Tényleg nem az 50. születésnapot, az életkorhoz való viszonyt, vagy ennek szatelit témáit akarom feszegetni. Az nem ennek a blognak a profilja (bár nagyon fontos téma, ez meggyőződésem). Legyen elég annyi, hogy ennek apropóján születésnapi ajándékként kaptam az én Drágámtól azt a "csomagot", amiben szerdától péntekig villányi panziózás, egy 5 tételes borkóstolás és hidegtálas vacsora szerepelt. Mindez klassz volt, de nem csak erről lesz szó, azért a környék tartogat érdekességeket.
A szállás
A 2 éjszakás szállásunk a Diófa Panzióban volt, ami - minő meglepetés - a Gere család egyik ágának tulajdonában van, és hozzá tartozik a Gere Tamás és Zsolt pincészet is. A hely nagyon kellemes, barátságos, vidékies stílusban berendezett, rendkívül tiszta és gondozott. A személyzet kedves, segítőkész és udvarias. Tudom, ez olyan, mintha a Bookingra írtam volna értékelésnek 😊 De tényleg ilyen. A szoba elég tágas, két embernek két éjszakára bőven megfelel. Hosszabb időre azért már lehet h nem olyan kényelmes, tekintve hogy nincs bent hűtő például. Most volt viszont két üveg bekészített helyi díjnyertes bor, poharakkal. Jó, ez nem olyan izgi, tudom 😊
De az mér egy kicsit érdekesebb, hogy a panzióban csak este 5-ig van recepció (meg egyáltalán személyzet) hétköznapokon, ám a recepciós pult mellett komplett borhűtőrendszerben bontott és bontatlan borok állnak a vendégek rendelkezésére. Csak annyit kell tenned, hogy ha kedved szottyan este borozni kicsit (és már elfogyasztottad véletlenül a bekészített két üveg bort), akkor egyszerűen felírod az odakészített papírra az odakészített tollal, hogy mit és mennyit vettél ki a hűtőből (lehet egy pohárral, vagy egész üveggel is). A felírt fogyasztást pedig reggel az érkező recepciós hozzáírja a szobádhoz, és majd távozáskor fizeted. Egyszóval becsületkassza van. Nagyon meglepett, de nagyon jó ötletnek tartom, és jó, hogy bizalommal vannak a vendégek iránt. Abból ma az országban úgyis olyan kevés van. Mármint a bizalomból.
Ó és még valami: szezonon kívüli hétköznapok. Ezért aztán első este miénk volt az egész kóceráj 😂 De tényleg! 5-kor elment minden helyi ember, és az esti felderítőkörútról visszatérve már használnunk kellett azt a kb 5 kulcsot, amikről érkezéskor hirtelen elmagyarázták, hogy melyik mit nyit (szobaajtó, folyosóajtó, bejárati ajtó, kiskapu, nagykapu. Asszem ennyi volt 😊 ).
Na persze ennek megvolt a böjtje, mert második este már érkezett 4 munkásember, akik korán mentek dolgozni másnap, de ez nem tartotta őket vissza attól, hogy éjjel fél kettőkor még visítva-röhögve fel-le rohangáljanak és dübörögjenek a folyosón. Naná, hogy felébredtem.
A borkóstolás
A második estén került sor - viszonylag korán, 17 órakor - az 5 tételből álló borkóstolásra. Az a helyzet, hogy eddig sem a memóriám miatt szerettek, de most már kezd katasztrofális lenni. Szóval az van, hogy ott nyilván azt gondoltam, hogy peeeeeeersze, megjegyzem, hogy milyen borokat milyen sorrendben kóstoltunk. De hát már gondolhatjátok, hogy nem így lett... Arra emlékszem, hogy fehér borral kezdtünk :D Na jó, még arra is emlékszem, hogy ez a fehér bor olaszrizling volt. Na meg még arra is, hogy a hölgy, aki a kóstolást tartotta nekünk, minden körnél rövid bemutatást is tartott az adott borról, és így tudtuk meg, hogy a hordófűszer az nem valami olyasmi, amit beleszórnak a borba, hogy ízesítsék azt (Tudom-tudom, kár belénk a borkóstolás, teljesen tudatlanok vagyunk hozzá 😊). Azt jelenti, hogy a hordótól és a benne töltött időtől függően alakul a bor íze, azaz így fűszerezi a hordó a bort. Jó, nem? Persze, gondolom ti ezt már amúgy is tudtátok...
