mert az idő múlásával túl gyorsan halványodnak az emlékképeim. Vagyis k.vagyorsan felejtek 😆😕 Meg sokszor már összekeverednek a fejemben, mi hol vol: az a nagyon jó útvonal merre volt, hol láttuk azt a tök jó erdei játszóteret, hol viccelődtem a határőrrel (vagy ő velem?) ésatöbbi. Na ezért foglalom most kicsit össze röviden azokat a dolgokat, amik március óta voltak.
Ennek a bejegyzésnek másodszor futok neki, másfél hónappal az első próbálkozás után... 😕 és nem is biztos, hogy emlékszem arra, miről is akartam itt írni most.
Mert hát március óta elég sok idő telt el, azóta nyaraltam, kirándultam, főztem, rengeteget olvastam, plusz még ami nem is jut eszembe 😀
Szóval azt hiszem, ebből csak a nyaralás összefoglalására fogja futni. És arra az ígéretre, hogy mostmár tényleg, de tényleg tényleg mindig rögtön az esemény után megírom a posztot 😃
Hogy is volt az a nyaralás?
Szóval az úgy volt, hogy először Görögországba akartunk menni. Na nem mi, főleg, hanem a baráti társaság többi része 😊 De aztán jött az ukrán háború, az infláció, a forint leértékelése, megindultak az árak. Így Görögországból Horvátország lett. Ismét 😊 csak most nem kettesben, hanem egy nagy baráti társasággal. 3 család együtt. Utoljára gyerekkoromban volt ilyenben részem 😁 azt nagyon szerettem, gondoltam, most is így lesz. Nem pont így lett, de nagyon jó volt! Máshogy jó, de jó. Lássuk a részleteket. Na nem mindenről, csak ami publikus 😊
A helyszín
A választás Korculára esett. Na jó, ehhez az is hozzájárult, hogy máshol már nem volt hely 😁 11 főre a főszezon közepére nem nagyon lehet már válogatni, szóval üzenem: tessék időben felébredni!
Korculán Kneza faluban volt a szállásunk, ami minden igényünket kielégítette, sőt!
Kneza kicsi üdülőfalu tulajdonképpen, a sziget északi részén, Korcula városától kb. 10 km-re nyugatra. Ideális azoknak, akik a csendes, nyugodt nyaralás hívei, nem bulizós helyet akarnak.
Egy teljes házat béreltünk, ami közvetlenül a part mellett áll (na, ha nem lenne közte ott a műút). Szerencsére a szűk út kisforgalmú, így nem zajos és nem születni kell a túloldalra :) Tényleg ideális volt, kis mólók sorakoztak a part menti házak előtt, a kis motorcsónakok kikötve hozzájuk. Mellette kis besétálós kavicsos part, szóval a sportosabb és a gyengédebb vízbejutáshoz is adott volt minden.
Érkezéskor a ház tárva nyitva állt. A tulajok kicsit nehezen, de előkerültek. Kiderült, hogy ők is ott laknak, csak nyáron az épületre épített kis felső szinten, és a többit kiadják. Ez a házban a berendezésen is látszott, személyes tárgyak, sőt, a fiókban iratok és fotók is maradtak.
A ház kétszintes, zegzugos, az egész ház (leszámítva a tetején a kis szintet) a miénk volt. 6 szoba, 5 fürdőszoba, 2 konyha, nagy terasz a ház előtt, nagy terasz a felső szinthez. Igazán kényelmes volt. Nem mondom, hogy nem lehetne szebb, stílusosabb, frissebb a ház, de akkor nem is ennyibe kerülne 😊
A háztól 5 perc sétára található az első strand, de mivel a házunk előtt is kvázi strandolni lehetett, ezt a kis öblöt végül az első esti sötétedés utáni látogatáson kívül egyszer sem vettük igénybe 😂
Helyette a szigeten a következő falu után még némi vadregényes autózással elérhető strandokat vettük célba. A közelebbi öbölbeli strand, a Vaja Bay rövid, ámde meredek lesétálás után volt elérhető, ez lefele még csak-csak, na de vissza is kell onnan jönni. 😊 Azért nagyon szép kis hely, itt még egy kis büfés is van, ahol az alapvető strandkellékek, mint jégkrém, sör és kávé, mind kaphatók 😊
A távolabbi öbölhöz még nehezebb terepen lehet eljutni, de a strand kárpótol. Sajnos ezt a helyet rajtunk kívül mások is ismerik, ezért nem csak mi voltunk ott 😊 Plaza Samograd strandja arra is kiválóan alkalmas, hogy a sziklák mentén búvárkodjunk, sőt, beugrálni is lehet a sziklákról. Mi inkább ezt kihagytuk, helyette itt is és a másik strandon is a sup bűvöletében éltünk, amit otthonról hoztunk és felfújható. A gyerekek sportot űztek abból, hogy hányan tudnak egyszerre és a leghosszabb ideig fennmaradni rajta 😂
Még egy strandra ellátogattunk, a sziget déli oldalára, a Plaza Pupnatra. Ehhez nekem nagyon rossz emlékeim kapcsolódtak, az odavezető úton eltévesztettük a letérőt, ezért a szakadék szélén kanyargó szerpentinen kellett visszafordulni. Annyira kevés hely volt, hogy egészen a széléig kellett az autóval kimenni, onnan visszatolatni. Na, ekkor jött a pánikrohamom... soha senkinek nem kívánom, még az ellenségemnek se, azt az érzést, ami hatalmába kerített. Hosszú ideig kellett kuporognom az autó mellett az út szélén, míg alkalmas lettem arra, hogy visszaüljek, és még hosszú idő kellett ahhoz, hogy a remegés elmúljon. Ráadásul a strand nem is volt olyan szép, nagy volt és semmi sem volt nyitva.
Programok
Sokat nem segítek senkinek ezzel, mert hát kevés programot szerveztünk a csapatnak, inkább a vízben lógtunk naphosszat 😊
De azért ide - a programok közé - sorolhatjuk Korcula városában tett sétánkat egyik este. Jobb program nem is lehetett volna pénteken este 30 fokban :D rengetegen voltak, hömpölygött a tömeg, vele mi is. A város amúgy kedves, barátságos, de egyszer világosban is jó lenne megnézni 😊
Kirándultunk Pupnatba is. Ott a falu közepén - nem messze a Michelin csillagos(!) étteremtől - mellénk szegődött egy kutya. Mutatta az utat, elkísért bennünket a kiránduláson, a visszafelé vezető úton is. El is neveztük Pupnatnak 😂 Szóval Pupnat kutya bemutatta nekünk a kis falut (várost?)
Ellátogattunk még Lumbarda homokos(!) strandjára is, a sziget keleti csücskénél. Az idő nem éppen strandidő volt, de azért volt módunk a beach-hangulat kipróbálására (és a beach-food megkóstolására, de az ételekről később).
Mit ettünk?
Seafooooodooooot 😁 Persze, azt is, de alapvetően az otthon szokásos ételeket ettük, főztük. Három alkalommal ültünk be étterembe, először a szállásunk melletti pizzériába (Bistro Fortuna), ahol kiváló és jó nagy pizzákkal lehetett jól lakni. Én persze csak egy levest ettem, valamilyen fokhagymás leves volt, ami leginkább mosogatóvíznek nézett ki és az íze is kicsit ahhoz hasonlított 😕
Később pedig a kicsit távolabb levő Bistro Dalmatino kicsit hangulatosabb kertjében (közvetlenül a parton) költöttük el vacsoránkat. Na itt már nem álltam meg és grillezett polipot ettem :😊 nyami!
Majd utolsó este ellátogattunk a szomszéd falu központjában levő étterembe (Restoran Mediteran), ahol én újra a tenger gyümölcseire voksoltam. Mondjuk arra már nem emlékszem, hogy mit is ettem, a telefonom lemerült, nem fotóztam le. Tessék, ezért kell dokumentálni; ha már az ember agya szita...
Még egy étkezési élményem volt: a lumbardai strandon elköltött ebéd, ami a kis apróhalak volt (nem emlékszem a nevére). Felidézte gyerekkorom bulgáriai nyaralásait, ahol Neszebarban az utcák kimérve kis papírtölcsérbe téve kaphattunk ilyet, és séta közben eszegethettük. Imádtam, akkor is, most is 😊
A bevásárlást amúgy a legközelebbi Studenacban intéztük többnyire, egyszer-kétszer pedig a kicsit távolabbi Plodine-ban oldottuk meg. Az árak magasabbak, mint itthon érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit megéri itthonról vinni, ha nem akarunk túl sokat költeni.
A helyiek nagyon kedvesek, szívélyesek, és nagyon sokan beszélnek angolul.
Az útvonal
Mivel gyerekekkel voltunk, a hosszú utat megszakítottuk egy Plitvicei tavak látogatással, ott meg is aludtunk. Nagyon kellemes kis szállást találtunk, ahol ekkora társaságot (11-en voltunk) is el tudtak szállásolni családonként külön apartmanokban.
A tónál tett látogatásunkról inkább csak képeket mutatok, nem írok, mert nekem talán túl nagy volt a várakozásom a hely iránt, és ahhoz képest kicsit csalódtam. Azért persze szép volt, csodás színük van a tavaknak, de az a hatalmas tömeg, ami ott volt, nagyon lelombozott.
Amúgy gyakorlatilag végig autópályán mentünk, és nagy szerencsénk volt, hogy bár a főszezon főszezonja volt, augusztus közepén, sehol nem futottunk jelentősebb dugóba.
Visszafelé egyben jöttünk, az kb 10 órás utat jelentett, 2 óránként megállva rövid pihenőkre. Mindez segített dönteni abban, hogy ha legközelebb is Korculára megyünk (amire van esély, mert nagyon bejött a hely), akkor útközben ismét megalszunk valami szuper látványosság közelében 😀.
Nos hát ennyi futotta most tőlem, a jövőbeli eseményekről - ígérem - azonnal írok, nem várok fél évet vele 😂. Ja, és Korculát mindenkinek csak ajánlani tudom, nincs nagy tömeg, és nagyon szép zöld, sok látványosságot tartogató sziget, kedves helyiekkel.