A borkóstoláshoz házi hidegtál vacsorát is kaptunk. Nagyon finom volt. Meg nagyon kevés 😊Legalábbis két embernek, vacsorára. Alapvetően szalámik, sonkák alkották, némi tepertővel, körözöttel, disznósajttal és zöldségekkel kiegészítve, és viszonylag átlagos kenyérszeleteket kínáltak hozzá. Kicsit későn kapcsoltam, így már csak az utolsó előtti falatoknál készítettem a tálról egy fotót:
Azért finom volt :)
A környék
A siklósi vár
Még a vacsora előtt a napot igyekeztünk kényelmesen, de értelmesen eltölteni :) Ezért átautóztunk a közeli Siklósra. A várat néztük ki elsősorban, meg a városban való sétát tűztem még ki célul.
A vár nagyon szépen felújított, kialakított, számos kiállítás, bemutató és rengeteg folyosó és terem van benne. Nagyon európai, szerintem olyan, amilyennek egy ilyen várnak lennie kell napjainkban; ami híven őrzi és bemutatja a történelmi múltat, de a jelen igényeire is figyelmet fordít. A várban tematikus bemutatók vannak például: a tömlöc, a kínzókamra egészen élethűen kialakított 😮 szinte félelmetes. De bormúzeum is látogatható, nagyon informatív és hangulatos. Kávézóba is lehet menni a várban (ahol nem nagy durranás a kávé, de barátságos a légkör). Persze a Tenkes kapitánya sem maradhatott el, szintén tematikusan mutatják be a filmsorozat forgatásával kapcsolatos eseményeket, résztvevőket. Íme, néhány kép a fentiek érzékeltetésére:
A villányi templom-hegyi kilátó és az Ammonitesz Tanösvény, na meg a zsíroskenyér
Azért, hogy az egészséges életmódnak is adjunk egy kicsit, a pincéken kívül a közeli kilátóba is elsétáltunk. Sőt, valójában a tanösvényt akartuk megnézni, csak elvétettük az irányt 😀Na jó, nem, de jól hangzik😊Az igazság pedig az, hogy felsétáltunk a kilátóhoz, hős módjára felmásztunk a kilátóba (mindkettőnknek tériszonya van), majd elkanyarodtunk a tanösvény kezdőpontjához is alatta.
De aztán győzött a zsíroskenyér, és mégsem mentünk le, hogy egy órát eltöltsünk a fél kilométeres ösvény állomásainak végigjárásával (ezeket írta a leírás az ösvényről), hanem az Agancsos pince felé vettük az irányt. Előző délután itt láttuk kiírva, hogy a borkóstolás mellett zsíroskenyér is van, és én nagyon megkívántam, itthon nem eszem ilyen ínyencséget😀Egyszóval visszacaplattunk a faluba (bocsánat, városba - számomra egészen meglepő módon Villány város, mind a 2282 lakosával), és berontottunk az Agancsos pincébe. Sajnos a zsíroskenyér másnak is vágyott gourmet étele lehet, mert ELFOGYOTT! 😞 Így bánatunkat borba fojtottuk, és megkóstoltunk kétféle bort is (olaszrizling és rozé), majd vettünk folyóbort ajándékba. Kannában. 😊
Az időjárással is nagy szerencsénk volt, napsütéses, langymeleg idő volt, sétálásra, bámészkodásra, lazulásra és ünneplésre éppen alkalmas. Szemben a hazaút szélviharával, ami az autópályán az autónk ajtajában fura mozgásokat keltett, de ez már egy másik történet.
Jó szívvel ajánlom nektek Villányt és környékét is (celebek iránt érdeklődők számára tipp: nem messze van Villánytól Palkonya, ahol Tóth Vera és párja viszik Palkonyha névre hallgató üzletüket, amit mi érdeklődés hiányában kihagytunk), szezonban bizonyára nagyobb nyüzsgéssel, szóval választhattok, mit szeretnétek: heringesdit vagy harangosdit 😊
